Kakukktojás

Korábban csak személyvonatba sorozható kocsik átalakításába kezdtem, mert abból volt hiányom. Harmadik korszakos MÁV teherkocsi viszonylag sokféle készült mind keleti, mind nyugati gyártóknál. A teljesség igénye nélkül: a PIKO (valamint a Schicht) kiadta a tartálykocsik két- és négytengelyes változatát (Rau, Rf), fa és fémborítású nyitott teherkocsikat (Ky, Kzmu), fedett teherkocsikat (Gu), egy sörszállító (Gjsu), és egy borhordós Ru-kocsit. (Ez utóbbit a Sachsenmodelle/Tillig kicsit pontosabb változatban is kihozta az elmúlt években.) Létezett egy szintén német átfestésű pőre – talán Ks jelzéssel, amelynek az eredeti Ks-hez vajmi kevés köze volt. A Roco és a Liliput kiadta a német kisállat-szállító MÁV-os festésű változatát (Mh), az előbbi még egy Rzf-tartálykocsit és egy Kzm-kocsit. A Brawa kihozta az Rtu jelű tejszállító kocsit. Pár éve került a boltokba a Tillig kéttengelyes tartálykocsija is. Volt Kleinmodellbahn által gyártott MÁV Lz és ennek GYSEV-es változata. Néhány éve a Roco kiadta az Sy- (IV. korszakban Ks) kocsi modelljét. Nem állítom, hogy mindegyik pontos kialakítású, vagy feliratozású lenne, mert annak idején a vasúti járművek fényképezése – leszámítva a hivatalos célokat – szigorúan tilos volt. Hivatalos kép meg kevés került nyilvánosságra, így pontos hozzáférhető adat nincs sok. Ráadásul a régi modelleknél kisebb hangsúlyt kapott az élethűség – pláne a külföldi, értsd nem német modellek esetében. A nyugati cégek is általában azt a vezérelvet követték, hogy a hasonló német vagonok kaptak egy magyar feliratot, oszt’ jónapot! (Erről az álláspontról látszik némi elmozdulás a mozdonyok tekintetében, lásd V63-as modelljét!)

A fent említett kocsikból tekintélyes szerelvényt össze lehet állítani, főleg ha egy-egy típusból az embernek van lehetősége több darabot is megszereznie.

Ha nincs, akkor viszont „magad uram, ha szolgád nincsen”. Elég kevés volt az általam modellezett korszakban futott zárt teherkocsik száma. Gondoltam, megszaporítom eggyel, miután találtam az interneten egy képet egy FS eredetű „spitzdachwagen”-ről. Bár ennek a kocsitípusnak többféle változata is létezett – lásd az említett tejszállítót – a kép egy olyan vagont ábrázolt, amely eléggé hasonlít a PIKO egyik régi kocsijához. Ezt több festési variánsban is kiadták, illetve volt felirat nélküli játékváltozat.

Bár a modellvasúti börzén ritkán fordulok elő a távolság miatt, egyik alkalommal (alkatrészt keresve) találtam rá az alapot képező vagonra. Hibája mindössze annyi volt, hogy az öntvénynél valami technológiai pontatlanság miatt az ajtók két oldalán kis homorulat látható.

Az első problémát a színárnyalat megalkotása jelentette. Először a Roco Kzm kocsiját vettem alapul, de ezt nagyon nem sikerült eltalálni. Később azt a javaslatot kaptam, hogy inkább a Roco Ky-jához kéne hasonlítania. Ezt én túl világosnak tartottam, de azért hallgattam is a jó szóra, mert végül a szintén viszonylag világos Klein Modellbahn Lz kocsijának a színét céloztam meg. A második festés sem lett jó. Három a magyar igazság, és úgy gondolom, nagyjából sikerült is a terv a harmadszori próbálkozásra.

Természetesen ennek a kocsinak a készítése sem múlt el balszerencse nélkül. A tetőn eredetileg meg akartam tartani a gyári festéket, de az sajnos elég gyenge tapadási képességekkel rendelkezett, így az első maszkolás alkalmával foltokban levált. 1000-es vizes polírozással az adott helyeken sikerült megoldani a problémát, a felpattogzás élét sikerült síkba hozni a festési művelet előtt.

A fényképeken levő színekkel kapcsolatban felhívom a kedves olvasó figyelmét, hogy ezek nem tekinthetők pontosaknak. Több ponton is torzulnak az árnyalatok: fényképezéskor a megvilágítás, gép típusa, később a monitor fajtája mind-mind torzít. Ezért készítettem úgy a fotókat, hogy mellette legyenek a hivatkozott kocsik – összehasonlítási alapot adva.

A másik „mutatvány” tulajdonképpen a matricák elkészítése volt. Autentikus és pontos kép hiányában most is mozaikokból kellett összerakni, hogyan is nézhetett ki a feliratozás. Régi képek, és pontosnak feltételezett modellek alapján szerkesztettem meg a felragasztani valót. El akartam kerülni azt a sok modellező és gyártó által elkövetett hibát, hogy csak a legfeltűnőbb feliratok kerülnek fel a kocsira. Azt hiszem, sikerült ezt a célt elérni annak ellenére, hogy az adott kocsiról hiteles, közeli kép általam nem ismert.

A felhelyezésnél gondot jelent a „faburkolat”. Sajnos a fólia több helyen is átfeszül a levegőben, azonban ez igazából csak megfelelő szögben való megvilágítás esetén, illetve közelről vizslatva látszik.

A feliratokat a képhez képest kissé korrigálni kellett: a modellen a különböző bárcáknak való hely némileg eltér a képen láthatóktól. De ez csak akkor zavaró, ha egymás mellé tesszük őket, és kifejezetten keressük a hibát.

A kocsi fék nélküli volt, amely a féktuskó hiányán kívül a sarkon levő csíkok számából (egy) látszik. Nekem egy darabig nem volt szívem a féktuskókat és a sarokfellépőket levágni a modellről. Sőt, az ajtó alatti fellépőt is először meg akartam tartani, nem lévén információm arról, pontosan milyen kialakítású volt. De evés közben jön meg az étvágy, és közben észbe is kaptam, hogy csak a tejszállító gyári modelljét kell megnézni ebből a szempontból, mert azon ugyanazt látni, mint a képen. Így végül vettem még egy másik, már nem play-time kocsit, amit újra elkészítettem a fentieknek megfelelően. Ennél már nekiestem a kocsi alvázának, és az összes gyári, de fölösleges alkatrészt lemetéltem. A pótlandó fellépőt „T” alakú profil hiányában 0,7 milliméter átmérőjű félkemény rézdrótból hajlítottam meg, és két, alkalmas helyre fúrt lukba rögzítettem pillanatragasztó segítségével.

Persze ez így leírva egyszerű, de azért a végleges rögzítés előtt többször kellett alakítgatni rajtuk, hogy egyformák legyenek.

(Persze volt azért egy kis malőr is: az alvázon már rajta volt a pályaszám – igaz, picit pontatlanul elhelyezve – így azt fekete lakkozás után újra el kellett helyezni. Szerencsére volt még tartalékmatrica, így különösebb probléma nem adódott, a korábbi matrica helyére el lehetett készíteni a furatokat.)

Ha valaki telhetetlen, akkor még fokozhatja a dolgokat, és átalakíthatja a kapcsoló foglalatát és a kinematikát is megoldhatja egyúttal. De ehhez a súly kocsiszekrény rögzítését módosítani szükséges. Nekem az egyik (később beszerzett) alapomnál szerencsém volt, mert már így vettem. Aki azonban szeretne ezzel barkácsolni, annak legyen itt két kép mintának. A kinematikát meg kellett először faragni, hogy a helyére férjen. Majd egy PS-lemezdarabbal be kellett állítani a megfelelő szintet.

A régi kapcsolótartó rögzítette a súlyt. Mivel erre továbbra is szükség van (elhagyása esetén túl könnyűvé válik a vagon), ezért a nehezéket csavarral kellett rögzíteni. Ha az ember egyoldali szigetelésű kereket használ, akkor a zárlat elkerülése érdekében a súlyt és a csapágylemezeket elektromosan szigetelje el egymástól. Itt ezt a célt egy fólia látja el. A kinematika rögzítése nem teszi lehetővé a kocsitest csapja segítségével történő csavaros rögzítést, így ezt a funkciót egy új lyuk (az alváz közepe táján) és egy kaszniba ragasztott PS-lemez látja el.

Végül egy kis értékelés. Ez a kocsi sem tökéletes, sem az alapot, sem az általam elkövetetteket tekintve, amelynek oka részlegesen a szükséges kompromisszumokra is visszavezethető. Ugyanakkor összhatásában legalább annyira visszaadja a valódi kocsit, mint egy gyári, különösen, ha egy sohasem volt magyarítottra gondolok (például Roco Mh kisállatszállító). Ha a kocsi anyagi ráfordításait összehasonlítom egy gyárival, nyugodtan kijelenthető, sokkal olcsóbban sikerült elkészíteni.

Összességében – a bekerülési költséget is figyelembe véve – ez a modellem sem lett rosszabb, mint a régi, gyári PIKO kocsijaim, így nyugodtan besorozhatom egy ilyen szerelvénybe.

Végül – de nem utolsósorban – segítőm volt: Szabados Roland (matricák nyomtatása).

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!