Kettős évforduló elé: a magyar Duna-tenger hajózás (1934-1984)

A közlekedés- és kereskedelempolitika célja a két háború között az volt, hogy a Duna akkor már teljes mértékben biztosított nemzetközi hajózóút státuszát kihasználva, a Magyarországot körülvevő vámhatárok és ellenséges kisállamok gyűrűjéből olyan hajókkal törjön ki, amelyek egyenesen ki tudnak futni a tengerre. Az a közlekedésfejlesztési, infrastrukturális és hajózási program, amit Magyarország 1934–1984 között folytatott, alighanem egyedülálló a világon. A kettős évforduló megünneplése talán nem csak a nosztalgiázásra, hanem Budapest és Magyarország helyének jobb megtalálásra is alkalmas lehetne 2014-ben.

Magyarország mindig is hiányolta a tengereket. Bár mitológiánk szerint királyságunkat valaha három tenger mosta, valójában hazánk az egyik legrégibb ország, amely tenger nélkül kellett boldoguljon – márpedig még a XX. század közepén is csak 14 ilyen ország volt, törpeállamokkal együtt. A XVIII. század végétől ugyan a Monarchián belül különjogokat kaptunk Fiume (a mai Rijeka) kikötőjének használatára, mire ott érdemi saját kikötőt és flottát építettünk ki, azt Trianonban el is veszítettük. A Balatont gyakran magyar tengernek becézzük. A tízes–húszas években, különösen a flottáját és kikötőjét vesztett magyar hajóstársadalom pedig egy tengeri kikötőt álmodott Budapestre. (Zsigmond Gábor kiváló hajózástörténeti közleménye a témában itt olvasható el.)

Ennek a fantasztikus programnak az eredménye a nemzetközi szabadkikötői státusszal megépült mai Csepeli Szabadkikötő, ami a század közepén a Duna legforgalmasabb kikötője volt, és az a különös, holland minták alapján Magyarországon fejlesztett és gyártott magyar flotta, amelynek első hajóját, a Budapestet 1934-ben bocsátották vízre. Ez a flotta ötven éven át, 1984-ig járta a világ tengereit és a Dunát – ekkor adtuk el a Székesfehérvár, Cegléd és Újpest folyam-tengerjárókat.

A folyam-tengerjáró hajók persze nem magyar találmányok: már az 1800-as évek első felében menetrendszerűen járó osztrák gőzösök is, persze jóval kisebb rakománnyal és merüléssel rendszeresen kijártak a Fekete-tengerre; sőt, a középkorban több-kevesebb rendszerességgel jutottak fel Pestig, Bécsig kereskedőhajók a tengerről. Azonban a Duna egy folyam torkolatától több mint ezer mérföldre, egy fővárosba tengeri kikötőt kevesen álmodtak előttünk.

Tovább offline olvasnivaló: Benedek Zoltán: 75 éve indult és 25 éve szűnt meg a magyar Duna-tengeri hajózás, Közlekedéstudományi Szemle, 0023–4362. 60/6. 38–46. (2010)

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!