Kipróbáltuk a BKV retródottóját
Dotto. Városligeti sétajárat. Hogyne, menjünk el, próbáljuk ki, ültem én már ennek az elődjén a Liliputi kisvasútnak álcázott járgányon, igaz vagy húsz évvel ezelőtt. A jelenlegi járműről a látott fotók alapján egy retro Playmobil busz ugrik be – nos, élőben is ilyen, csak cakkos frizurájú műanyagbábuk helyett hús-vér emberek ülnek benne.
Maga a járat a Műcsarnok elől indul, bár csak a szokásos, oszlopra csavarozott tábla szomorkodik egymagában a menetrenddel. Hiányoltam egy kis figyelemfelkeltést, egy, legalább angol nyelven kihelyezett tájékoztatót, legalább így az indulás után egy nappal. Egyelőre – részben talán a hűvösödő időjárás miatt – nincs zsúfoltság, örvendetes viszont, hogy minden korosztályból láttunk érdeklődőket.
A sétajárat elnevezés duplán is indokolt: kellemes tempóban haladtunk a Ligetben, van idő bőven nézelődni, én is kiszúrtam egy addig sosem látott szökőkutat, amihez később vissza is sétáltam. Másrészt a bő negyedórás lődörgés alatt egy teljesen korrekt útvonalat jártunk végig. A jármű kellemesen zötyög, ám ez igazából fel sem tűnik addig, amíg nem akarunk menet közben egy fotót készíteni. Az oldalfalak teljes hiánya viszont időnként kellemetlen huzatot produkál, érdemes az üléssor közepe felé húzódni. Menet közben nem egyszer magunkra vontuk a járókelők figyelmét: megbámultak kicsik, nagyok, lelkesen integettek a gyerekek. Lehet, hogy mégsem kell ennél több reklám?
Próbakörünk során eszünkbe véstük azokat a helyeket, ahonnan a későbbiekben érdemes fotót készítenünk, az első helynél ez hamar be is következett. Közben megéheztünk, így leültünk lángosozni. Őszinte örömünkre – és a nem túl bizalomgerjesztő épület ellenére – remek lángost ettünk. Sajnos ez nem mondható el a következő élményről: egy csillivilli pultból sikerült megkapnom életem legrettenetesebb forrócsokiját, szerintem elég, ha azt mondom, hogy az automatás verzió ehhez képest mennyei... (és hogy mitől volt barna, az is talány – a szerk.)
A következő fotóhelyre való sétálás közben azon morfondíroztunk, hogy már ebéd közben el kellett volna haladnia mellettünk az omnibusznak. Először arra gondoltunk, hogy talán nem volt épp utas, de amikor a következő járat is kimaradt, az már gyanús volt. Visszaérkezve a Műcsarnok elé, a gyanú beigazolódott: a BKV zavarelhárító kocsija is az épület előtt parkolt. Szerencsére sikerült megoldani a műszaki problémát, így a következő induláskor már nem volt gond, sőt, az utasszám is felduzzadt. Nekünk is sikerült lefotózni a járgányt több helyen, bár a Nohabos együttállást megpróbálta szabotálni két babakocsis család, egy biciklis és egy parkolóból épp akkor kitolató autó, szerencsére nem sikerült nekik.
A budapesti mikrobusz-közlekedés 1963-ban indult, nyolc speciális Nysa furgon vontatott két-két nyitott pótkocsit, a járatok a turisztikailag kiemelt helyeken jártak, kifejezetten idegenforgalmi, városnéző jelleggel.
A mostani szerelvények elődeit (egy vontató, két pótkocsi) 1977. április 1-jén állították szolgálatba. Az UAZ–451-es alapra négy motoros kocsi készült (nyolc pótkocsival), ezeket 1988-ban selejtezték. 1989-ben újabb UAZ-okat (ezúttal ötöt) építettek át, egy tartalék járművet azóta selejteztek. A mikrobuszszerelvények 1993. május 1-jétől a BKV Tours állományában dolgoznak, fő előfordulási helyük áprilistól októberig a Margitsziget volt. A három kocsiból álló szerelvényeken negyvennyolcan utazhatnak.
Az új járat egy teljes körű esztétikai felújításon átesett muzeális járművel november hatodikán indult. A BKV kisvonata pénteken, szombaton és vasárnap 10:00–17:00 óra között félóránként indul a Műcsarnok elől. A jó negyed órás utazás díja gyermekeknek (3 éves kortól) 200, a felnőtteknek pedig 300 forint.
(A fönti, dőlt betűs szöveget Szarka Eszter írta egy lángos és egy forrócsoki fejében – legjobb deal, evör! – a szerk.)
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
