Közlekedési Múzeum, Fortepan szenzációk: hőskor motor nélkül

Kicsit talán megkésve, de adósságunkról el nem felejtkezve jelentkezünk a Fortepan és a Közlekedési Múzeum újonnan közreadott repülési fotóanyagának további csemegéivel. A Rákosmező pionírjairól szólt első összeállításunk, majd az első világháború és aztán a feléledés részeként a sportrepülés dokumentum-értékű felvételei következtek, aztán a magyar óceánrepülés, illetve Asboth és a műegyetemi repülőemberek történetéről. Mátyásföld nemzetközi forgalmáról és Budaörs első időszakáról szóló összeállításunk után végül még egy külön közlést érdemel néhány ugyancsak izgalmas fotó a két világháború közötti magyar vitorlázórepülő-életről.

Az első kép a farkashegyi MOVE-hangárról készült, vagyis a honi vitorlázórepülés bölcsőjénél vagyunk, amikor a meghatározó még a hegyi terep volt, és a lejtőszél kihasználása. A Katlan peremén tavaly ősz óta ismét egy gyönyörű, V-alakban felállított szárnypár-emlékmű hirdeti a magyar aviatika e fontos korszakát. A fotó egy apró érdekessége a nyitott hangárajtóban álldogáló három apróság: a férfi egy bent lévő gép szárnyvégét tartja, nyilván az üzemnap végén vagy kezdetén, még nem hozták ki vagy már bepakolták a gépeket? Nekem, érzésre csak, de inkább reggelinek tűnik a kép, a kicsik pedig: épp megfelelő korban érezhetik a finom repülőgép- és repülésszagot ahhoz, hogy egy életre beleszeressenek a szárnyas jószágokba és a szárnyalásba.

Igen, ez itt már a hangárral a háttérben valószínűleg a kipakolás utáni pillanatkép, ha hihetünk a sorszámozásnak. Az elülső gép egy Hols’ der Teufel, mögötte az egyszerű siklómadarak mintakonstrukciója, a Zögling látható.

És akkor, repüljünk! Start előtti készülődés, a főszereplő egy Hängwind, az orrba már bekötve a gumikötelek. Talán lesz olvasóink között, aki a pilótát és az egyenruhás, fehér kesztyűs(!) urat is azonosítani tudja? Bernard Mátyás alezredes? Vagy Hefty Frigyes? A MOVERO alapítóiként mindketten repültek magyar időtartam-rekordot is ezzel a géppel.

Indítás előtt egy „Holci”. A visszaemlékezések úgy szólnak, hogy nem volt túlságosan jóindulatú ez a Lippisch-féle konstrukció, de Fekecs Gábor portálja szerint tizenegy példányt gyártottak belőle Magyarországon is. Még egy mögöttes mondandó a kép kapcsán: milyen sok ember dolgozott egyvalaki többnyire nem túl hosszú repüléséért, pláne ha belegondolunk abba, mi meló volt ezeket a nehéz famadarakat visszacipelni a magaslati starthelyre.

A Hol’s der Teufel a levegőben: megint ama ritka fotók egyike, amikor egy repülőgépet repülni látunk a régi időkben. Jól kivehető a gép csónakszerű kabinja és a rács-szerkezetű törzs: volt, aki ezzel a jószággal Gyöngyösön hat óránál is többet tudott eltölteni a levegőben.

És végül az a kép, ami számomra legalábbis a legnagyobb meglepetést okozta. A Zögling, ahogy írtuk,  az egyszerűség mintagépe volt: egy szárny, egy rácsos törzs hátul a vezérsíkokkal, egy gerendaszerűség, amire egy ülést szereltek botkormánnyal, pedállal, – az első méterek és másodpercek teljesítésére a levegőben. Ki ne felejtsem, egy villamos-kapaszkodó szerű valami, hogy a pilóta másik kézzel, amivel nem fogja a botot, abba fogódzkodjon. De hogy egy Zögling két emberrel is repülhető volt, azt sosem hallottam, és egyetlen más képen sem láttam. Mindenesetre a fotón jól kivehető a start lényege, ahogy a V-alakban megfeszített gumikötéllel futnak a fiatalok. A lejtő a Zögling kezdői esetében általában inkább szelíd lanka, ez a kép talán már nem is Farkashegyen, hanem Hármashatárhegyen készült. De erről a kedves olvasók megint kellemesen elvitatkozhatnak...

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!