Magánpénzből közszolgáltatás

Az európai közlekedési hálózatot fejleszteni kell, ebben teljes az egyetértés a miniszterek között. Nemcsak az unió keleti végein, nyugaton is van mit csiszolni mind a közút, mind a kötöttpálya esetében. A jelenlegi pénzügyi helyzetben, amikor az egyes országok költségvetései csak abban különböznek, kinek mennyivel kellett szorosabbra húzni a nadrágszíjat, ezt önerőből nem tudnák megvalósítani. Itt jön a képbe a PPP, vagyis a  köz- és magán-együttműködés, mint lehetséges megoldás.

Mindenekelőtt tisztázzuk a PPP fogalmát, hisz a kifejezés ma Magyarországon szinte szitokszónak számít. Egy ilyen megállapodás során a magánszektorban tevékenykedő vállalat vagy vállalatcsoport szerződik az állammal, de nem mint megbízott, hanem mint partner: nem egyszerűen elkészíti, amit az állam megrendel, hanem tőkét fektet bele, ezáltal kockázatot is vállal, de – az üzemeltetési idő végéig – tulajdonjogot is szerez. Az üzemeltetési idő alatt a közszereplő (állam, önkormányzat vagy más közintézmény) kötött vagy nyereségarányos díjjal fokozatosan megtéríti a magánberuházó költségeit, és a 20-25 éves periódus lejártával teljes egészében átveszi a tulajdonjogokat.

Ez a forma az EU-n belül főleg Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban terjedt el, tavaly 44, 19, illetve 14 PPP-projektet fejeztek be a fent nevezett tagállamokban. Ha a teljes államközösséget tekintjük, ez a szám 112, összértéke pedig 18,3 milliárd euró. A közelmúltban Európa közlekedési tanácsa összeült, hogy megvitassa a további fejlesztési lehetőségeket a kontinensen. Be kellett látniuk, hogy a gazdasági válság közepette a lehetőségek erősen korlátozottak, így figyelmük a jelenleg az országok által teljesen függetlenül szabályozott PPP rendszer felé fordult. Célként tűzték ki, hogy európai szintű szabályozást és garanciákat alakítsanak ki a magánbefektetők és közintézmények közötti megállapodásokra. Bár ez iránt nem minden tagállam képviselője lelkesedett, egy szigorúbb rendszer egyértelműen nagyobb bizalmat eredményezne.

A közlekedési tanács azt szeretné, ha a TEN (Trans-European Network) fő folyosóin zajló fejlesztések nagyjából 500 milliárd eurós tőkeigényét nagyobb részben magánbefektetők fedeznék a 2014 és 2020 közötti uniós költségvetési ciklusban. Ez lehet a megoldás azoknak az országoknak a problémáira is, akik csak hosszú évtizedek során tudnának kigazdálkodni egy komolyabb felújítást, de az EU befizetőinek kasszáját is kevésbé terhelnék a különböző nagyberuházások, ugyanakkor a piacnak lendületet adhatnak a megrendelések. Elvégre ez a közlekedés feladata: mozgásban tartani embereket, árut – és persze a gazdaság egészét.