Magyarrá lett németek az asztalon – 2. rész

A modellezni kívánt első osztályú kocsi szintén a háború alatt került Magyarországra. Az Index-fórum vasúti személykocsis topikjában a következőket lehetett olvasni Lovász György forrásaira hivatkozva:
„A 117 6565-ös kocsi 1936-ban vagy Görlitzben vagy Breslauban készült (nem egyértelmű, a forgóvázon Görlitz tábla volt). A JDZS-nél 14200-as számon állították forgalomba, majd 1941-ben a MÁV-nál ABau 2703-as számot kapott. 1951-ben Bau 3333, 1954-ben Bau 3497, 1956-ban tévesen Aa 1273 lett, majd a helyes pályaszáma Aa 1408 lett. 1974-től üzemi kocsi 117 6565 pályaszámon. Forgócsaptávolsága 14,85 méter a karton szerint.”

Egyes vélemények szerint a típus azonos volt a német nyolcablakos termes sebesvonati kocsival. A kocsi forgalmi állapotáról fénykép nem maradt fenn tudomásom szerint. Kaptam ugyan egy vonatfuttában készített képet egy ilyesmi típusú szolgálati kocsiról, azonban csak saját használatra, így ezt a kérést tiszteletben kell tartanom. Annyit azonban leírhatok, hogy ami ezen a fotón értékelhető, az a forma, az ablakok száma, feljáróajtó és kapaszkodók helyzete. A tetőn annyi vehető ki, hogy szellőzők nincsenek. Tehát a kiindulási adatok a Bah-kocsikhoz képest meglehetősen szerénynek mondhatók.

Az Aa 1408-as kocsi tehát a jugoszláv vasutaktól került hazánkba, de kérdés, hogy tényleg a fényképen látható kocsi volt-e, ha nem, akkor a JDZS eredetű típus teljesen azonos volt-e a DRG-nél futottakkal. Az azonosságnak némileg ellentmond a leírásban és a PIKO modellen szereplő forgócsaptávolság eltérő mértéke, azonban az adatok nagyon sokszor pontatlanul vannak nyilvántartva. (Ilyen problémával szembesültem a Dnz-kocsi készítésekor, ahol egy szolgálati ex-poggyász oldalára téves tengelytávot festettek.) A kérdést nem tudom eldönteni, ugyanakkor a Quabla Modell korábban kiadott egy hasonló járműből készült üzemi kocsi modelljét – igaz, a hozzáértők szerint nem létező pályaszámon. A rendelkezésre álló információk alapján tehát a típus létezett Magyarországon, csak a kérdés, hogy pontosan melyik pályaszám(ok)on. Pontosabb adatok híján az Aa 1408-as pályaszámot adtam neki. (Ettől függetlenül még járhatok úgy, hogy kiderül, más pályaszámon kellene újra elkészíteni a kocsit.)

Bármennyire is sajnáltam egy ilyen jó állapotú kocsit tönkretenni, nem volt más választásom. (A Tanú című film jutott az eszembe, ahol az ötvenes években kincset érő disznó levágását elhatározzák Pelikánék:
„– Dezsőnek márpedig meg kell halnia.
És Dezső még azon az éjjelen meghalt…”)

Az oldaláról a festék részben lepattogzott az ablakok kiszedésekor, így a maradékot már kötelező volt eltávolítani. Ehhez találtam édesapám hagyatékából valami régi fékfolyadékot, és egy fülpucoló segítségével a műveletet végre is hajtottam. (Vigyázat, hosszasan nem szabad áztatni, mert egyes műanyagokra káros lehet!)

A tetőszerelvények közül a szellőzőket lereszeltem, de a járódeszkához a közeli szegecs imitáció miatt nem mertem nyúlni, inkább hagytam veszni az élethűséget ezen a téren.

A feljáróajtó nyitási irányát itt is meg kell fordítani. A gyári kilincset le kell faragni, polírozni, és rézből készülttel pótolni. Ezen a kocsin is magam vágtam ki a zárcímert egy 0,1 milliméteres lemezből, majd két 0,4-es lukat fúrtam: egyet a kilincsnek, egyet pedig kulcslyukként. A kapaszkodók most is 0,4 milliméteres félkemény rézdrótból készültek. Mivel a MÁV-nál az ajtók befelé nyíltak, így mindkét oldalukra került kapaszkodó, ami a hivatkozott régi képen is látható.

A feljáróajtó és a kapaszkodók elkészülte után nézegetve a tetőívet kissé elbizonytalanodtam, hogy ez valóban a sebesvonati kocsi-e, esetleg valami más. Ennek az lett az eredménye, hogy ezt az átalakításomat félretettem, és másba fogtam bele.

Nagyjából egy évig lapult egy dobozban szegényke, mire meggyőztek arról, hogy a kocsi típusával nincsen baj, a hiba a gyártó által kialakított öntvény formájában keresendő. Végül az időközben szintén elkészült újabb Bah és Aa 1600-as, valamint a már ismertetett másik német eredetű kocsival együtt lefestettem, matricáztam, lakkoztam. Természetesen már a jó felirat-elhelyezési formának megfelelően.

Az elvégzett munka eredményeképpen a játék kedvéért összeállítottam egy sohasem volt német-magyar vonatot: az 520,075-ös mögé került a Bau 5789-es, valamint az Aa 1408-as. (A MÁV-nál ugyanis – ellentétben a GySEV-vel – nincs arra információ, hogy 520-as mozdony valaha is vontatott volna személyszállító vonatot.

Végül – de nem utolsósorban – segítőim voltak: Kabai Zoltán (fotó), Szabados Roland (matricák), Bedőcs Tamás (ablakok).

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!