Mellékvonal a határnál: így is lehet

iho/vasút   ·   2016.10.23. 16:25
400px_tanvald

A mai Cseh Köztársaság történelmi Csehország tartományában, az erősen iparosodott régióban fekvő Liberec (az akkori Reichenberg) és Jablonec nad Nisou (akkori német nevén Gablonz) közötti helyi érdekű vasútvonal megépítését, valamint egy esetleges leágazást engedélyező koncessziót 1886. július elsején adták ki. A tizenkét kilométer hosszú, normál nyomtávú pályát 1888. november 26-án adta át a Reichenberg–Gablonz–Tannwalder Eisenbahn (RGTE). A vasúttársaság 1893-ben koncessziót szerzett a Morchensterntől (a mai Smržovka) Josefsthalig (ma: Josefův Důl), vezető szárnyvonal megépítésére. 1894 júliusára készült el a vonal bő hét kilométeres, Gablonztól Wiesenthalig (ma: Lučany nad Nisouként keresendő Csehországban) tartó meghosszabbítása, az év októberére pedig kiépült a teljes hálózat: újabb nyolc kilométerrel bővült a fővonal Tannwaldig (mai nevén Tanvald), valamint létrejött a szárnyvonal is. 1902-ben a hálózat tovább nőtt: megépült a Tannwaldot és Grünthalt (ma: Kořenov) összekötő, 6,6 kilométeres pálya. Mivel azonban Tannwaldhoz képest Grünthal kétszáz méterrel magasabban található, az ötvennyolc ezrelékes legnagyobb meredekségű szakaszon az Abt fogaskerekű megoldását alkalmazták, ezzel az Osztrák-Magyar Monarchia kevés normál nyomtávú fogaskerekű vonalának egyikévé vált. A Monarchia és Poroszország határához közel található grünthali végállomás ráadásul összeköttetést hozott létre a porosz vasúthálózattal is. Valószínűleg ez a nemzetköziség is hozzájárult ahhoz, hogy 1902-től a Császári és Királyi Osztrák Államvasutak (kkStB) vette át az üzemeltetést, a Tannwald–Grünthal szakaszon pedig 169-es sorozatú fogaskerekű gőzösök álltak üzembe.

A harmincnégy kilométer hosszú, kanyargós vicinálison a Tanvald és Korenov közötti jelentős szintkülönbség miatt fogaskerekű rendszert is kiépítettek (forrás: Wikipedia)

Az első világháborút követően az Óriás-hegység lábánál megbúvó régió részvevője lett a huszadik század folyamatos történelmi változásainak. 1919-től 1938-ig Csehszlovákia része volt, így a vonalat a csehszlovák államvasút ČSD üzemeltette, majd a német megszállást követően, 1938 őszén a Német Birodalmi Vasút (DR) drezdai igazgatóságának felügyelete alá került. 1945-ben a felszabadulással visszaállt a háborút megelőző helyzet: a vonalon ismét a ČSD szolgáltathatott. 1958-ban a Grünthalon túl, Strickerhäuserig tartó egykori porosz szakasz Csehszlovákiához került a lengyelekkel kötött területcserék következtében. A határátlépő forgalom leállt, az egykori osztrák-porosz határ pedig a „baráti szocialista” Csehszlovákia és Lengyelország közötti határrá változott.

1958 és 1962 között a teljes vonalat felújították, ez idő alatt nem közlekedtek a vonatok, 1963-ban viszont egészen Harrachovig vették fel a forgalmat. A ČSD 1961-ben négy új fogaskerekű dízelmozdonyt szerzett be az osztrák SGP-től a Liberec és Kořenov között közlekedő tehervonatok vontatására – ugyanebből a mozdonytípusból Magyarország és az ÖBB is vásárolt. A személyszállításhoz is új, már fogaskerekes rendszer nélküli, de mágneses sínfékkel szerelt dízelmotorkocsik érkeztek. Csehszlovákia felbomlását követően a Tanvald–Strickerhäuser szakaszon 1997-ben már a cseh államvasút ČD állította le a közlekedést, az alacsony utasmennyiségre hivatkozva. Később azonban egy magánvállalkozás, a Železniční společnost Tanvald nevű egyesület átvette a vonalat, majd együttműködést kötött az államvasúttal, ennek köszönhetően 2013 óta Liberec és Tanvald között félóránként, Tanvaldtól Kořenovig óránként járnak a vonatok, de 2010-től Lengyelországba is újra átjárnak a szerelvények. A vicinális az Euro-Neisse-Ticket elnevezésű, német-lengyel-cseh tarifaközösségbe tartozik.

Tanvald átszállási pontot jelent Železný Brod felé is. A felvételen a ČD több 840-es sorozatú RegioShuttle-, valamint a 814 192-es Regionova-motorkocsija biztosítják a kölcsönös átszállási lehetőséget. A képre kattinva Gunter Mackinger felvételeiből nyílik galéria

A cseh vasúti rendszerben 036-os számmal szereplő, 34,2 kilométer hosszú mellékvonalon jelenleg ötven kilométer per óra a legnagyobb engedélyezett sebesség. Az egyesület amellett, hogy számos régi járművet megőrzött, ráadásul nagyrészüket üzemképesen, 2015-ben felújította az egykori határállomás Grünthal fűtőházát, az állomáson pedig egy érdekes vasúti kiállítást hoztak létre. A Neisse folyó által alkotott egykori osztrák-porosz történelmi határ kis regionális vasútja, mely napjainkban már az Európai Unió közepén található, mindenképp megér egy látogatást.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek