Mi lett a skanzennel?
A helyszín jelenleg is jól megközelíthető, hiszen az egykori állomás, a falu szívében található. A nagy területen elterülő szabadtéri kiállítást közelebbről szemügyre véve azonban megállapíthatjuk, hogy borzalmas állapotban van. Azóta, hogy megnyitáskor átadták, kisebb javításokon kívül nem törődtek az állagmegóvással. A helyi vandálok is rontották a helyzetet.
Legközelebb a vasútállomáshoz találjuk meg az Mk48 2020-as pályaszámú, Győrben gyártott mozdonyt, valamint az 1950-es években Debrecenben gyártott egyik Ba-w sorozatjelű személykocsit. Ez a két járműsorozat volt a hétköznapi forgalom meghatározója. A dízelgép belső egységei természetesen már hiányoznak, minden mozdíthatót még Nyíregyházán kiszereltek belőle, hiszen már akkor is volt mozdonykannibalizmus. A kiállítás megnyitására azonban kívülről kipofozták, ugyanúgy mint a Ba-w kocsit. Mindkét jármű ablaküvegeit a vandálok kitörték, a személykocsi ajtaját felfeszítették és illemhelyként használták.
A második sorban a kisvasút hőskorában használt teherkocsikat tekinthetjük meg. Ezek még viszonylag jó állapotban vannak, látszanak rajtuk az utólag elvégzett kisebb javítások nyomai. A korrózió természetesen itt is megjelent, a Fa-w kocsik folyamatosan korhadnak. A dombrádi vasútállomásról kiágazó rövidke vágányon három fémvázas nyitott kocsit találunk, amelyek a hatvanas-hetvenes évekig közlekedtek rendszeresen. Ezek a kocsik nem egyeznek meg az 1998–1999-ben felújított két nyitott kocsival. Szintén ebben a sorban, hátul találunk egy önürítős Uba kocsit, mely még a Hegyközi kisvasútról érkezett. Ennek az állapota sem túl biztató. A főúthoz közel találjuk a hajtányok sorát, ahol egykori kézi és motoros hajtányokat láthatunk. Két éve a motoros hajtányban még üveg volt, ma azt stílustalan alumíniumlapokkal pótolták, ajtaját lelakatolták és behegesztették.
Sajnos a kisvasúti és helytörténeti múzeumba nem sikerült bejutnunk, többszöri telefonos megkeresésükre sem sikerült egyeztetni az önkormányzattal.
A 119-es vonalon Nyíregyháza felé haladva az első kisvárosba, Nagyhalászba érve megtekintettük az Mk48 2026-os pályaszámú kiállított dízelmozdonyt. Itt az önkormányzat parkot épített a furcsa zöldre festett mozdony köré – megjegyezzük, a kisvasúton ilyen festésű mozdony nem közlekedett –, valamint egy emléktáblát is kapott az elárvult vasútvonal.
A másik, de annál fontosabb végpontja a kisvasútnak Nyíregyháza, ahol a nagyvasúti kapcsolat létrejött. Az átrakóra, ahol a mozdonyok és a személykocsik le vannak állítva, nem sikerült bejutnunk, ellenben bejártuk a kisvasúti állomást és környékét. A városgondnokság ezt szépen rendben tartja, mintha a következő vonat érkezéséig csak pár óra lenne hátra. A nagyvasúti állomás előtt elhaladó sínpár korszerű Strail gumielemes átjárót kapott ezen a részen.
A Nyírvidéki Kisvasútnak jelene még van, de jövője már nem nagyon. Gondos karbantartás és lelkes emberek kellenének ahhoz, hogy a kisvasút jelenlegi állapotát is fenn tudják tartani.
