Nohab-ünnep Tapolcán – H0-ban

A balesetben menthetetlenül károsodott Négyes Nohab torzója immáron a 29-es vasútvonal végpontján pihen, várva a típus rajongóit az emlékezésre. Maga a december 22-i esemény olyan nyilvánosságot kapott, amit nehéz lenne felülmúlni, és felesleges lenne ismételni. Ellenben egészen közel lehet hozni, ha a terepasztalának egy részét éppen Tapolcának nevezné el valaki.

A tapolcai vízháznál helyet kapott mozdonyorr többféleképpen is előállítható, ha modellben szeretnénk viszontlátni. A legkevésbé barbár módszer, ha 3D-s nyomtatvány vagy műgyanta másolat formájában új tárgyként hozzuk létre. Persze az előbbihez meg kell rajzolni, és mindkettő esetén kivitelezőt is kell találni; nem egyszerű. A másik viszont pusztítással jár: egy meglévő mozdonyt vágunk el a megfelelő helyen. Noha a célra megvásárlásra került egy festetlen Roco (H0-s) mozdonyszekrény (ráadásul az itthon nem autentikus norvég verzió – amiért a legkevésbé kár), éppen a festés-csíkozás nehézségei okán egy másik vásárlásból származó, műszakilag menthetetlen, esztétikailag is kevéssé értékes Piko MÁV M61 001-es került a vágóhídra. Abból is a pontosabb, krém (nem pedig sárga) csíkozású. Némi kompromisszummal megfelel; egy kaszni feláldozásával két modellező tudja megörökíteni az emlékhelyet; és még a tetőszellőzők is jók lesznek a norvég változat átalakításához, ha egyszer sor kerül rá.

Ami a Piko ellen szól, az a túl világos (itt: napszíttnak nevezett) festés, a Nohab logó helyett a vörös csillag az orrán, a pályakotró túl sötét szürkéje, és a formai pontatlanságai, felszereltségében tapasztalható hiányosságai. Az átalakítás során ez utóbbiak részben korrigálásra kerültek. Így egy régi, még gumiáttételes Piko Nohab forgóvázára Roco maszkok jutottak. A kapaszkodók is ilyen márkájúak. A fellépők hazai gyártású réz alkatrészek, ahogy a Jakó-féle ablaktörlők szintén. Az ütközők Fleischmannok, a kerékpárok Märklinek, és még egy amerikai gép kürtjei is színesítik a kollekciót. Vagyis amolyan mindent bele módon, itthon lelt alkatrészekkel sikerült felszerelvényezni az amúgy elég csupasz mozdonyszekrényt. A pályaszáma 004-es lett, a csillag egyelőre még maradt az eredeti, új matrica beszerzéséig.

Elkészítése önmagában mit sem érne, ha nincs mihez illeszteni az egyik vezetőállása mögött elvágott torzót. Ehhez – a modellezésben megszokott kompromisszumok egyikeként – a Faller 120117-es cikkszámú, általuk jelző- vagy váltóállító toronynak szánt objektumára esett a választás. Méretre illeszkedik a többi, kissé kicsinyített terepasztali épülethez, formájában, burkolatában pedig tán hasonlatos a tapolcai vízházhoz. Ha összeépítés előtt van mód a felesleges lépcsősor, az előtető és az erkély lehagyására, az ideális; amennyiben készre szerelve sikerült szerezni, akkor ezeket el kell távolítani róla. Egy kis átszínezés sem árt. Van még egy ajtó is a második szinten (oda vezet a lépcső), azt vagy fordítsuk belülre, vagy ha van otthon egy kevés, valahonnan kinyert téglafal-imitáció, alakítsuk ablakká. Sajnos a tető lecsapottságának eltüntetéséhez jóval több tégla kéne – annyi nem akadt, így ez a részlet maradt úgy, ahogy volt.

A szükséges pozicionálás után kell egy rövid vágánydarab, alatta szürke ágyazatkő, körülötte némi gyöngykavics vagy murva másolata (legegyszerűbb homokból megcsinálni), és gyakorlatilag kész a mű. Ha szerencsénk van az elhelyezéssel, összhatásában az eredetihez közelítő, és már a létesítésekor is kultikus emlékhelyet készíthetünk. Az autentikus megjelenéshez érdemes még pár fotós figurát is beszerezni – ha sokan vannak, hadd tapossák egymás sarkát a fényképezés közben.

A videón az avatóünnepség néhány momentumát ismételjük, Vörös Attilának köszönhetően néhol az eredeti hanggal. Tehát a hét működő Nohab (M61 001, 006, 010, 017, 019, 020 és a Kárpát Vasút 459 021-ese) többféle felállásban, és persze az ünnepelt, a 004-es az új helyén.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!