Pazar gépek pazar vevőre várnak

Lehet, hogy az egyiknek már meg is van a vevője: a mexikói elnöki különgépről, egy Boeing 787-esről van szó, amelyet 2016-ban az akkori államfő vásároltatott meg, az ország új elnöke azonban felesleges kiadásnak tartja a gép üzemeltetését. A júliusban földcsuszamlás-szerű győzelmet arató baloldali Lopez Obrador kijelentette, sohasem használja a gépet, és el akarja adni, egyáltalán nem akar különgépeket használni utazásai céljára.

Sajtójelentések szerint a gép értéke 220 millió dollár, de van rá már potenciális vevő, igaz, az illető csak 99 milliót adna a Dreamlinerért. Gustavo Jimenez Pons ismert mexikói üzletember nem a saját repüléseit intézné a 787-essel, hanem, méltóan a maga fő tevékenységéhez, üzletet csinálna a Boeing révén, repült óránként húszezer dollárnyi tarifával adná bérbe a gépet.

Ennek a 787-esnek a történetével portálunk is többször foglalkozott, lévén a gép egyike az igen sok nehézséggel járó fejlesztés első néhány termékének, amit „rettenetes” vagy „Szörnyű” tízek (Terrible Teens), sőt, tizenegyek néven emlegetett a nemzetközi aviatikai társadalom, no meg a Boeing belvilága. Ezek a program technikai problémáit hordozó, rendszerint túlsúlyos, és a kedvező üzemi paramétereket nem teljesítő gépek éveken át hajtóművek nélkül ácsorogtak Everett Pain Field egyik kieső gurulóján, meglehetősen szomorú látványt nyújtva, de érdekes mód lassan csökkenő számban.

A prototípusok közül volt, amely múzeumba került, volt, amit szétbontottak, de a légitársaságok által át nem vett gépeket sorra sikerült hasznosítani, ami egyfelől igen komoly javítási-átalakítási munkába került, másfelől feltehető, hogy „Retteneteseket” a gépek meghirdetett listaáránál jóval olcsóbban értékesítették. Voltak társaságok, amelyek ílymód tudtak hamarabb Dreamlinerhez jutni, anélkül, hogy végig várták volna a sorukat, amíg a megrendelt gépük legyártásra kerül. És persze rögtön feltünést keltett a hír, amikor kiderült, hogy az egyik VIP-célokat szolgál majd Mexikóban.

A másik érdekes megvételre váró gép egy kaliforniai, használt repülőgépekkel (is) foglalkozó cég honlapján bukkant fel, komoly érdeklődést keltve a repülésbarátok körében (hogy a lehetséges vevők tolonganak-e, arról nincs hír): eladó egy bermudai bejegyzésű (VP-BAT) Boeing 747-es, de a ma már ritkaságszámba menő SP-változat egy példánya.

Az ár meglepően kedvező, kilenc és félmillió dollár, igaz, koros repülőgépről van szó, 1979-ben készült, viszont ezért a pénzéért friss C-check birtokában kapja meg a vevő, felújított pilótafülkével és két tartalék hajtóművel, a 68 ezer 730 repült órát a nagy hatótávolságú gépek „szokása” szerint mindössze 10330 ciklussal teljesítette, vagyis valóban lehet, hogy jó állapotban van, hiszen viszonylag kevés fel- és leszállása volt, ami a szerkezetet leginkább igénybe veszi. Ki ne felejtsük, a gép 88 főre pazarul berendezve kerül a vásárlóhoz, a tulajdonos számára hálószobával és zuhanyozóval, tanácsteremmel, szalonokkal, étkezőkkel, és helyenként arannyal ékített berendezéssel.

Ha a gép történetét nézzük, a fejedelmi komfort érthető: az adatbázisok szerint a 747-es a Pan Am flottájában kezdte karrierjét, majd 1986-ban a Unitedhez került, aztán megvásárolta a katari királyi család repülőgép-flottájának üzemeltetésére szakosodott Worldwide Aircraft Holding. A 747-es fő bázisa nem Doha, hanemaz angliai Bournemouth volt. Májusban vette át értékesítésre a CSDS Aircraft Sales and Leasing. Hírek szerint az SP nem közvetlenül a katari uralkodó flottájához tartozott, hanem a jelenlegi emír nagyapja használta.

A gép eladási esélyei ezzel együtt nem biztos, hogy nagyon fényesek, ugyanis azoknak az illetőknek, akiknek lenne pénzük egy – még ha a szokásosnál kisebb – Jumbo megvásárlásához és fenntartásához, általában már birtokolják a maguk szélestörzsű csodagépét, ami feltehetően a kategória modernebb típusa és változata. Például magának a katari emírnek a gépparkjában két példányban is dolgozik a 747-es legfrissebb, 8-as változata.

Az SP (Special Performance) változatú Jumbo az eredeti 100-ashoz képest rövidebb törzzsel és megnagyobbított függőleges vezérsíkkal készült, végülis annak ellenére, hogy a kisebb tömeg révén több kerozinnal repülve különlegesen nagy hatótávolságú variáns volt, a maga korának leghosszabb járatait repülte, a csökkent befogadó képesség nemigen segítette a gazdaságos működést, ezért a légitársaságok nem használták túl nagy számban, összesen mindössze 45-öt gyártottak és adtak el belőlük. Ráadásul a később fejlesztett legnépszerűbb 400-as változat már ugyanolyan hosszú vonalakon repült, mint az SP. Légitársaságoknál már nem repül, az utolsó hagyományos üzemeltetője az Iran Air volt, VIP-gépként és más különleges funkciókban hét-nyolc SP lehet még repülőképes állapotban.

Egyik fennmaradt példányát alakították át repülő teleszkóppá, a SOFIA (Stratospheric Observatory for Infrared Astronomy) két és fél méteres távcsövét olyan magasra viszi, hogy ott már nem zavarja a légköri pára és szennyeződés. Egyébként ez a gép is eredetileg a Pan Am utasszállítója volt.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!