Reptér a zátonyon? Merész terv Londonnak, sok előnnyel

A brit kormány mellett működő, a londoni reptérkapacitás növelésének lehetőségeit kutató Davies bizottság szeptemberi megalakulása óta talán még hevesebb a vita arról, hogyan lehetne Heathrow bővítése helyett más módon megoldani a  problémát, azt, hogy a jelenlegi dél-angliai légikikötők a mostaninál több forgalmat nemigen tudnak kezelni. Talán csak Gatwick a kivétel, ahol egy korábbi határidő lejártával 2019-től megkezdődhet egy újabb pálya építése. De nyilvánvalóan ez sem elég ahhoz, hogy az Egyesült Királyság elkerülje azt a visszaesést, amit az okoz, ha Frankfurttal, Párizzsal és Amszterdammal szemben alulmarad a legnagyobb és legfontosabb európai légikikötő címééért – és gazdasági előnyeiért zajló versenyben.

Végülis a bonyolult politikai és gazdasági játszmák közepette talán Hethrow harmadik pályájára is van még némi esély, de tervek születtek arra, hogy Manchester vagy Birmingham legyen az igazi új dél-angliai óriásreptér. Az iho/repülés is sokat foglalkozott a Temze torkolatába álmodott négypályás vadonatúj légikikötővel, amit elsősorban a londoni főpilgármester, Boris Johnson támogat. Azonban ennek a tervnek a hátránya, hogy ugyanúgy ütközik a természetvédők elképzeléseivel, mint Heathrow bővítése, itt is megvannak azok az állat- és növényfélék, amelyek miatt beindult a tiltakozás. Nem beszélve az iszonyatos költségekről, hiszen ezt a torkolati repteret valahogy össze kellene kapcsolni – gyorsvasút és autópálya révén – Londonnal.

A legfrissebb elképzelés még távolabb tenné az új nagy londoni repülőtér helyszínét, de ezalkalommal feltehetően a természetvédők sem találnának újabb kifogásokat. Ugyanakkor a terv még sokkal merészebb, mégis kevésbé költséges, mint a Temze-torkolat, feltehetően azért, mert magáért a repülőtér területéért nem kellene fizetni. A terv további pozitívuma, hogy akkora repülőteret képzel el, ami végképp feleslegessé tenné a meglévők bővítését, sőt, lehet szó meglévők bezárásáról is. Kell is a nagy terület, hiszen csak a négy pálya 25 négyzetkilométert foglal el, és akkor még nem beszéltünk az előterekről, temrinálokról, nomeg arról, hogy a pályákat megfelelő távolságban elkülönítve kell építeni. És bele kell számolni azt a nagyjából 100 négyzetkilométernyi környező vidéket is, amelynek lakosságát zavarhatja a fel- és leszálló gépek zaja: ez a 100 négyezetkilométer ráadásul két pályára lett kiszámolva, épp Heathrow környezeti terhelése kapcsán.

Node hol van Anglia sűrűn lakott délkeleti részén, London környékén olyan száz négyzetkilométer, ahol senkit nem zavar egy óriás légikikötő? A legújabb válasz: a tengeren. Egy szigetország számára egy sziget-repülőtér gondolata nem lehet idegen – mondják az új projekt tervezői. Máshol a világon meg is valósították az ilyen elképzeléseket: mesterséges szigetre épült Dél-Koreában az Incheon, Japánban a Kansai, és ugyancsak új szigetet alkot az új repülőtér Hong Kong közelében.

A projekt neve: Goodwin Airport, a helyszín pedig Kent partjaittól 3, London központjától légvonalban durván 120 kilométerre az úgynevezett Goodwin zátonyok, egy 12 kilométer hosszú és két kilométer széles homokpad-hálózat, ami dagálykor víz alá kerül, apálykor viszont a zátonyok a felszín fölött látszanak. Épp mert zátonyok sorozatáról van szó, elkerülik a hajózási útvonalak, ez pedig igen fontos, tekintve a csatorna igen sűrű hajóforgalmát. Nem érint semmiféle természetvédelmi övezetet, még az Anglia partjai mentén kiépülő árapály- és szélerőműhálózatot sem zavarná az építése, működése. Meglévő vasútvonal és autópálya meghosszabbítása illetve kiegészítése kapcsolná össze Londonnal, a főváros központja vonaton mindössze negyven perc alatt elérhető lenne, érdemes leágazást építeni a Csatorna-alagút Folkstone-i bejáratához, kompokkal lehetne ugyancsak gyors kapcsolatot teremteni innen Dover felé. Ugyancsak fontos előny, hogy ezt a területet nem kell sem megvenni, sem kisajátítani, a zátonyok a brit korona tulajdonát képezik.

A repülőtér kapacitása az első ütem, három pálya és a terminálok kiépítése mellett évi 150 millió utas lenne. Végső kialakításakor akár hat pályára is lehetne bővíteni, és mivel a megközelítés és az emelkedés is tenger fölött történne, a repülőtér forgalmát nem kellene éjszaka sem korlátozni, vagyis heti hét napos, napi 24 órás lehetne az üzemeltetése.

A Goodwin zátonyok évszázadokon át az emberi technika ellenségei voltak: rengeteg hajó pusztult el, sok tengerész vesztette életét, ha a homokpadokra sodorta a járművet a vihar, v agy a téves navigáció. Nem lenne ugyanakkor túlságosan nehéz ezt a területet elhódítani a tengertől. Amíg a Temze-torkolatba képzelt repülőtér építési költségeit a járulékos elemekkkel, vasút- és autópályaépítéssel együtt 80 milliárd fontra becsülik, addig a Goodwin légikikötő a projekt becslése szerint „mindössze” 39,2 milliárdból felépülhetne.