Repülő Csirkecombok egymás közt: Mi-2-esek minden mennyiségben

A Fire Blade hadgyakorlat és a Nordholzi kutató-SAR találkozó után sem mehetett haza az Iho/repülés csapata, hanem továbbutazott Lengyelországba, ahol az Innowroclawi 56. bázison tartottak Mi-2-találkozót.

A könnyű, többcélú szállító helikoptert a moszkvai Mil tervezőiroda fejlesztette ki az 1960-as évek elején. A két Izotov GTD-350 gázturbinával tervezett forgószárnyas prototípusa a Szovjetunióban 1961. szeptember 22-én emelkedett a levegőbe, de a fejlesztés és sorozatgyártás Lengyelországban a WSK PZL Swidnik helikoptergyárában folytatódott. 1965. november 4-én már itt repült az első lengyel sorozatgyártású példány, amelyet még 5497 példány követett. A Mi-2 univerzális megoldás volt, polák testvéreink pedig szinte minden feladatra készítettek különféle változatokat. Hivatalosan huszonkilenc országban repülték, vagy repülik mai napig a Mi-2 szélmalmokat, de valószínűleg még vagy fél tucat országban vannak magánkézben az alakjáról Csirkecombnak nevezett helikopterből.

(Magyarországon korábban a hadsereg és a mentők, legutóbbi időkig pedig a rendőrség kötelékében is repültek Mi-2-esek: mostanság már alig látni őket, illetve nálunk repül az egyik legszebb festésű és legkülönlegesebb felkészített példány, amely tűzoltásra, árvízvédelemre és a nézők elkápráztatására egyaránt alkalmas. Természetesen Imreh Lujó Heliforce Mi-2-eséről van szó – a szerk.)

Az alapváltozat a Mi-2T könnyű személy és teherszállító, amely nyolc utassal, vagy hétszáz kilogramm belső, illetve nyolcszáz kilogramm külső függesztménnyel terhelhető. A PZL által gyártott GTD-350P változat is csak 298 kW-s teljlesítménnyel rendelkezik, a helikopter alulmotorizált, gyakorlatilag hajtóműtartaléka minimális.

A sok változatból a következőket lehetett megtekinteni:

• Mi-2T, amely a legnagyobb számban gyártott verzió volt, utas és könnyű teherszállítóként. Üzemeltetője a lengyel haditengerészet volt.
• Mi-2 – kék-fehér festésű lengyel rendőrségi változat, modernizált műszerezettséggel (volt benne GPS és korszerűbb rádió), valamint külső forgatható fényszóróval.
• Mi-2 gyakorló változat, amelyet a csehek repültek át, a CLV Pardubice, ugyanakkor a festése a cseh Mi-24 festékmintát követte.
• Mi-2URP, amely az 56. bázison van rendszeresítve és speciális festést kapott a találkozóra.

• Mi-2URP-G Salamandra, tankelhárító harci változat. A bal oldalára szerelt huszonhárom milliméteres Nugyelman-Szuranov gépágyú mellett négy 9M14M Maljutka (NATO kód: AT-3 Sagger) páncéltörő rakétát is hordozhatott. Ezt a rendszert már kivonták, így oldalanként csak egy-egy rakéta volt az indítósínekre helyezve. A rakétáknak és gépágyúnak külön célzóberendezése volt.
• Mi-2URN Zmija (Viper), amely szintén felfegyverzett változat. Az irányított páncéltörő rakéták helyett oldalanként egy-egy MARS-2 rakétakonténerből 2×16 Sz-5 nem irányított rakétával tudott tűzvihart zúdítani az ellenségre.
• A Mi-2URP-G Gniewosz (Füstös kígyó), a gépágyú mellett légiharcra volt optimalizálva. Oldalanként 2-2 Strela-2 (SA-7 Grail) rövid hatótávolságú légvédelmi rakétájának célzó berendezése megegyezett a páncéltörő változatéval.
• Mi-2R (más források szerint Ro) fotófelderítő változat a hátsó részében filmes kamerákat hordozott. A harci és a felderítő változat is az 56. helikopterbázis állományába tartozott.

• Mi-2Ch Chekla vegyi felderítő és füstgenerátorral felszerelt helikopter, már a 49. bázisról érkezett. A vegyi felderítés mellett sugárzó anyagok detektálására alkalmas műszer is van a fedélzetén. A változat nagyban különbözik kívülről is a többitől, mert EDZ-80 típusú ködgenerátor van rászerelve két oldalra, amely a hajtóműkiömlő nyílásához van szerelve.
• Mi-2RL változat: a mentőfeladatra felszerelt helikopterből kettő is áttelepült a 49. bázisról. A fedélzeti felszerelése eléggé szegényes volt, inkább felcser, mint mentő forgószárnyas.
• Mi-2 Kania, tipikusan lengyel változat, piros-fehér nemzeti festéssel volt látható, és a lengyel határőrség repülte.

A kiállított Mi-2 változatokon túl még számos Mi-2T volt a bázison, több helyen az 56-osoktól, sőt, a dinamikus bemutató nyitókötelékében két W-3 Sokol, négy W-2 (Mi-2T) és négy Mi-24D változat repült.

Statikus bemutatón is több lengyel Mi-24D helikoptert lehetett megtekinteni, és a szomszéd csehek légiereje is átküldött egy Mi-24/35V változatot. A szárazföldi haderő harci technikák között, a nehéz harcjárművek mellett több lengyel gyártmányú terepjárót, illetve HUMWEE-t is bemutattak. A dinamikus program a helikopterek átrepülése után szóló Mi-24, majd páros Mi-24 bemutatóval folytatódott. Egy W-3RM Anaconda forgószárnyassal a lengyel haditengerészek kutató-mentő demója következett.

Merevszárnyú repülőgépek is szerepeltek a programban. A Lengyel Légierő Szu-22M4 csapásmérője mellett modernizált MiG-29-esük is repült, majd a Lask-i bázis egyik C-130 Hercules szállító-repülőgépe húzott át a beton felett. Egy sportrepülőgép is cikázott a levegőben, majd a bemutatók sorát a Lengyel légierő PLZ-130 Orlik köteléke zárta.

A jó hangulatú találkozó után egyetlen negatív élmény volt az IHO stábjának. Amikor autóba szállítunk Budapest, több mint 700 kilométerre távolságra volt a GPS szerint.