Roncsmező az óceánon, de a műholdfotó négy napja készült

Igazi roncsmezőt találtak az Indiai-óceán déli részéről készült francia műholdfelvételeken az elemzők: négyszáz négyzetkilométeren 122 tárgy volt a vízen, amelyekről még mindig nem tudták biztosan megállapítani, hogy a Malaysia Airlines eltűnt 777-esének a roncsai, de az biztos, hogy volt köztük 23 méteres darab is, illetve olyan, amelynek fényes visszaverődése mindenképp szilárd anyagról árulkodott. A zóna felett repülő gépek azonban eddig csak három tárgyat lokalizáltak, kettő közülük kötéldarab lehetett.

A tárgyak Perth városától 2557 kilométerre bukkantak elő, ami azt jelenti, hogy az eddig vizsgált területeknél is távolabb, ugyanakkor annak a zónának a szomszédságában, amelyet korábban a kínai Il–76-asok fésültek át. Mindenesetre az időjárás jobbra fordult, a gépek megint repülhetnek és kereshetnek, és az is mindenképp biztató, hogy a kutatási terület kisebb lett, mint korábban. Jelenleg tizenkét repülőgép és öt hajó tart a térség felé. A műholdfotók egyébként március 23-án készültek, azóta ezek a darabok akár el is tűnhettek a felszínről, elsüllyedhettek az elmúlt másfél nap erős hullámverésében, de mindenképp kirajzolnak egy olyan zónát, ahol érdemes keresni.

A kutatási tevékenységet egyébként Ausztrália, az értékelést és a koordinálást Malajzia végzi, miközben szerveztek egy külön munkacsoportot is azoknak a jelzéseknek a pontosabb értékelésére, amelyek kapcsán a kutatás súlypontja az Indiai-óceán déli részére tevődött át. Ebben a speciális csoportban részt vesz a jeleket először ily módon feldolgozó brit műhold-kommunikációs cég, az Inmarsat, valamint a brit balesetvizsgáló hatóság, a kínai légügyi hivatal, az amerikai NTSB és az FAA, a Boeing és a Rolls-Royce, valamint a malajziai hatóság képviselői. A csapat megpróbálja az Immarsat eredményeihez képest is pontosabban meghatározni, mi volt a gép pozíciója az utolsó kapcsolat pillanataiban.

Mindeközben egy nemzetközi repülésbiztonsági konferencián Szingapúrban igen komoly formában vetették fel azt a kérdést, amivel korábban már portálunk is foglalkozott, és amelynek az a lényege, hogy vajon nem lenne-e szükség kötelezővé tenni a világ légi közlekedésében a már létező követőtechnikát, amely „élőben” közvetítené az utasszállítók repülési adatait és rendszereik működésének jellemzőit. Mint a szakértők egyike elmondta, a jelenleg is megvásárolható ilyen berendezések iránt az igény „marginális”.

Más szakemberek szerint az amerikai FAA és az európai EASA csak akkor próbálkozna ennek a rendszernek a kötelező kiépítésével, ha az utazóközönség politikai nyomás alá helyezné a regulátorokat. Ugyanakkor mások meg azt mondják: elfogadhatatlan, hogy a repülésbiztonsági szakértők kevés híján örökre elvesztették az Atlanti-óceán felett szerencsétlenül járt Air France-gépet, és akkor talán sosem tudták volna kielemezni, mi is történt az A330-assal valójában: ugyanúgy megvan annak is az esélye, hogy az MH370-es járat gépét és adatrögzítőjét valóban nem fogják megtalálni.

Az ázsiai, illetve csendes-óceáni zóna légitársaságai szervezetének technikai igazgatója azonban, nyilván a cégek nevében is, megint csak szkeptikusan nyilatkozott, mondván, egy repülőgép hihetetlenül sok adatot képes produkálni a működéséről, de ezeknek az adatoknak csak azután lett igazi jelentősége, miután a gép eltűnt az irányítók képernyőiről. „Csak kivételes körülmények között van szükségünk ezekre az adatokra, de azt senki nem tudja megjósolni, hogy ezek a körülmények mikor következnek be, vagyis hogy mikor veszítünk szem elől egy repülőgépet.”

A Tecop International Ltd. légiipari tanácsadó cég vezérigazgatója viszont azt mondja: a követőrendszereknek meglehet a maguk pozitív hatása, ami mégiscsak vonzóvá tenné a kötelező bevezetésüket. Ha ugyanis minden gépen működik, akkor lehetőség van arra, hogy az óceánok, lakatlan területek fölött repülő gépek között jelentősen lecsökkentsék az elkülönítést, hiszen a földön real-time „látnák” a járatokat, nem kellene a gépek személyzetének pozíciójelentéseire hagyatkozni és ezért nagyobb térközt tartatni velük. A kisebb térköz és ezzel a könnyebb óceáni átkelés a forgalom sűrűbbé válásával zsebbe vágó érdeke is lehet a légitársaságoknak.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!