Szárazföldön tesztelik a hajómeghajtó Seawing paplanernyőt

A kitesurf-asszociáció sárkány nagyobb hajtóerőt produkál, mint más WAPS-rendszerek.

Micsoda ötlet! Igen, az, bár Kínában már a XIII. században rájöttek, az ünnepi szertartások meghatározó kellékeként használt sárkányokat az eregetésen kívül másra is remekül beválnak: ha már a szelet be lehet velük fogni, vontathatnának akár kisebb hajókat is. És vontattak is.

Ezeket a sárkányokat/ernyőket évszázadokig változatlan módon alkalmazták, mígnem 1826-ban színre nem lépett az angol George Pocock, aki újratervezte a Kínában elterjedt kite-ernyőket – a nagyobb méretű, később négyzsinóros sárkány hatékonyabbá vált, stabilabb és irányíthatóbb húzóerő kifejtésére lett képes. Az ilyen jellegű ernyőket sokkal szélesebb körben tudták hasznosítani: szekerek és hajók vontatására, szárazföldön, vízen, jégen és havon.

Pocock a Charvolant buggyt (csézát – képünkön) szabadalmaztatta, amelynek meghajtásához két sárkányernyőre volt szükség. A kocsik kis híján elérték a 30 kilométer/órás sebességet; egykorú krónikások szerint történt, hogy egy Charvolant megelőzte Gloucester hercegének hintaját. Ez az etikett megsértésének számított, ezért a kocsinak meg kellett állnia, és el kellett engednie a herceget...

A sárkányokat Samuel Franklin Cody finomította tovább – ő olyan ernyőket tervezett, amelyek embereket tudtak felemelni. Ezen képességüket az első világháborúban a tüzérségi felderítés során léghajók, hőlégballonok alternatívájaként használták fel. Cody kifejlesztett egy vászonsárkánnyal működő hajót is, amely 1903-ban sikeresen átkelt a La Manche csatornán.

Maga a kitesurf (kiteszörf, sárkányszörf, kite-vitorlázás) vízisportként a múlt század hetvenes évtizedének második felétől ismeretes, kimunkálója a hollandus Gijsbertus Adrianus Panhuise.

Ez a rövid bevezetés talán azért nem volt haszontalan, mert a Seawing hasonló elven, csak nagyba működik. Fejlesztője a japán Kawasaki Kiszen Kaisa (K-LINE) leányvállalata, az Oceanicwing; a cég a közelmúltban indította az ernyőrendszer szárazföldi tesztelésének második fázisát. Az Oceanic Wing célja a koncepció átültetése a gyakorlatba, végső soron a hajómeghajtó paplanernyő kereskedelmi forgalomba hozatala. A Seawinget az különbözteti meg a többi, ugyancsak kísérleti stádiumban lévő szélrásegítéses hajtásrendszertől (wind-assisted propulsion systems, WAPS), hogy nagyobb magasságú légáramlatokkal képes jelentősebb meghajtóerőt generálni. Előnye továbbá, hogy bármilyen típusú hajóra telepíthető, beleértve a meglévőket is. A rendszer automatizált, és a sárkányt egy, a hajóorr közelében elhelyezett kötélrendszeren „eregetik” a magasba.

Az első kísérleti etapban kiderült, hogy a Seawing kötélzete kiállta a szakítószilárdság próbáját. Most többek között arra keresnek választ a fejlesztők, hogy az egyes hajótömegekhez mekkora optimális ernyőméret illeszkedik, vagy hogyan lehet a legoptimálisabban működtetni a rendszert. A cél az, hogy a teszteket körülbelül két éven belül befejezzék, és a számítások szerint a hajók üzemanyag felhasználását mintegy tíz százalékkal csökkentő Seawing megfeleljen a gyakorlati alkalmazás feltételeinek. A tényleges energiamegtakarítás természetesen függ a hajó típusától, a sebességtől és az útvonaltól (áramlatok, hullámzás).

Franciaországban korábban már végeztek sárkányrendszer-próbákat: 2023-ban egy sor validációs tesztre került sor egy Airbus-féle RoRo vitorláson.