Székely gyors – kicsinyítve
Két korábbi cikkünk után, amelyekben a romjaiból feltámasztott, narancs festésű Nohab is szerepelt – fórumos segítséggel – megjelent a színen néhány, az átpacsmagolástól igényesebben mávosított Piko M61-es. Ezek egyike vásárlásra csábította az eddig zsugoriságáról hírhedt cikkírót – azért, hogy a 2008-as Székely gyorssal való útját ne csak a fényképek és a romló memóriája őrizze.
Kutassunk csak az emlékeinkben (vagy a keresőszolgáltatással az interneten), mivel is utaztak az első Indóház-Kárpáteurópa közös vonatút zarándokjai? A tizenhetes Nohab húzta a nyolc bautzeni személykocsit, négy másod-, két első osztályút és két gördülő éttermet. Igen, valóban vontatta, oda s vissza, egyedül a gyimesi látogatáson segített neki egy román villanygép.
A vagonok közül csak a WRm-ek érhetők el 1:87-es méretarányban. Ha viszont kompromisszumkészek vagyunk, akkor választhatjuk a Roco egyformán 264 mm-re kurtított, az eredetijét tekintve az első 26,4 méteres MÁV-kocsit, a bautzeni étkezőt, illetve a 24,5 méteres 10 (esetleg 11) ablakost. Igaz, csak másodosztályút, de már az is valami. Az eddigi készlet ehhez kevés lett volna. Egy doboz nélküli tízablakos viszont igen kedvező, hatezer forintos áron jelent meg az egyik internetes börzén, és sikerült rá gyorsan lecsapni. Másnapra megjött, és lehetett is elővenni a fotóapparátot, hiszen szintén friss vásárlású csíkos Nohab túl volt az első próbakörön.
A vételről annyit, hogy nem kevesen neveznék eszetlennek a vásárlót, mivel az első szériákból kikerült Roco M61-esek újkori árának körülbelül hetven százalékát fizette ki érte. Máshogy: pár napja alig négyezerrel többért talált új gazdára egy modern 020-as. Igen ám, de azok nagy sorozatból való tucatpéldányok. Ez pedig áldozatos munkával átalakított egyedi darab. Az alap a sokáig egyedül elérhető ős-Piko. (Lehetne Fleischmann is, de drága és formára semmivel sem különb – mitől is lett volna bázisnak itthon?) Mechanikailag nem is változott, ugyanaz az elavult, kétmotoros, digitalizálásra alkalmatlan hajtás maradt alatta. Ennek ellenére nem túl hangos, vonóereje elégséges.
A változtatások tehát csak esztétikaiak. E téren viszont nem spóroltak sem a munkával, sem az ötletekkel. A karosszérián a modellnek az eredetitől leglátványosabb eltéréseinek korrekcióival kezdték. A csúnyácska lámpák természetesebb alakot öltöttek, továbbá az első fővizsga után megjelent orrrészi fellépők is helyükre találtak. Ezek balesetmentes használatához természetesen a szélvédő fölötti kapaszkodókra is szükség van. Filigrán ablaktörlők, elegáns dupla kürtök, kecses tükrök, rugós ütközők, finom fémtáblák szintén megjelentek rajta. De csak azután, hogy pazar árnyalatokkal átfényezték az eredeti színterv alapján.
Ha felvesszük a szegecsszámlálók divatos köpenyét, azért persze találunk kifogásolnivalókat. Kicsit formátlanra sikeredett a vörös csillag. Érthetetlenül a szoknya szürkéjét viseli a csavarkapocs-imitáció. Érdemes lett volna a mélyen bent ülő szélvédőket a keret síkjába emelni. Valamilyen vezetőfülke-utánzat sem ártana, de legalább a harsány színű vezetékeket álcázni illene. Ha nem áttört az oldalszellőző, sötétebb festékkel ennek illúziója kelthető. És nem mostanság alkották, de némileg jobb pályaszám-választással nem egy rég szétdarabolt gép gazdája lennék: a 005-öst már 1991-ben selejtezték.
