Tu-22M3 balesete: amikor az életmentő rendszer okoz katasztrófát

Régebbi halálos katapultbaleset, a Red Arrows gépével. A Backfire, a hadászati leszerelési tárgyalások „hőse”.

A négyfős személyzetből hárman vesztették életüket, amikor egy Tu-22M3 kéthajtóműves bombázó mentőrendszere Kaluga körzetében, Sajkovka légibázison beindult a földön, és a jelek szerint a katapultülések ejtőernyője nem nyílt ki időben ahhoz, hogy épségben a földre hozza az áldozatokat. Az orosz védelmi minisztérium közleménye szerint a személyzet három tagja azért szenvedett halálos sérüléseket a földre zuhanva, mert „az ejtőernyő nyitásához nem volt elegendő a magasság”.  

A TASSZ a kalugai körzet katonai forrásaira hivatkozva úgy fogalmaz, hogy a katapultülések hajtóműindítás közben aktivizálódtak. A gépen lévő negyedik személyt kórházba szállították, nem tudni, hogy az ő ülése is beindult, vagy ő maradt a helyén, de a másik három ülés gyorsítórakétáinak indítása okozta-e a sérülését. Az áldozatok egyike egyébként a bázis ezredparancsnoka volt, a feladat kiképzési repülés, a gépen nem volt nukleáris fegyver vagy éles bomba. A Tu-22M3 pilótafülkéjében normál esetben elől két pilóta, mögöttük egy navigátor és egy fegyverzetkezelő ül.

A modern katapultülések úgynevezett „nulla-nullás rendszerek”, vagyis nulla magasságon nulla sebességnél is biztonságosan földre mentik a benne ülőt, mint ahogy 2015-ben már a földön csúszó gépből mentette meg sikeresen a pilótát a honi légierő egyik meghibásodott Gripenjének katapultülése. A Tu-22M3 esetében valószínű, hogy a a katapultülés régebbi rendszerű volt. A gépet használták új eszközök, rendszerek tesztelésére, többek közt az orosz harci gépeken standard K-36-asok fejlesztésekor, de a gépen az eredetileg beépített KT-1-es üléseket használták tovább.

Két éve januárban egy Tu-22M3 hóviharban próbált leszállni az északi Olenegorszki légibázison, minimális látási viszonyok közepette: a gép a betonnak csapódott és felrobbant, ketten haltak meg és ketten élték túl a balesetet.

A Tu-22M3, NATO kódnevén Backfire C, a Tu-22-es Blinder bombázónak a hatvanas évek végén alaposan továbbfejlesztett, a szakirodalomban inkább önálló típusként tárgyalt változata. A változtatható szárnyállású gép a „sima” Tu-22-essel ellentétben elérheti a kétszeres hangsebességet, a vezérsíkok mellett elhelyezett két hajtómű helyett jóval erősebb NK-144-es majd NK-22-es illetve 25-ös hajtóműveket kapott a törzs hátsó részébe építve. Képes nukleáris eszközök célba juttatására, hajók elleni támadásra és felderítésre is. Többszáz példánya épült, de most csak hatvan körüli a bevethető gépek száma.

A hadászati fegyverekről zajló SALT-2 szovjet–amerikai tárgyalások során a „Backfire” volt az egyik legkeményebb vitatéma, mert Moszkva igyekezett ezt a fegyverrendszert kivonni a szerződés hatálya alól, többek közt azt állítva, hogy a gépnek nincs interkontinentális hatótávolsága és nem lehet a levegőben utántölteni. A nyolcvanas években nyilvánvalóvá vált, hogy a Backfire-t felszerelték utántöltésre alkalmas berendezéssel és a gépet nagy távolságú feladatokkal repültették a gyakorlatokon, hatótávolságát 4-5 ezer kilométerre becsülik, a besorolása egyértelműen hadászati bombázó.

Természetesen nem ez az első eset, amikor a mentőrendszer okoz balesetet. Amint erről portálunk is beszámolt, 2011-ben a Királyi Légierő világhírű köteléke egyik Hawk T1-esének indult be a Scampton légibázison az elülső Martin Baker Mk10-es ülése, amelynek következtében életét vesztette a kötelék 5-öse, Sean Cunningham hadnagy.  A vizsgálat szerint a baleset a földön végrehajtásra előírt biztonsági ellenőrzések után történt, és a katapultülés ejtőernyője „nem aktiválódott”. Az ülések kivetésének sorrendje: először a fegyveroperátor majd a navigátor, utánuk a másodpilóta és a bal egyes ülésben a gépparancsnok, viszont ő az, aki az egész rendszert működésbe hozhatja.