Új európai harci gép: hatodik generáció, francia–német start

A 2017 óta tartó előkészületek után végre megszületett a megállapodás az új európai harci gép fejlesztésének első fontos fázisáról, a francia és a német kormány közötti egyesség egy technológia-demonstrátorról szól, amely 2026-ban emelkedne a levegőbe.

A programnak az első másfél éves szakaszára 168 millió eurót szán a két főszereplő, Párizs és Berlin, a fő partnerek az Airbus és a Dassault, együttműködésben további cégekkel. Az MTU Aero Engines a végleges hajtómű-kialakításáért felel, együtt a Safrannal, amely a jelenleg a Rafale francia harci gépekben dolgozó M-88-as hajtóművét integrálja a demonstrátorhoz. Az MBDA a fegyverzet és a távirányított eszközök, a Thales az avionika felelőse. A spanyolok, más partnerekkel együtt, az első szakasz lezárása után kapcsolódnak be a fejlesztésbe.

Az FCAS program (Future Combat Air System) a nevével is jelzi, hogy kiterjedt rendszerről van szó, amelynek részei a magával a harci géppel kommunikáló, annak parancsait végrehajtó, felderítő és csapásmérő pilóta nélküli szerkezetek is, miközben a küldetések közben az egész rendszer kapcsolatban áll más harci gépekkel, tankerekkel, felderítő egységekkel, földi alakulatokkal.

A mostani megállapodás már a tavaly nyári párizsi repülőszalonon meg kellett volna, hogy szülessen, de a németeknek ehhez meg kellett várni a parlament döntését. Az Aviation Week szerint az aláírás tovább csúszott volna, ha az iparági partnerek nem figyelmeztetik a politikusokat arra, hogy a további késlekedés a program kifulladásával járhat, a kiadott közlemény ezzel együtt állítja, hogy a megállapodás a politikai partnerek eltökéltségét jelzi a végrehajtásra.

Az FCAS ambiciózus terve már nem ötödik, hanem hatodik generációs harci gép megalkotásáról szól, amely a 2035-40-es időszakban tudná leváltani az olyan, ma használt típusokat, mint a Rafale, a brit-német-spanyol Eurofighter vagy akár az amerikaiak Európában is repülő negyedik generációs típusai, az F-16 és az az F-18. A törekvés tehát világos, az európaiak mondhatni át akarják ugrani azt az ötödik generációs szintet, amit jelenleg a kontinens több országában már rendszeresített F-35-ös Lightning II. képvisel.

Ugyanezt a törekvést képviseli a britek 2018-ban meghirdetett programja, a Tempest, amelynek fő részesei a British Aerospace, a Rolls-Royce, az MBDA és a Leonardo, és amelynek egyik fontos külföldi résztvevője Svédország lett, természetesen a Saab harcigép-gyártásának tapasztalataival.

A skandináv csatlakozást a szakértők azzal magyarázták, hogy a mai Oroszország közelségében és az ottani ötödik generációs fejlesztések okán – sőt, már az oroszok is beszélnek hatodik generációs programról, pedig még a Szu-57-es sem állt szolgálatba – valami „nagyobb és erősebb” védelmi rendszert akarnak Stockholmban. Korábban Japán és Törökország is felbukkant lehetséges partnerként, nos, a mostani helyzet szerint a törökök részvétele nem valószínű, más kérdés, hogy már Ankara is beindult a maga fejlesztési terveivel (TAI TFX).

Az már a realitások része, hogy Kína kétféle ötödik generációs harci gépet fejlesztett és kis sorozatban már hadrendbe is állított. Hírt adott a szakmai sajtó pakisztáni elképzelésekről is, Japán pedig néhány éve már alkotott technológiai demonstrátort (Mitsubishi X2 „Shinshin”), igaz, költségvetési okok miatt a program leállt, illetve külföldi – amerikai – partnerekkel lehetséges a folytatás. India saját ötödik generációs fejlesztése akkor került előtérbe, amikor Delhi kivonult az oroszok Szu-57-es programjából, de ennek megvalósítása is több, mint bizonytalan.

Az amerikaiaknak is létezik, igen ritkán emlegetett programja hatodik generációs harci gép építésére, egyébként hasonló időkeretben, mint ahogy azt az európaiak tervezik. A kevés kiszivárgott információ és fantáziarajz az európai és török hatodik generációsokhoz képest annyiban más gépet mutat, hogy az F-XX-nek nincs függőleges vezérsíkja. Amúgy a mock-upok és ábrák sokban hasonlítanak: két hajtómű, az eddigi „lopakodó” felfogásnak megfelelően kialakított törzs, belső fegyvertérrel, két függőleges vezérsíkkal kifelé döntve, erősen nyilazott belépőéllel kialakított, vékony profilú szárnyakkal. Persze ami egy eszközt igazán hatodik generációssá tesz, az ennél sokkal több: mindaz, ami elektronikában, szenzorokban, avionikában, fegyverrendszerekben, hálózati működésben fellelhető. Valamennyi terv-típus közös jellemzője a szupermanőverező képesség és a teljes multifunkcionalitás, azonos csúcsteljesítmény a csapásmérésben, a manőverező légiharcban, felderítésben és a más eszközökkel való együttműködésben.

Látható közben, milyen erős a globális „felbuzdulás” annak érdekében, hogy a legnagyobb gyártók és legerősebb világhatalmak árnyékából kilépve, az erre megfelelő forrásokkal rendelkező államok önálló fejlesztéseket hajtsanak végre. Aminek azonban nyilván nem mindenütt lehet igazi realitása, lévén, hogy ezek a programok egyfelől nagyon költségesek, másfelől rendszerint nagyon elhúzódnak, ami aztán még költségesebbé teszi őket, és olyan nemzetközi kooperációban képzelhetők csak el, amilyeneket azonban a geopolitikai változások rendszeresen felülírhatnak.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!