Új villamospálya a rakparton

Alépítmény, keresztalj, lekötés, sín. Ez az a „litánia”, amit talán a pályásokon kívül szinte minden vasút- és villamosbarát kívülről fúj. A városokon belül azonban már a kezdet kezdetétől, a lóvasút megindulásától igény mutatkozott a burkolt, az úttestbe elhelyezett vágányzatra is. A vályús, úgynevezett Phoenix-sínek hamar elterjedtek, eleinte természetesen kockakő burkolatba építve. A hetvenes évek „forradalmi” pályaépítési módszere a beton nagypanel volt, ennek számos hátrányát manapság a fővárosi hálózat több részén tapasztalhatjuk – alámosás miatti panelsüllyedések, egyre-másra kitűzött lassújelek formájában. A fix, úttestbe épített pálya – ami természetesen forgalmi szempontból, például közös tömegközlekedési sáv kijelölése céljából előnyös – biztonságos, tartós megépítése mindig komoly fejtörést okozott.

Magyarországon a közelmúltban jelent meg az úgynevezett CDM-rendszerű pályák építése. Szegeden a villamoshálózat felújítása már jórészt ilyen módszerrel történik, és a fővárosban, a Gellért rakparton is megjelent. Mi is a CDM lényege? Kereszt- vagy monoaljak nélküli, betonnal kiöntött villamospályáról beszélünk tulajdonképpen. A sínek akár előregyártott, rezgéscsillapító gumizással ellátott vasbeton ággyal együtt is fektethetőek, vagy pedig csak a gumizással ellátott sínszálakat öntik körül bazaltbetonnal. A Szent Gellért rakparton az utóbbi, úgynevezett CDM QTrack-JIG rendszer épül. A CDM pálya feltétlen előnye a gyors szerelhetőség, a hatékony rezgésszigetelés és a nagy oldalirányú stabilitás – azaz nyomtávbővülések ellen a pálya maximálisan védett. A rakparti síneken előreláthatólag szeptember 15-től közlekedhetnek villamosok, kíváncsian várjuk a próbaüzemet!