Videókamera a pilótafülkében?

Érvek és ellenérvek, rejtélyes esetek megoldása és a privát szféra védelme. „Majd ha az elnök-vezérigazgató irodájába is beszerelik...

A Nemzeti Közlekedésbiztonsági Testület, az NTSB több, mint húsz éve szorgalmazza, hogy a jelenleg kötelező pilótafülke-hangrögzítő (CVR) és a repülési adatrögzítő (FDR) mellett legyen kötelező a kereskedelmi repüléseket végrehajtó gépeken pilótafülke videó-rögzítő is. A változtatást a Szövetségi Légügyi Hivatalnak kellene elrendelnie, amely ugyancsak több, mint húsz éve halasztja erről a döntést, és mondanunk se kell, ugyancsak húsz éve zajlik a vita erről a pilótatársadalomban.

Az NTSB a közlekedésbiztonság javítását célzó legfontosabb fejlesztések listájának élén szerepelteti a Cockpit Image Recorder bevezetését kereskedelmi repüléseket végrehajtó utasszállító gépeken, aminek megvannak a technikai feltételei, és aminek révén az NTSB szerint olyan, nemrég történt katasztrófák okai is felderíthetőek lennének, mint az idén januárban történt indonéziai, vagy a 2019-ben lezajlott Ethiopian baleset. Utóbbi különösen érdekes, mert világos utalás arra, hogy az ottani MAX-zuhanás, az előzetes jelentéssel ellentétben, a pilóták ténykedésének is betudható, viszont ennek az eseménynek még mindig nem született meg a végleges baleseti jelentése.

Az NTSB indoklásában egyébként nem csak a baleseti vizsgálatok megsegítése szerepel, hanem az is, hogy a videófelvételek elemzése illetve a személyzetek rendszeres ellenőrzése az üzemeltető részéről balesetek megelőzésére is szolgálhat.

A vita máris újra fellángolt a javaslat körül. Érdekes érv volt a kamerák mellett például a máig megfejthetetlennek bizonyuló katasztrófa, a Malaysia Airlines 777-esének eltűnése, feltehetően valahol az Indiai-óceán déli térségeiben: egyes érvek szerint ha meglenne a videó-felvétel, kiderülhetne, miért tért le a járat az eredeti útvonaláról, életben voltak-e egyáltalán a pilóták a gép lezuhanásakor, volt-e füst a kabinban, betörtek-e kívülről a fülkébe, stb. Az érvelés ellen szól, hogy gyaníthatóan a videórögzítő tartalmát éppúgy nem találták volna meg a kutatók, mint ahogy a gép roncsainak többsége, illetve a CVR és az FDR sem került elő a gép eltűnése óta. Egy másik, talán ennél alkalmasabb érv: az EgyptAir new Yorkból felszállt és lezuhant 767-esét az amerikai kivizsgálók szerint a gép másodpilóta szándékosan vitte pusztulásba (a hangrögzítőn kivehető volt az Allah Akbar), az egyiptomi hatóságok ezt azóta is cáfolják, a videórögzítő perdöntő lehetett volna ebben az ügyben.

A pilóták részéről az egyik fontos ellenérv, hogy a kamerák által rögzített momentumokat könnyű félreérteni, félreértelmezni. A felvételek állandó elemzése pedig azért kétséges, mert olyan apró szabálysértések miatt hozza lehetetlen helyzetbe a repülőgép-vezetőket, amelyek egyébként nem okoznak repülésbiztonsági kockázatot. Ilyen esetre példa, hogy ha a fedélzeten van valaki, akinek rosszulléte miatt a lehető leghamarabb le kellene szállni, ilyenkor a pilóta esetleg túllép bizonyos paramétereket a gyorsabb megközelítés érdekében, a videókamera ezt rögzíti, de ha csak ennek alapján történne a cselekmények megítélése, az tévútra vezet. Igaz, mondják a kamera-pártiak erre, a hangrögzítő adatait sem önmagában értelmezik egy-egy kivizsgálás alkalmával, és ami a videókon mindenképp értékelhető, az a pilóták viselkedése és együttműködése.

A pilótákról készült videó-felvételeket pontosan csak a pilóták képesek megfelelően kezelni, hangzik egy másik érv, és még többször hozzák fel a repülőszemélyzet jogát a privát szférájuk megtartásához, ennek a kérdéskörnek az alapja természetesen az, hogy ki és milyen körülmények között férhet hozzá ezekhez a felvételekhez. (Egy érdekes érv: akkor legyen a pilótafülkében kamera, ha a légitársaság elnökének az itodájába is beszerelik...)

A hangrögzítők felvételeinek kezelése ezügyben nem megnyugtató: az egy dolog, hogy egy-egy baleset kapcsán olykor a nyilvánosságra kerülő jelentés tartalmazza ennek átiratát, de olykor maga az eredeti felvétel is eljut a nagyközönséghez, például egy, az eseményhez kapcsolódó polgári per bizonyítékaként. Ebben az esetben is kétséges, hogy egy ügyvéd képes-e megfelelően interpretálni azt, ami a videón látszik a pilóták ténykedéséből, vagy akár a két pilóta nemverbális kommunikációjából. A soktízezres tagságot képviselő amerikai-kanadai ALPA egyik vezetője korábban úgy nyilatkozott, ha kamerát telepítenének a fülkébe, a pilóták minden ténykedésüket újra és újra saját maguk bírálnák felül, és „másképp” kezdenének dolgozni. Egy pilóta-szakértő véleménye szerint megnyugtató megoldás lenne, ha egy-egy eseménymentes repülés lezárásakor, például a rögzítőfék kapcsolásakor a videó-anyag automatikusan törlődne, de ha az NTSB szerint a felvételeket rendszeresen ellenőrizné az üzemeltető, ahogy elemzi az adatrgögzítőket is, nyilván ezt a megoldást a testület nem tartaná megfelelőnek. 

A videófelvételek szorgalmazói viszont arra hivatkoznak, hogy manapság ilyen módon ellenőrzik, rögzítik és ha kell elemzik sokak munkáját a földön is, kezdve a buszvezetőktől, beleértve a rendőrök testkameráit, miért épp a kereskedelmi repülés legyen kivétel?

Egyébként a hatvanas években hasonló vihar kísérte a pilótafülke hangrögzítőjének a bevezetését, ami a mai aviatikában már teljesen természetes. A vita nyilván zajlik tovább, az eddig az ügyben húsz éven át hezitáló szövetségi hatóság egyelőre nem szólalt meg.

Az NTSB pedig javasolja a légitársaságoknak a kamerák beszerelését és használatát, anélkül is, hogy az FAA kötelezővé tenné.