Zdeněk Chrdle: Ez nem politikai kérdés, ez üzlet

Korcsmáros Gábor   ·   2022.12.14. 15:00
04_chrdle

Az AŽD Praha, s.r.o. vezérigazgatója abból az alkalomból adott interjút, hogy cége biztosítóberendezéseket gyártó vegyesvállalatot alapított a V-Híd Építő Zrt.-vel.

– Jelen keretek közötti működésének harmincadik évfordulóját ünnepli idén az AŽD Praha, ha úgy tetszik, egy cseh–magyar vegyesvállalat megalapításával. Tudatos volt az időzítés, vagy csupán a véletlen műve?

– Nem az évfordulóra terveztük az aktust. Nagyon sokat várakoztunk bebocsáttatásra várva a magyar piac kapui előtt. Ez a piac tele van nyugati technológiákkal, működnek itt óriáscégek, mi pedig inkább csak távolról figyeltünk, lestük a megjelenés lehetőségét. Ugyanakkor olyan partnert is kerestünk, amely egy erős, saját lábain álló, Magyarországon jelentős vállalat. Tisztában voltunk vele, hogy erős helyi piaci szereplő nélkül nem tudunk sikereket elérni az itteni vasúti pályázatokon. És a V-Hídban megtaláltuk azt a partnert, amely érdeklődést mutatott irántunk, számít a tapasztalatainkra, szakértelmünkre, mi pedig ugyanígy viszonyultunk hozzájuk. A V-Híd inkább a vasútépítés terén erős, mi pedig a technológiai részben vagyunk azok, így ki tudjuk egészíteni egymást. Az AŽD mögött kizárólag cseh tőke áll, nem vagyunk külföldi kézben, a saját tapasztalatainkat, tudásunkat tudjuk átadni a közös vállalat keretei között, és ezzel érhetünk el jelentős üzleti és piaci sikereket. A közös munka gyümölcse pedig majd fokozatosan érik be – a vegyesvállalat idővel magyar terméket és technológiát fog kínálni a piacon, és azt gondolom, hogy éppen ez az, ami a mi hozzáadott értékünket jelenti. Ebből logikusan következik, hogy később a MÁV-nak is felkínáljuk a közös termékeinket.

– Hogyan alakult ki a kapcsolatuk a V-Híddal?

– Amikor megismertük, megértettük egymást, elérkezett az a fázis, amire minden együttműködésnek szüksége van, mégpedig, hogy mindketten akarják az együttműködést. Amikor már mindketten akarják, akkor megy minden, mint a karikacsapás. Egyébként pedig az üzletkötés valamilyen szinten a véletlen műve is. De kellenek hozzá azok az emberek, akik akarják, és akkor jön el a lehetőség. És mi megragadtuk a lehetőséget.

– Visszatérve a kezdetekhez, 1992-ben még nem volt benne a levegőben ez a mostani intenzív piaci jelenlétük, hiszen az állami elődvállalat privatizációja után az AŽD kénytelen volt visszafogni a vasúttal kapcsolatos tevékenységét, és többek között vízvezeték-építésből tartotta fent magát.

– Jók az információik, valóban voltak nehéz idők. Sőt, jó néhány válsághelyzetet is átéltünk az elején. Nagyon kevés munka akadt akkoriban a vasúton, mindent el kellett vállalnunk, ami csak adódott. Még egy fontos megjegyzés a privatizáció időszakából: akkoriban egyik bank sem nyújtott nekünk kölcsönt, nem vehettünk fel hitelt, és az akkori csehszlovák Nemzeti Vagyonkezelő Alapnak a vállalat teljes értékét törlesztenünk kellett. Ha ezt nem tettük volna, akkor nagyon magas büntetést szabtak volna ki ránk. De ezen a nagyon nehéz időszakon is átestünk. Van egy cseh közmondás, miszerint „ami nem öl meg, az megerősít” – a mi esetünkben ez duplán érvényes.

(fotók: Vörös Attila)

– Mikor indultak meg felfelé?

– Egyértelműen a kétezres évek elején. Ekkorra értük el azt, hogy olyan modern, magas műszaki színvonalú termékeket gyártottunk, amelyekkel a nemzetközi piacon is benevezhettünk a versenybe. Így szép lassan egy cseh vállalatocskából európai jelentőségű cég fejlődött ki. Igaz, hogy nem olyan nagy, mint a Siemens, vagy a Bombardier, viszont a közép-európai térségben elfoglaltuk azt az űrt, amit a nagy óriások nem töltöttek ki. A nagyok nem tudnak olyan rugalmasan alkalmazkodni az egyes, kisebb piacok specifikus helyzetéhez, elvárásaihoz, mint a kisebbek. Mi nagyon gyorsan és könnyen bejutottunk a keleti, a volt szocialista blokk országainak piacaira, eljutottunk Bulgáriába, Szerbiába, Horvátországba, Lengyelországba, sőt Bosznia-Hercegovinában is sikeresen üzletelünk, ott, ahol szinte senki nem rúg labdába a vasúti piacon... Erre fel mi korszerűsíthettük például a Banja Luka–Szarajevó korridort. Azt se felejtsük el, hogy a volt Jugoszlávia területén dolgozó tervező mérnökök még emlékeznek a korábbi idők szakembereire, ugyanígy mi is emlékszünk még a közös munkákra a magyar és a szlovák mérnökökkel, még a hetvenes–nyolcvanas évekből. Egyszer csak arra jön rá az ember, hogy értjük egymást, szükségünk van egymásra, és erre kell építeni a közös vállalatokat, a közös üzletet. Ez nem politikai kérdés, ez üzlet, a technikai része a dolgoknak. Sok múlik a személyes ismeretségen, hiszen úgy könnyebb révbe érni.

Sok mindent megéltem már a vállalatnál, hiszen talán én vagyok a leghosszabb ideje szolgáló vezérigazgató egy nagy cseh cég élén, tizennyolc éve vezetem az AŽD-t. Számomra a vegyesvállalat megalakulása különösen jelentős, talán életbevágóan fontos mérföldkő. Mindig is mondogattam magamban, vajon miért nem akarnak minket Magyarországon? Hiszen mi nem is vagyunk olyan rosszak. És lám, ha évekig próbálkozik az ember, egyszer csak megmozdul valami...

– Melyik termékükre a legbüszkébbek?

– Egyértelműen az ETCS-rendszerünk infrastrukturális részére. Ez már az L1 és L2 szintet is tudja. Ezen kívül pedig a központi forgalomirányító rendszerünkre, amivel lényegében egy egész ország vasúti közlekedése irányítható.

– Melyik piacon a legsikeresebbek?

– Egyértelmű, hogy Szlovákiában vagyunk azok, de komoly tendereket nyertünk a közelmúltban Lengyelországban, Horvátországban pedig az AŽD telepítheti a Zágráb−Károlyváros szakasz biztosítóberendezését. De nem volt könnyű siker – nem is gondoltam volna, mennyire nehéz lehet egy ilyen pályázaton részt venni, merthogy még a horvát legfelsőbb bíróság elé is elkerült az ügyünk, amit nem is értek... De van ilyen is, harcolunk, ha kell kesztyűt húzunk. Továbbá jelentős piaci szereplők vagyunk Bulgáriában és Szerbiában is. Elég sok munkánk van ebben a két országban, annak ellenére is, hogy meglehetősen erős a kínai és az orosz jelenlét. Lenyomják az árakat, és elég nehéz helytállni.

– Az egységes európai vasúti térség létrehozása fontos uniós kérdés. Ennek egyik eleme a vasút digitalizációja, például az ERTMS/ETCS kiépítése. Hogyan állnak ezzel Csehországban?

– Nem egyszerű a helyzet. Egy kicsit kritizáljuk is Csehországot azért, mert ezen a téren túl gyorsan halad előre... Elmagyarázom, miért. Mi az ETCS pályamenti, infrastrukturális jelzőrészével elkészülünk. Azzal nincs baj. Viszont kimondták, hogy 2025-ben már kizárólag ETCS, vagyis az európai vasúti közlekedésirányítási rendszer felügyelete alatt közlekedhetnek majd vonatok. Ez szép, csak mi félünk attól, hogy az egyes vasúti szolgáltatóknak nem lesz sem elég pénze, sem kapacitása arra, hogy minden járművet felszereljenek fedélzeti berendezésekkel.

– Az AŽD az egyetlen cseh vállalat képes megépíteni és telepíteni az ETCS vonatbefolyásoló rendszert Csehországban?

– Valóban, Csehországban csak mi tudjuk ezt. És, ha már itt tartunk, szakmai körökben ismert, hogy mi kaptuk a megbízást a Szabadka−Röszke, illetve a Röszke−Szeged vonalszakasz ETCS-rendszerrel történő kiépítésére. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben egy nemzetközi projektben veszünk részt Szeged és Szabadka között, egységes, modern vonali biztosítóberendezést építünk anélkül, hogy a határon, Horgosnál bármiféle interface, kapcsolódási pont telepítésére lenne szükség. Tehát mintha a határ nem is létezne, egységes rendszer működik mindkét oldalon.

– Hol tart a cseh nagy sebességű vasúti projekt?

– Ez egy nagyon ambiciózus projekt, mindenki teljesen komolyan veszi, az állam erre a célra nem csekély befektetési forrást különít el. Csehország minél előbb szeretné elkezdeni a nagysebességű vasút építését, már zajlanak a tervezési munkák, az állam törvényhozói lépéseket is tesz az ügyben – ez tényleg arra utal, hogy az országunk valóban eltökélt, és valamikor 2027 körül szeretnénk elkezdeni a beruházást.

– Mit várnak a V-Híddal közösen alapított vegyesvállalattól?

– Elsősorban azt, hogy egy újabb országban tudjuk felajánlani szolgáltatásainkat, a modern technológiákat, rendszereket, és amennyiben a segítségünkkel létrejön egy magyar termék, akkor annak mi külön örülünk, és szurkolunk neki. Erre ne úgy tekintsünk, mint egy idegen országból vásárolt termékre. Itt arról van szó, hogy a modern termékeinket, rendszereinket az itteni szakemberek formálják, alakítsák és igazítsák a saját igényeikhez, hiszen a helyiek, és csakis ők ismerik a legjobban a saját vasútjukat, a vasúton használt rendszereket, sztenderdeket, hiszen tudják, mi a MÁV elvárása, és így ők is kezdhetik majd el gyártani, telepíteni és szervizelni a biztosítóberendezést. Ez az, amit hozzáadott értékként tudunk adni mi a vegyesvállalathoz: a mi knowhow-nk segítségével az itteni, magyar vasutat fejleszteni.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek