Szárnyak és gondolatok

A légitársaságok összeolvadása Amerikában megoldás, Európában viszont csak még nagyobbak lettek a veszteséges óriások.

A titkok relativitása: amit a nyugati ember meg sem pillanthatott, azt megkaptuk a nyugati embertől.

Az állam nem biztos, hogy rossz tulajdonos, csak még nem produkált versenyképes légitársaságot. Ideje tisztázni a fogalmakat...

Ha az ember elég sokáig dolgozik a repülésben, a statisztika utoléri.

Mi az, hogy repülőgép? Mi az, hogy légijármű? A szakma óriásai, a szigorú gépírónő, és a ferihegyi bal torony.

Amikor a puli is értette a pályairányt. Roger, erős alföldi tájszólásban.

SAS, Finnair, City Airline és Cimber: csőd, csődveszély. Skandináviában sokáig példásan mentek a dolgok, de jött a Norwegian...

Egy újabb tanmese: a BMI, amiből már csak a résidők értékesek.

A konszolidáció megöli a túlkapacitást: a felesleges gépeket és cégeket is. De vannak piaci rések, amikre lehet új társaságot építeni.

Egykori kínos szembenézés azzal, amit tudtak rólunk: amikor két légierő is zavarta az ésszerű légtérszervezést.

Vannak, akik komolyan gondolják, hogy egy nemzeti légitársaságnak nem kell nyereségesnek lenni.

Nemzeti Bank, Nemzeti Múzeum, Nemzeti Színház… Nemzeti Légitársaság????

Az utasok a pénztárcájukkal szavaznak, a légitársaságok low-fare modellbe szervezik ki a rövidebb vonalaikat.

A Sabena-csőd: az SN Brussels megszületett, és a Lufthansa-csoport részeként azóta is veszteséges. De legalább létezik.