Brüsszeli anzix 1: mi, és az uniós közlekedés

Brüsszel, Európai Bizottság: és egy magyar újságírócsoport. A párosítás most nagyon érdekes volt. Bár ezt úgy magamtól nem tudtam volna előre felmérni, de mint vendéglátóink, Andor László munkaügyi biztos csapat jelezte: az, hogy ilyen sok szürke és nem is annyira szürke eminenciás állt szóba velünk röpke másfél nap alatt, azt jelenti, hogy mi magyarok most fontosak vagyunk, legalábbis téma vagyunk Brüsszelben.

Nem biztos, hogy ez annyira örömteli hír, de az iho.hu nem politikai portál, tehát most ennek a látogatásnak csak néhány érdekes és fontos, közlekedésre vonatkozó részletét elevenítem fel, a közlések az Unió kormánya és a magyar kabinet közötti kapcsolatról amúgy is jelentős részben off-record információk voltak a velünk találkozó bizottsági tisztségviselők részéről.

Ugyanakkor azért volt ennek a beszélgetés-sorozatnak egy kicsit rövidre sikerült, de annál tanulságosabb része is a számomra, amikor találkozhattam a közlekedési biztos egyik jeles szakértőjével. Lett volna kérdésem bőven egy hosszabb beszélgetésre is, de az illető végülis úgy tájékoztatott, hogy nincs felhatalmazva interjúra. Gyanítom, hogy ez is összefüggött a Brüsszel és Budapest közti nem igazán rózsás viszonnyal.

Viszont annyit megtudtam, hogy a Bizottság eme „minisztériumában” is meglehetősen nagy a csalódás a magyar álláspont miatt, Mégpedig elsősorban azért, amit a magyar kormány már korábban nyilvánosan is bejelentett, tehát hogy a fennforgó európai támogatások jelentős részét átirányítja a közlekedésiről az energetikai szektorra. Brüsszelben speciel a két biztosság, a közlekedési és az energetikai néhánytucat méterre van egymástól, a közlekedési tárca tisztviselője is finoman úgy fogalmazott, nem érti, miért kell „a szomszéd” területre átterelni a pénzeket. Ugyanakkor ő is ugyanazt a brüsszeli stílusú diplomatikus formulát használta, mint szinte mindenki más: sokminden olyan budapesti lépés van, ami meglepetést, sőt, megrökönyödést okoz az Unió fővárosában, de Brüsszel csak abban tud változtatni, beavatkozni, ami a hatáskörébe tartozik.

Két fontos projektre utalt a közlekedési biztos szakértője, az egyik egy vasúti: a Szlovénia felől Ukrajna irányába Magyarországon átlósan áthúzódó vasúti kapcsolatra, amelynek rekonstrukciója a kijelölt vonalakon szerinte haladhatna talán gyorsabban is. A Trans-European Transport Network, a TENT-T program 6. tengelyéről van szó, amely a Lyon–Trieste–Divača/Koper–Divača–Ljubljana–Budapest–Ukrajna folyosót követi, és amelynek nem egyszerűen az a jelentősége, hogy gyors teher- és személyfuvarozási kapcsolatot létesítsen az érintett zónák között, hanem hogy mindezt az Unió környezetvédelmi céljainak is megfelelően környezetbarát módon, alacsony széndioxidkibocsátás mellett tegye lehetővé. Mint az idén januárban készült TENT-T-jelentés térképének kinagyított részletén látható, a magyarországi szakasz nagy része pirossal jelölt, vagyis ezeken a vonalakon a projekt mostani állása szerint csak 2013 után indul az alapos felújítás, a gyorsvasúti átépítés. Vagy – némi bizonytalanságot éreztem ezügyben – lehet, hogy az átcsoportosítások miatt akkor sem?

A másik terület, amiről mondhatni kifejezetten rosszkedvűen beszélt a közlekedési biztos beosztottja, az a folyami hajózás ügye, közelebbről a Duna volt. Még közelebbről a magyarországi szakasz. A fenti térképen jól látható a sárga jelzés, ami azt jelenti, hogy ennek a Duna-vonalnak a hajózás szempontjából való megújulása 2011 és 2013 között kellene, hogy induljon. Közben jól látható, hogy a magyarországi Duna-szakasz alatt és felett is uralkodik a zöld szín, benne a kék vonallal, vagyis a folyónak ezek a részei gond nélkül hajózhatók, megvalósultak rajtuk az uniós szinten rögzített munkálatok, ellentétben a Budapest és a szerb határ közti Duna-szakasszal.

Nálunk is ismert az uniós Duna-stratégia, ami a tavalyi magyar EU-elnökség fontos pontja volt, és ami a folyón a szállítási kapacitás 20 százalékos emelkedésével számol 2020-ig. A bottleneck, az üveg nyaka, vagyis a szűk kapacitású rész pedig nem más, mint épp ez a Budapest alatti. Hogy miért nem történnek itt a dolgok úgy, ahogy azt Brüsszelben elképzelték – tegyük hozzá, ez persze nem csak és kizárólag Brüsszel érdeke lenne: már csak nemzeti büszkeség kérdése is lehetne, hogy épp minálunk nehezen hajózható ez a jeles európai vízi út. A bevételekről, a szállítási előnyökről, a bevételekről nem is beszélve.

A brüsszeli tisztségviselő elég világosan a tudomásomra hozta, hogy ők is tisztában vannak vele: ennek a vonakodásnak az oka, hogy a végleges megoldás vízlépcsőkkel emelni és szabályozni a Duna szintjét: hazai körülmények között ez olyan politikai kérdéssé vált, tegyük hozzá, természetesen Bős-Nagymaros óta, ami úgy látszik gátja a gátnak. Még ha ez a két gát tán nem is lenne olyan rossz hatással, mint az a bizonyos ott északon: ezesetben ugye mi magunk tudnánk meghatározni, mikor mennyit és hogyan duzzasztunk vagy eresztünk a vízből, ami sok szakértő szerint nemcsak a hajózást tenné lehetővé, hanem megakadályozhatná a Duna-Tisza köze déli részének elsivatagosodását is. De hát ezekbe a részletekbe a brüsszeli közlekedési biztos szakértője nem bocsátkozott. csak azt mondta: érzékelik, hogy politikai ügy. Az apró kérdés, hogy mi legyen azzal a kétszáz millió(!) euróval, amit a Bizottság az érintett Duna-szakasz rendbehozatalának tervezésére és előkészítésére elkülönített, és amihez Magyarország a brüsszeli úriember szerint nem nyúlt eddig hozzá.

(Folytatjuk)