Csörgőkígyó
Bácskában heti egy-két répavonatot raknak meg már negyedik hete. Eddig Bácsalmáson és Bácsbokod-Bácsborsódon rakodtak, nemsokára Baja is sorra kerül majd. A répavonatokat többnyire ugyanaz a dízelgép húzza Kaposvárról. Általában dombóvári betérő nélkül, tehát csak Dombóvár alsó állomás érintésével, egyből az 50-es vonalon folytatják útjukat a vonatok Bátaszéken és Baján át a célállomásra. Ez a gép leggyakrabban Szergej, az 50-es vonal húzós emelkedőin még az üres vonat élére is bőven kell az erő.
December 13-án az üres bácsbokodi szerelvényt azonban Kaposvár és Dombóvár között egy Gigant húzta, majd Dombóváron meglepetésre a 142-es Csörgő állt a szerelvény élére. Aznap három Szergej is Dombóváron volt, közülük a 215-ös Komlóra ment néhány kocsiért, a 228-as és a 260-as pedig a fűtőházban állt. A 235-ös is a környéken éjszakázott, az előző napi feladata után nem ment haza Dombóvárra, hanem Bátaszéken maradt, hogy a csütörtöki bajai ócskavasvonatot elvigye majd.
A célterületet Szekszárdról kerékpárral közelítettem meg, a Bátaszék–Bonyhád út várható viszonyait ismerve már fél ötkor elindultam, hogy időben odaérjek. A hőmérséklet mínusz tíz fok körül volt, de persze ez nem ért váratlanul, bőven felöltöztem. A csillagos égen viszont szinte percenként elhúzott egy hullócsillag a Geminida meteorrajnak köszönhetően, és bár igen frissítő volt a légkör, a reggeli kómában nem sok értelmes kívánság jutott eszembe. Csörgőre a havas napsütéses tájban nem is gondoltam...
