Kosár megtekintése
  1. Kezdőlap
  2. Hírek
  3. Ózd és Nádasd vitte a vonatokat

Ózd és Nádasd vitte a vonatokat

iho/vasút   ·   2015.12.27. 18:45
bnadasd0

Vasárnaponként időről időre fellapozunk egy-egy régi Indóházat, bízva abban, önök is olyan örömmel csodálkoznak rá archív írásainkra, mint mi magunk. A mostani az Indóház 2005. májusi számában jelent meg. A magazint digitális formátumban megvásárolhatja a dimag újságosstandján.

* * *

Emlékképek a borsodnádasdi iparvasútról

Az egykori Miskolc–Bánréve–Fülek másodrendű vasútvonal 1871 és 1873 között épült. Ebből a borsod-gömöri vasútvonalból a későbbiek során számos iparvasút és mellékvonal ágazott ki. Bánrévéről a Rimamurányvölgyi Vasműegylet nyert építési jogot 1870-ben az Ózd és Borsodnádasd irányába vezető iparvasút megépítésére. A vonal üzemgazdasági okokból 1000 mm-es nyomtávval épült.

Ezernyolcszázhetvenkettőben Ózdig készült el 12 kilométer, a következő évben a pálya második, 16 kilométeres szakaszát adták át a forgalomnak. A vasútvonal tervezési és kivitelezési munkáját a tulajdonos végezte, sőt a sínanyagot is maga gyártotta. Két, egyenként háromcsatlós gőzmozdonyt vásároltak a bécsi Sigl gyártól, ezeket Ózd, illetve Nádasd névre keresztelték. Az 1879-től elkezdődött konjunktúra hatására a tulajdonosok egyesítették a vasműt a salgótarjáni vasfinomítóval; az új cég neve Rimamurány-Salgótarján Vasmű Rt. lett. Az új üzem központja a vas előállításának fellegvára, Ózd volt, félkész gyártmányait a salgótarjáni és a borsodnádasdi üzem dolgozta fel.

A bánrévei átrakodás lassította és drágította a termelékenységet, ezért 1887-ben a keskeny iparvasutat normál nyomtávú HÉV-vonallá építették át. A vasút Bánrévén a miskolci iránnyal azonosan, keletről ágazott a gömöri vonalba – Ózd és Miskolc között nem volt közvetlen, gépcsere nélküli összeköttetés. Ózd állomást jelentősen bővítették. A nádasdi vasút (ONV) a változatos tervek ellenére ezután is megmaradt 1000 mm-esnek, és az átrakodást is ezen az állomáson bonyolították le. A szénszállítás céljaira 1898-ban a keskeny szakaszhoz a somsályi bányához vezető 2,5 kilométeres szárnyvonal épült. Személyforgalmat a berendezéshez szükséges anyagi javak hiányában sem ekkor, sem később nem vettek fel. Erre csak a szocialista államosítást követően került sor.

Útban a gyár felé. A képre kattintva galéria nyílik (fotók: Indóház-archív)

Ezernyolcszázkilencvennégy–kilencvenötben két budapesti mérnök a Bükkön át vezető Ózd–Nádasd–Eger HÉV-vonalra, és az ebből kiágazó pétervásári szárnyvonalra kért előmunkálati engedélyt, de a vasmű nem támogatta a fejlesztést, mert termékeit ellenkező irányban, az Ózd–Fülek–Salgótarján vasúton szállította. A bükki vasút később sem ezen a szakaszon épült meg (Eger–Putnok).

Mindkét világháború előtt (1911-ben, majd 1940-ben) felmerült még az Ózd–Nádasd–Kisterenye HÉV-vonal megépítésének lehetősége is. A tervezést meg is kezdték, de a háborúk meghiúsították a kivitelezést. Ugyanezt a vonalépítést még a szocialista tervgazdaságban is indokoltnak tartották, ennek ellenére sohasem épült meg.

A szocializmus évtizedeiben a gyárakat és a vasutakat államosították. A hidegháború évtizedeiben a stratégiai jelentőségű lemezgyár biztos megélhetést nyújtott a környék lakóinak. Ezerkilencszázhatvanhatban az ózdi állomás telítettsége miatt iparvágányt építettek Hódoscsépányig, és ide telepítették az átrakót. A 80-as évekre a lemezgyár – csakúgy, mint az egész térség – elhúzódó válságba került. A bányák kimerültek, az import vasérc feldolgozása már nem volt gazdaságos. Először az ózdi összeköttetést számolták fel. A község, a lemezgyár és a salakhányó közötti szakasz 1992 tavaszáig üzemben volt. Ez volt Magyarország utolsó 1000 mm-es és utolsó gőzvontatású vasútvonala. A hattyúdalhoz már csak három gőzmozdony nyújtott kíséretet, közülük a 10-es számú a vasút történetének első napjától az utolsóig szolgálatban állt. Talán az egyetemes vasúttörténetben is példátlan jelenségként az iparvasút a felszedés napjáig üzemelt: utolsó megbízatása az volt, hogy maga hordta a szemétdombra a lebontott gyárüzem maradványait.

A megmaradt három mozdony közül a 30-ast vasútbarátok vették meg; előbb a budapesti Északi Fűtőházban tárolták, majd Mosonmagyaróváron állították ki. A 10-es mozdony Nagycenkre került. A 8-ast sokáig a csepeli gépgyárban tárolták, majd egy, a gőzgépek iránt lelkesedő ceglédi magángyűjtő állította ki.

Nagy Tamás

Múltidéző sorozatunk korábbi írásai

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek

Röviden

Még több hír
imedia01 aeropark140 megegyet-logo-atlatszo Depositphotos-Logo-Dark 01_irany_badacsony tapirlogo gt vamav-logo skyart140
© iho.hu