Miért hiszik azt, hogy ezt így lehet?
A boldogi kerékpárút adta az apropót legújabb „népi kezdeményezésünkhöz!”
A boldogi kerékpárút adta az apropót legújabb „népi kezdeményezésünkhöz!”
Vajon mennyi valósulhat meg (bármikor) is a javaslatokból egy olyan Budapesten, amely éppen azért tesz meg mindent, nehogy még szélsőségesebben tömegközlekedés-orientált legyen? Drukkolunk a Kerékpárosklubnak, és nagyon reméljük, a főpolgármesteri hivatalban olyanok is olvassák az összeállítást, akik tényleg értik is a leírtakat, és a végén nemcsak megsimogatják a készítők buksiját, mondván, „ügyesek vagytok, srácok, de...”
A fővárosi kerékpáros közlekedési feltételek javítása érdekében fognak össze.
Honlap már van, tartalom még nincs, de jó lesz ez! Nevezzenek!
A nem reprezentatív felmérés elismeri, sok múlik azon is, hol, és hányan számolják a bringásokat, de tény: a statisztika egyre szebb.
Tavaly decemberben megcsinálták, úgy tűnik, bevált.
Elkészült Magyarország legnagyobb kerékpáros centruma Tiszafüreden. (De mi ez valójában?)
Ezt talán „merészség” volna kijelenteni, mindenesetre egy baleseti kutatásból érdekes következtetéseket vontak le a végén.
A kerékpársáv ma is megvan, ahogy a fa is: előbbi átépült, utóbbi megnőtt. Ami más lett, az a parkolási „technika...”
Vasárnap délután háromkor bringás felvonulást szervezett a Lánchíd átjárhatóbbá tételéért a Magyar Kerékpárosklub. Volt bringaemelés is, akár a Critical Massokon.
Közel húsz kilométer, közel nettó nyolcmilliárdból. És van mellette kerékpárút is – végre!