A B-26-osoktól az utasszállítókig, Stansted évfordulója

Kesernyés ünnep London egyik fontos repterén, májusban talán kezd visszaállni a szokásos forgalom.

Kicsit becsapós a cím: az alaposabb történelmi visszatekintésből kiderül, hogy ezen a helyen szilárd burkolatú pályát nem a britek, hanem az amerikaiak építették, és nem harminc éve, hanem még1942-ben, amikor megkezdődött az Egyesült Államok bombázóerőinek jelentős átcsoportosítása a szigetországba. A Stansted Mountfitchet Airfield kelet-angliai fekvése fontos volt az európai hadszíntér szempontjából, elsősorban B-26-osok karbantartási és javító bázisaként, 1944-ben a D-Day során pedig több, mint hatszáz bombázó indult innen a partraszállás támogatására.

A háború lezárásával Stansted az erősödő polgári légiközlekedés egyik reptere lett, elsősorban charter-vállalatok használták. 1954-ben megint az amerikaiak jöttek vissza és meghosszabbították a pályát azzal az elképzeléssel, hogy a viharos hidegháború követelményeként NATO-repteret alakítsanak ki, de végülis Stansted nem az észak-atlanti szervezet, hanem a brit reptérkezelő állami vállalat, a BAA fennhatósága alá került. és továbbra is elsősorban olyan légicégek használták, amelyek sokallták Heathrow és Gatwick tarifáit.

Most harminc éve a reptér létezését ma is meghatározó, 400 millió fontos terminálépület készült el, új forgalmi előtérrel és gurulókkal. 1991. március 15-én maga a királynő avatott, rá néhány napra az első induló gép Glasgow felé startolt, az első érkező Párizs felől szállt le. A kilencvenes évek elején kezdődött az előkészítése a következő bővítésnek, majd 2007-2008-ban új csarnokokat kapott a terminál. 2011-ben bíróság kötelezte a BAA-t a reptér eladására, ennek megfelelően 2013-ban lett a MAG (Manchester Airport Group) Stansted tulajdonosa.

A kétezres évektől a Ryanair lett a légikikötőben a fő üzemeltető, kiegészülve olyan fontos más társaságokkal, mint a Jet2, 2018 óta az Emirates is járatta ide a 777-eseit. Az ír ultra-low-cost, pontosabban Michael O’Leary kezdte sürgetni a második pálya építését, amire meg is született egy master-plan, de mint ezt Heathrow és Gatwick példája mutatja, az ilyen típusú bővítés esélye az Egyesült Királyságban meglehetősen csekély, illetve ha megszületnének ezügyben pozitív politikai döntések, a környezetvédelmi mozgalmak jogi úton újra és újra sikeresen blokkolják a megvalósítást. Annak ellenére nem lett új pálya Stansteden, hogy volt idő, amikor az új dél-angliai szuper-repülőteret is ide képzelték, főként azok, akik viszont eleve kizárták akár Heathrow fejlesztését, akár egy teljesen új hatalmas légikikötő építését a Temze-torkolatnál.

Viszont 2013-ban újabb bővítés következett, 2019-ben tovább kiegészült az indulási csarnok, és elkészült az új poggyászkezelő. A forgalom növekedése mindenben igazolta a beruházásokat, egészen 2019-ig, amikor a repülőtéren 28 millió utas fordult meg, és a kezdeti ötven vonalról addigra 200-ra nőtt a desztinációk száma. Jelentősen erősödött a cargo-forgalom is, különösen mióta engedélyezték négyhajtóműves óriások leszállást, a 747-esek mellett megfordulnak a reptéren az Antonov Airlines An-124-esei is, egyébként szállt itt le Air Force One is. Voltak kísérletek interkontinentális vonalakra, is, de Stansted továbbra is elsősorban európai járatok indulási és érkezési reptere. Harminc év, 460 millió utas, ez volt a bíztató mérleg.

Aztán jött a válság, a tavalyi utasszám az 1994-esnek megfelelő volt. De a reptér vezetése, csakúgy, mint egész Nagy-Britannia, május körülre várja a járvány visszahúzódását és a zárlatok feloldását. Ami azt jelentené, hogy az idei nyári forgalom már megközelítené a „békeidőkét”.