A Hercules és az elnök, hiba vagy szabotázs?

Hogy egy igen potens, atomhatalommá feltörekvő ázsiai ország ugyancsak mindenható ura néhány másodperc alatt életét veszti egy lezuhant gép lángtengerében – olyan esemény, amely örökre beégeti magát az egész régió történelmébe. És természetesen azonnal életre kelti a gyilkossági teóriákat is: technikai hiba helyett szabotázs, merénylet áldozata lett huszonöt öve, 1988. augusztus 17-én Ziaul Hakk tábornok, Pakisztán ura.

Ezen a napon az elnök egy vidéki katonai bázisra látogatott kíséretével és az amerikai nagykövettel. A látogatás célja Bahawalpurban egy új amerikai tank, az Abrams M-1/A bemutatója volt, nyilván egy sikeres fegyverüzlet reményében. A bemutató végeztével (a tank egyébként nagyon leszerepelt, tíz lövésből tízszer nem találta el a célt), a tábornok és kísérete vissza akart repülni Iszlamabadba, a fővárosba, a tábornok személyi használatára rendelt Pak-1 hívőjelű C-130-asán. A Lockheed Hercules négy légcsavaros-gázturbinás katonai szállítógép, a világ jelenlegi is legelterjedtebb és legmegbízhatóbb típusa; ez a példánya az elülső szekcióban  egy külön beszerelt VIP-kabinnal volt berendezve.

Összesen 31 ember volt a fedélzeten a tapasztalt és megbízható személyzettel együtt, amikor az eseménymentes felszállás után két és fél perccel a gép furcsa mozgásokba kezdett, felemelte majd leengedte az orrát, háromszor is megismételve a különös hullámvasutazást, majd majdnem függőlegesen a sivatagba zuhant, azonnal felrobbant és kiégett, túlélésre nem volt reménye senkinek a fedélzeten lévők közül.

Az országos gyász közepette természetesen beindult a vizsgálat is, méghozzá amerikai részvétellel. Nemcsak azért, mert a C-130-as amerikai gép, hanem mert a fedélzeten az elnökkel, a vezérkari főnökkel és más magarangú pakisztáni katonákkal együtt életét vesztette az Egyesült Államok pakisztáni nagykövete is.

A két ország ezek után merőben más magyarázatokkal állt elő a katasztrófáról. Az amerikai vizsgálat szerint a Herculesnek ezidőtájt más példányaival is előforduló mechanikai hibája volt, a farokrészen lévő kormányhidraulika problémája, ami 20-30 esetben is előfordult már, de többnyire a pilótáknak sikerült megoldaniuk a veszélyhelyzetet, viszont a pakisztáni személyzetnek nem volt elég gyakorlata ahhoz, hogy kivédjék a hiba következményeit.

A vizsgálók kizárták annak esélyét, hogy a gép még a levegőben esett volna vagy robbant volna szét, a zuhanásig rendben működtek a hajtóművek és a légcsavarok.

A pakisztáni jelentés, amelynek részleteit néhány héttel később hozták nyilvánosságra, ugyancsak a farokrész kormányszerveinek vezérlésével foglalkozott, de míg az amerikaiak a rendszer vezetékeinek és a hidraulika-folyadéknak a komoly szennyezettségét állapították meg, addig a pakisztániak, noha ők is elismerték, hogy a hidraulikarendszer kopott és szennyezett volt, egyszersmind mégis kizárták a lehetséges okok közül a mechanikai hibát. A rendszer szennyezettsége okozhatott problémát a gép vezetésében, de nem vezethetett a gép pusztulásához, állította a pakisztáni jelentés, többek közt arra is hivatkozva, hogy a gépnek a két hidraulika-rendszeren kívül volt egy kábeles tartalék-mozgatórendszere is. Viszont kisebb hatóerejű robbanóanyagok jelenlétét mutatták ki a roncsok között, sőt, nyitva hagyták azt a lehetőséget is, hogy a repülőszemélyzetet valamiféle kemikália révén „cselekvésképtelenné tették”, és ez okozta a zuhanást.

Később ez a teória úgy konkretizálódott, ezt hívják úgymoind mangó-változatnak, hogy valakik két rekesz mangó felrakásakor jutattak úgynevezett VX-gázt a fedélzetre, amely miatt mind az utasok, mind a pilóták elvesztették eszméletüket. A VX-gáz pedig evidensen bizonyította volna a CIA bűnrészességét a pakisztáni elnök meggyilkolásában. A baj csak az volt, hogy egyfelől az amerikaiak talán nem akarták volna saját nagykövetüket is feláldozni  a merénylet kedvééért. Másfelől ugyanolyan alapos indokot, motívumot jeleztek az elemzők azügyben, miért volt elemi érdeke a Szovjetúniónak, a KGB-nek is, hogy eltegye láb alól a pakisztáni vezetőt. Ráadásul a szovjetek is használtak már az afganisztáni mudzsaheddinek ellen olyan gyorsan ölő ideggázt, amely a mangó-változat szerint a gép kondirendszerén keresztül felszállás után közvetlenül kivégezte volna a pilótákat.

Míg az amerikaiak azért ölték volna meg a tábornokot, mert kétséges volt, hogy Ziaul Hakk valóban szabad teret enged a közelgő demokratikus választásoknak, plusz igen komoly jelek mutaták, hogy Pakisztán vezére átadná Iránnak az atombomba gyártásának technológiáját, addig az oroszok az egyébként befejezéséhez közeledő afganisztáni háború, a mudzsaheddinek támogatása miatt szervezték volna a gyilkosságot: a szovjet hadsereg azokban a hetekben éppenséggel pakisztáni beavatkozások miatt függesztette fel a kivonulást Afghanisztánból.

Pakisztáni szemmel nézve természetes, hogy a lehetséges gyilkosok között ott van az indiai vezetés, hiszen a két ország a brit gyarmatbirodalom szétbomlása és a független hatalmak kialakulása után szinte premanens háborút folytatott egymással Kelet-Pakisztán és főképp Kasmír okán. Ellentmond ennek, hogy egyes hírek szerint az akkori indiai kormányfő, Radzsiv Gandhi elmondása szerint sikeres tárgyalásokat folytatott a pakisztáni elnökkel a kasmíri háború lezárásáról. Napokkal a katasztrófa előtt azonban Delhi fenyegető üzenetet küldött Iszlamabadnak, követelve, hogy a pakisztáni vezetés hagyjon fel a szikh terroristák támogatásával, felfegyverzésével. Közben felbukkant Kína is a lehetséges merénylők sorában.

Hasonlóan alapos okkal követték volna el a merényletet valakik a tábornok pakisztáni ellenségei közül is, például a Bhutto-család tagjai, hiszen 11 évvel korábban Hakk vezetett sikeres puccsot az előző elnök, Zulfikar Ali Bhutto ellen, majd ki is végeztette a politikust. A katasztrófa után néhány hónappal megtartott választások nyomán az elíltélt egykori elnök lánya, Benazir Bhutto lett Pakisztán új elnöke. Benazir testvére ugyanakkor egy olyan földalatti szervezetet vezetett, amely későbbi bevallások szerint már öt alkalommal próbálta megölni az elnök-tábornokot, egyszer például egy orosz rakétával próbálták lelőni az elnöki Herculest.

De itt még mindig nincs vége a lehetséges gyilkosok listájának: szóba került a katasztrófa után kinevezett vezérkari főnök, aki a Pak-1-esre felszállt tábornokok után következett a szenioritási sorban: ő furcsa mód nem szállt fel a Herculesre, hanem a földről nézte végig a gép lezuhanását, majd egy másik géppel sietett Iszlamabadba rangidősként átvenni a hadsereg vezetését. Ezzel kapcsolatban emlegetik, hogy az elnök-főparancsnok komoly tisztogatást, változásokat tervezett a hadsereg vezetésében, és ez a tisztikar egy részének nemigen volt ínyére. Más változatok szerint épp ez a katona, Beg tábornok kezdett titkos tárgyalásokat Iránnal az atomtitkok átadásáról.

Nem kerülhette el a vádakat az izraeli titkosszolgálat sem, a Moszadnak azért állt volna érdekében Hakk halála, mert Izrael így akarta megakadályozni vagy késleltetni a pakisztáni atomprogramot. Aztán hírbe került a gép egyik pilótája is, pedig korábban mindenki úgy tudta, hogy az elnök megbízható emberéről volt szó: állítólag a gépparancsnok egy fanatikus iszlámista vezető meggyilkolása miatt akarta volna eltenni láb alól a tábornokot, miközben azok is a potenciális gyilkosok között szerepelnek, akik épp az ország iszlamizálása, például az iszlám törvénykezés bevezetése miatt lettek Ziaul Hakk ellenségei.

Ugyanakkor épp egy magasrangú egykori pakisztáni katonai vezető hozta nyilvánosságra a kétezres évek derekán, hogy a géppel korábban is többször volt mindenféle technikai zűrzavar, elektromos és mechanikai probléma, ami miatt olykor el is maradt a felszállás az elnökkel.

Ennyi motíváció mellett valóban szürkének és szegényesnek tűnik a technikai hiba változata. De emellett szól az a tény is, hogy az elhunyt tábornok-elnök fia nem sokkal a baleset után a  gyártó Lockheed ellen próbált keresetet benyújtani a katasztrófa miatt. Benazir Bhutto a maga módján ugyancsak viszonylag egyszerűen magyarázta elődje és apja kivégzője halálát, bár ezt a verziót a baleseti vizsgálók nyilván nehezen tudták ellenőrizni: szerinte a C-130-as és vele Ziaul Hakk pusztulása Isten cselekedete volt.