A magánűrhajó megérkezett!
A kedden sikeresen felbocsátott Dragon űrhajó, amely a Falcon-hordozórakéta segítségével pontosan az űrállomás alatt került pályára Florida fölött, ma magyar idő szerint négy óra előtt néhány perccel a sikeres megközelítés után egy rendszerré vált a Nemzetközi Űrállomással, és immár együtt kering vele.
A pályára állítás óta a Dragon űrhajót szinte egyfolytában tesztelték. A siker érdekében minden rendszernek rendben kellett működnie, ami az űrhajó navigálásáért, irányításáért felel, a számítógépes repülésvezérléstől a radarokon és telemetrikus eszközökön át addig a kommunikációs hálózatig, amelynek révén esetleges probléma esetén az űrállomásról, a houstoni NASA-irányítóközpontból vagy a SpaceX kaliforniai központjából egyaránt le lehet állítani a közelítést.
A rendszerek jól működtek 250 majd 2,5 kilométeres távolságban is, ezután került sor az űrállomás finom megközelítésére.
Előzőleg 70 méternél némi gond volt amiatt, hogy a japán Kibo-modul egy külső panellje zavaróan verte vissza a Dragon megközelítését vezérlő radar jeleit, de ezt a radar letapogatási sávjának szűkítésével megoldották a SpaceX emberei.
Az izgalom egyre fokozódott, amint az űrhajó elérte a 30 méteres határtávolságot, ahol ismét leállás és ellenőrzések sorozata kellett, hogy megtörténjen. Ezután kapott engedélyt a Dragon a tíz méterig történő megközelítésre, ahol már elérheti az űrállomás 57 láb, vagyis majd húsz méter hosszú robotkarja.
A nagy kérdés az volt, hogy ha megérkezik a Dragon a tízméteres pontra, de ez éppenséggel a földárnyékban, tehát éjszaka történik, megpróbálják-e az űrállomás fényszóróival megvilágítva felcsípni a robotkarra az űrhajót, vagy megvárják, amíg kilépnek a föld rányékából, és természetes fénynél végik a kényes műveletet. Végülis a Dragon a tízméteres pontra is rendben megérkezett, majdnem húsz perc alatt, merthogy ezeket a kényes manővereket csak igen lassan szabad végrehajtani.
15.50 perckor, még a földárnyékban elhangzott a bűvös utasítás Houstonból: go for capture, vagyis: mehet az elkapás. A SpaceX központja közben jelentette, hogy a Dragon úgynevezett free drift üzemmódban repül, tehát szabadon sodródik, kötelékben az űrállomással, nem kapcsolódnak be a kormányfúvókák, innentől az ISS személyzetére van bízva minden mozgás.
15.56-kor az űrállomás fedélzetéről hangzott el a döntő szó: capture, vagyis elkapás, amire hatalmas taps volt a válasz az irányítóközpontból. Mindez történt Észak-Ausztrália fölött: a robotkar, megintcsak lassan, kinyúlt és sikeresen elkapta az űrhajót, hogy aztán dokkolásra a helyére illessze. Este háromnegyed hatkor történt meg az űrhajó illesztése a Harmónia modul zsilipkamrájához: megvolt a négy zöld jelzés, jelentette az ISS fedélzetéről Don Pettit űrhajós, a robotkar irányítója.
A holnapi napra marad az űrállomás és az űrhajó közti ajtók kinyitása, majd a teher átszállítása: az első kísérleti repülés során a Dragon nem hozott létfontosságú rakományt, de így is 470-500 kilóra rúg a benne lévő kísérleti anyagok, ruhaneműk, élelmiszerek súlya.
A NASA tévéközvetítésében többször hangzott el a „történelmi” kifejezés. Az amerikaiak érezhető megkönnyebbüléssel és örömmel konstatálják, hogy az űrrepülőgépek leállása után ismét van egy működőképes űreszközük, amely ráadásul beteljesíti az Obama-adminisztráció tervét, miszerint a földkörüli térségben, az űrállomás életben tartásába,n legyen a főszerep a magánűrhajóké, a NASA pedig összpontosítson a bolygóközi térségre, a Holdra, a Marsra és az aszteroidákra.
A Dragon néhány hét múlva tér vissza a földre, aminek az lesz a különlegessége, hogy utána újra munkába állhat, ez lesz az első újra használható űrkapszula. Idén lesz még egy teherpróba, 2013-ban már menetrend szerinti felbocsátások következnek, 2017-től pedig embereket is szállíthat az űrhajó.
