Adigeföld, az egyik utolsó Ikarus-fellegvár

Gács Péter–Schmidt L. Valentin   ·   2025.01.19. 18:00
00_ikarus_adigefold

Az utóbbi években nemcsak hazai közszolgáltatók flottájában, de az egykori keleti blokk területén is szinte kivétel nélkül nyugdíjazták a magyar márka méltán legendás 200-as sorozatát. Délnyugat-Oroszországban található azonban egy közlekedési vállalat, ami kivételt jelent: itt az Ikarus 250/256-os a mai napig meghatározó szereplő a távolsági forgalomban.

Adigeföld egyike a cserkesz népek Orosz Föderációhoz tartozó három észak-kaukázusi tagköztársaságának (a másik kettő Karacsáj- és Cserkeszföld, valamint Kabard- és Balkárföld). A Déli szövetségi körzet része. Minden oldalról a Krasznodari határterület határolja, vagyis enklávé.

Nyitóképünkön: 256-os randevú a krasznodari naplementében: az 1985-ös évjáratú А 185 РО 01 nemrég érkezett meg Majkop felől, míg néhány évvel fiatalabb társa, az У 467 КХ 23 éppen indul vissza ugyanoda koraesti járatával (a külön nem jelölt felévteleket Gács Péter készítette)

Adigeföld fővárosa, Majkop ad otthont az Avtokolonna №1491 autóbuszforgalmi vállalatnak. A cég flottájában – számos egyéb típus mellett – összesen hét Ikarus 200-as sorozatú autóbusz közlekedik: egy 250-es és hat 256-os. Utóbbiak érdekes módon rendkívül diverzek, gyakorlatilag az összes szovjet/orosz exportkivitelből található köztük (.54-es, .74-es, .75-ös és az utolsónak gyártott 256-os szériába tartozó .21H is előfordul a cégnél). A buszok életüket kivétel nélkül más régióban/vállalatnál kezdték, és csak később érkeztek Adigeföldre.

A cég néhány, rövidebb távot feltáró, kisebb GAZ és PAZ járművekkel kiszolgált helyközi vonal mellett távolsági járatokat is üzemeltet.

Kétnaponta közlekednek a Fekete-tenger partján fekvő Gelendzsikbe, illetve naponta négyszer a szomszédos terület – és egyben az

 

 

egész régió – adminisztratív és gazdasági központjába, a több mint egymilliós Krasznodarba.

Lendületesen halad végállomása felé a Majkop felől érkező kora délutáni járat 256.74-ese Krasznodar belvárosában. A kocsi 1993-as évjáratú, az első hidat leszámítva – amit az elmúlt évek során Rábára cseréltek az eredeti LiAZ-ról – gyakorlatilag az utolsó csavarig gyártáskori állapotú, felújítást vélhetőleg sosem kapott élete során, ami sajnos meg is látszik rajta. A szakadt külsőt leszámítva ezzel együtt egy kifejezetten megbízható kocsi, tartózkodásunk idején minden egyes nap problémamentesen végigdolgozta a körülbelül 280 kilométeres fordáját (fotók: Gács Péter)

A Majkop–Krasznodar tengely (amely 696-os járatszámon fut hivatalosan, hiába tér el szinte mindegyik járat útvonala kisebb-nagyobb mértékben egymástól) kiszolgálását több helyi szolgáltató végzi, az Avtokolonna №1491 naponta négy járatpárt üzemeltet. A cég Ikarus buszai ezt az irányonként több mint 130 kilométeres járatot teljesítik menetrend szerint a hét minden napján.

A jelenlegi kondíciók között bonyolult, költséges és kockázatoktól sem mentes vállalkozás Oroszországba utazni, ám egy ilyen, 200-as Ikarusokkal kiszolgált távolsági üzem akkora kuriózumnak számít ma már, hogy hosszas tervezés és szervezés után végül győzött a szakmai érdeklődés, és Gács Péter és Schmidt L. Valentin belevágott a kalandba. Összesen körülbelül egy hetet töltöttek el a térségben, a tartózkodásunk során készült fényképeikből az alábbi galériában láthatnak válogatást.

Az előző képen bemutatott Т 330 УН 93 ezúttal a majkopi vasútállomás impozáns felvételi épülete előtt pózol, amint az egyik délelőtti gyorsjárattal Krasznodar felé veszi az irányt. Az állomás épülete hiába szemrevaló, utasforgalmat alig bonyolít, távolsági vonat (Adler/Szocsi felől) csak minden második nap érkezik ide, és az elővárosi forgalom tekintetében is a buszjáratok vannak monopolhelyzetben

A cég egyetlen Ikarus 250-ese pózol a fotósoknak Krasznodar külvárosában, amint a délutáni gyorsjárattal Adigeföld felé veszi az irányt. A kocsi 2018-ban teljes felújításon esett át, hagyományos piros-fehér festését is ekkor váltotta fel a hófehér, valamint – ami a szakavatott szemnek/fülnek még érdekesebb – szintén ekkor kapott turbós, 180 KW-os Rába D10-es motort is az eredeti szívódízel helyett. A busz mind a mai napig gyakorlatilag makulátlan állapotú, a majkopi flotta vitathatatlan ékköve

Az Intourist (az egykori Szovjetunió egykori elsődleges utazási irodája) 1929-ben alakult azzal a dedikált céllal, hogy a külföldi turisták mozgását, programját az országban szabályozza, ellenőrzés alatt tartsa, az érkező vendégektől információkat szerezzen az állambiztonság számára (illetve, hogy a turisták külföldi valutában történő költéseiből az állam számára konvertibilis valutát szerezzen). A Szovjetunió saját állampolgárai sem utazhattak szabadon, ellenőrzés és engedély nélkül belföldön, de a külföldről érkezőkre ez hatványozottabban vonatkozott, mozgásukat teljes mértékben az Intouriston keresztül lehetett kontroll alatt tartani, ezzel olyan helyzetet teremtve, hogy ne jussanak el olyan helyekre, ahová nem kívánatos, illetve azt, hogy ne léphessenek szovjet állampolgárokkal kapcsolatba ellenőrizetlen körülmények között. A képen látható 1989-es évjáratú 256.75-ös oldalát a mai napig díszíti az egykori, évekkel ezelőtt megszűnt vállalat logója. Egészen hihetetlen manapság ilyet közforgalmú járművön látni

Az előző fotón is látható 256.75-ös érkezik a majkopi Állomás térre a Lenin utca irányából. A busznak nem csak az eleje tarka az összeválogatott alkatrészektől, hanem – feltűnő módon – jobb és bal oldala sem egyforma: az ajtós oldalon már nem látható meg az autentikus Intourist-felirat (fotó: Schmidt L. Valentin)

Hangulatfotó: az Intourist-feliratos У 467 КХ 23 utastere, valahol Majkop és Krasznodar között félúton. Igazi időutazás, egyenesen a ’80-as évekbe

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek