Aeropark, újra! – 1. rész: nagyobb, kisebb?

Mocorog a repülőtársadalom, ha valaki nem tudta volna a közösségi oldalakról a hírt, telefonáltak egymásnak az emberek, engem is kérdeztek: „kimész Ferihegyre”? A hivatalos hír úgy szólt, hogy „próbaüzem” kezdődik, „soft megnyitó” lesz június harmadikán. Azok után, hogy az iho/repülés részleteiben hírt adott a régi helyen történt bezárásról és okairól, természetes, hogy már az első nap után riportot közöljön a megújult Aeroparkról, a csak kicsit arrébb települt, mégis, mondhatni egészen más hangulatú, és újnak ható repülőmúzeum megnyitásáról.

Az első pillanat: az ember még mielőtt lefordulna a terminál felé vezető kétsávosról, már látja a gépeket, a múzeum innentől kezdve erős mágnesként működik, nemcsak azoknak, akik elfogult szeretettel viseltetnek a repülés iránt. Aztán: van buszmegálló, vannak buszoknak készített beállók, ezek egyikéről épp akkor indult a gyönyörű faros Malév-Ikarus, amikor megjöttünk, szinte jelezvén, ismét helyreállt a világ rendje, és az igazi Aeroparktól indulnak a reptérlátogató túrák. És ami szintén fontos, van az autóknak egy tágasabb parkoló, amelyet mindenféle vészjósló jegyautomata nélkül közelíthet meg és használhat az idelátogató.

Végül beléphetünk magába az Aeroparkba, ahol, megintcsak az első benyomás alapján, láthatóan ott van minden, amit megszerettünk az előző évek változásai nyomán. Viszont amellett, hogy a területről hiányoznak az előző helyen lévő romantikus hupnik, az egész, világosabb, rendezettebb, áttekinthetőbb. Közelebb vannak a gépek? Vagy az elhelyezésük más, ahogy az összes egy térközpont felé mutatja az orrát? Kevésbé esetleges a kiegészítő építmények elhelyezése? Talán a kopottas gyep helyett a murvás felület teszi egészen mássá az összhatást?

Miután körbenéztük és körbefotóztuk, a tágas szaletli kellemes hűvösségében Somogyi-Tóth Gáborral, az Aeroparkot üzemeltető Légiközlekedési Kulturális Központ Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetőjével ültünk le beszélgetni az új Aeroparkról. Márciusban portálunknak adott interjújában megígérte, hogy két hónap múlva újra nyílik a létesítmény, és valóban...

– Mit is jelent a „soft megnyitás”? Első pillantásra nem látszik, mi az, ami még hiányzik innen.

– Még nem vagyunk mindennel teljesen készen, azonban úgy éreztük, egyrészt van egy felfokozott várakozás, másrészt nap, mint nap csalódást okoztunk olyan látogatóinknak, akik nem tájékozódtak előtte, és nem nézték meg az internetes felületeinket, idejöttek, panaszkodtak, szomorúak voltak, mert nem láthatták a gépeket. Szóval szerettünk volna minél hamarabb megnyitni.

– Akik befizettek a repülőtéri túrákra, ők is megszokhatták, hogy először az Aeroparkban viszik körbe őket.

– A reptérlátogatási programunknak a jegyára tartalmazza az Aeropark látogatását is. És előtte vagy utána akármennyi időt eltölthettek itt a reptérlátogatáson részt vevők. Ami fontos, hogy abban a március végétől mostanáig terjedő időszakban, amikor a régi park már nem volt látogatható és az új sem nyílt még meg, igyekeztünk a reptérlátogatáson részt vevő vendégeinket kárpótolni. Egyrészt mindenki kapott egy vouchert, amit 2018. augusztus végéig fölhasználhat arra, hogy belépjen ingyen az Aeroparkba, ez át is ruházható.

A másik kompenzációs lépésünk az volt – és ez a szerencsés véletlenek összejátszása – hogy az 1-es pálya pont ebben az időszakban le volt zárva, a Budapest Airport nagy felújítást végez rajta, így az 1-es pálya ilyen módon számunkra hozzáférhetővé vált, föl tudtuk vinni a látogatóink nagy részét, kivéve, amikor olyan munkálatok voltak a pályán, amikor a oda nem mehettünk.

– Nem tudom, mekkora a különbség a régi és a mostani terület között, mindenesetre ha ez kisebb is, de megvan az az előnye, hogy az egész kollekció áttekinthetőbb.

– Te kisebbnek érzed? Pedig nagyobb: összesen 25 ezer négyzetmétert bérelünk. Nagyobb a kerítésen belüli rész is, és az ötven férőhelyes személygépkocsi parkoló is. Plusz a saját buszparkoló.

– Talán azért látszik kisebbnek, mert jobban egymáshoz vannak igazítva a gépek.

– Semmiféle muzeológiai szakszempont nem vezetett minket, nincs kronológiai sorrend, inkább esztétikai, fotózhatósági szempontokat vettünk figyelembe. Meg praktikus szempontokat. Az egyik ilyen meggondolás, hogy van nekünk az az An-2-es gépünk a YHF, amit játszórepülőnek, zsúrrepülőnek emlegetünk, ezt szerettük volna a legközelebb tenni a bejárathoz, hiszen ott gyerekszülinapokat lehet tartani, közel akartuk telepíteni a szülők tanyázóhelyéhez is, hogy a szaletliről a szülők szemmel tarthassák a gyerekeiket.

A másik repülőgép, ami praktikus szempontból a nyitánynak kell lennie, az Il-18-as MO-Aladár, hiszen annak a fedélzetén van egy nagyon jó repüléstörténeti kiállítás, minden látogatónak nagyon ajánljuk, hogy nézze végig. A pilótafülkéjét ennek a gépnek újítjuk most föl, nagyon komoly erőkkel. A soft opening részeként ez még nem látogatható, de reméljük, hamarosan elkészül a pilótaülések újrakárpitozása, a szarvkormány újraöntése igazi bakelitből.

– A másik kérdés az elrendezéssel kapcsolatban, hogy van-e lehetőség bővítésre? Vagy arra már nem számít az Aeropark, hogy új gépek kerüljenek ide? Minden gépnek megvan a helye, a betonozott alapja, stb. Nem látok olyan helyet, ahova még egyet be lehet húzni.

– Nincs rá hely, de nincs a láthatáron új gép a számunkra. Egyébként ide bejuttatni egy repülőt, iszonyú nagy mutatvány. Az is nagy mutatvány volt, hogy a régi parkból ide átjussanak a gépek. Olyan százmilliós költség volt, hogy kialakuljon az a két százalékos esésű, gurulóút szélességű rámpa, először le a J portához vezető útig, utána onnan föl az új terület helyszínére, amelyen átvontattuk őket. És közben nem akadt el egy gép, sőt, egy vontató sem kaparta el magát, amitől jobban féltünk, mint a gépek elsüllyedésétől.

De vannak további terveink. Itt ez a nagy szabad tér a repülőgépek között: ezen szeretnénk kiállítani, ha már lesz pénzünk a felújításukra, néhány olyan nagyon látványos, nagy földi kiszolgáló eszközt, amit már megszereztünk, csak még várják a sorsukat. Az egyik egy óriási, kifejezetten repülőtéri tűzoltó jármű, körülbelül negyven éves, a másik egy szintén közel negyven éves Mercedes csőrös orrú tanker, hatvanezer literes tartálykamion, ami a repülőgépekhez hordta a kerozint sok-sok éven keresztül.

– Ami feltűnt: lehet, sőt, biztos, hogy az esti kivilágítás csodálatos lesz, de a fotósok szempontjából nem biztos, hogy olyan hatalmas öröm az oszlopok és trafódobozok szoros jelenléte a gépek körül. Ügyeskedni kell ahhoz, hogy sikerüljön olyan szögbe beállni, hogy ne ezek uralják a képet.

– Ez nekünk is dilemma volt, de aztán azt a kompromisszumot kötöttük, hogy legyenek a a gépek gyönyörűen, professzionálisan kivilágítva esténkén. A nyitvatartási időnk ritkán igényli ezt a kivilágítást, viszont a mostani helyszín nagyon jól látható a körbevevő utakról. Tovább megyek, az Aeroparkban nincs más térvilágítás, mint a repülőgépek megvilágítása, de ez bőven elég ahhoz, hogy a látogatóink este is nyugodtan sétálhassanak a gépek között.

– Ha este rendezvényt tartanak az Aeroparkban...

– Egyrészt a Múzeumok Éjszakája az Aeropark legfontosabb ünnepe minden évben, másrészt elég gyakran jön hozzánk céges rendezvény, egyre népszerűbb a helyszín, és a nagy családi napok résztvevői sem szoktak hazamenni este hatkor. Aztán: tavasztól őszig minden pénteken vannak éjszakai repülőtér-látogatásaink, nem igazán éjszaka, de késő este, hiszen a repülőtér a sötétben még varázslatosabb, és ezt a látogatóink szeretik is. Ez azt jelenti, hogy este 11-kor érnek vissza a látogatók a reptérről ide az Aeroparkba. Akkor még isznak valamit, üldögélnek, sétálnak, szóval van látogatómozgás este is.

– A kiszolgáló rész is úgy látom, hogy profibban készült, és véglegesebbnek tűnik, mint a régi helyen. És itt lesz majd a két szimulátor is.

– Annak ellenére, hogy ezek is konténerek, vadonatújak. Kifejezetten úgy lett az egész kialakítva, hogy a kezdet kezdetén meghatározhattuk, melyik hol legyen, milyen funkcióval, hol legyenek az ajtók, ablakok, tolóablakok a büféhez, stb. Ha már a szimulátorra kérdeztél rá, egyrészt van egy általunk Cessnának emlegetett kisgépes szimulátorunk, ami a napokban működni fog, egy külön légkondis helységet rendezünk be hozzá, télen fűtött, nyáron is jól fog működni. És továbbra is izgalommal építjük az Airbus A320-as szimulátort. Ha majd elkészül, lesz egy külön díjtétele, de azt reméljük tőle, hogy egész évben fogja vonzani a látogatókat, akik nagy repülőt szeretnének vezetni szimulátorban: az egy tripla konténert fog teljesen megtölteni.

(Kisebb és nagyobb ívű tervek az Aeropark közeli és távolabbi jövőjéről: folytatjuk a beszélgetést!)