Megindulhatott a légiforgalom: az első Li-2-esek érkezése
1946. március 29-én írták alá azt az egyezményt, mellyel létrejött a Malév jogelődje, a Maszovlet. Az alaptőkéből csak 40 részvényt jegyeztek készpénzben, a többit a magyar és a szovjet állam apportja fedezte. E megállapodás alapján érkezett meg 65 évvel ezelőtt, 1946. augusztus 4-én a Budaörsi repülőtérre az első öt ezüstszínű, akkor még felség- és lajstromjel nélküli Li-2-es utasszállító.
A korabeli újságok nagy terjedelemben foglalkoztak a gépátvétellel, melyre meghívták a hazai sajtó képviselőit. A Li-2-esek hivatalos bemutatójára azonban csak augusztus 17-én került sor. Az esemény jelentőségét mutatja, hogy ebből az alkalomból Budaörsre látogatott többek között Tildy Zoltán köztársasági elnök, Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetője, Nagy Ferenc miniszterelnök és Szakasits Árpád miniszterelnök-helyettes, hét miniszter, valamint számos államtitkár és minisztériumi főosztályvezető. A hivatalos aktuson a szovjet állam képviseletében Szoboljev kereskedelmi tanácsos adta át Gerő Ernő közlekedési miniszternek a repülőgépeket, majd ezt követően a vendégek sétarepülésen vettek részt.
A Li-2-es a világ első kétmotoros, teljesen fémépítésű, héjszerkezetű, nagy sorozatban épült forgalmi gépe, a DC-3-as, illetve C-47-es „Dakota” szovjet változata volt. Az 1945-ben beszüntetett gyártásig a Douglas Aircraft Company 607 darab polgári és 9824 darab katonai célú DC-3-ast és C-47-est épített. A Szovjetunió 1936-ban vásárolta meg a DC-3-as mintapéldányait és a gép gyártási jogát. A metrikus szabványok szerint módosított, szovjet motorral felszerelt változat először a PSz-84, majd 1942 szeptemberétől a Li-2 típusjelzést kapta, s a gépet csaknem 5000 példányban, közel két évtizeden át gyártották.
A polgári repülés számára készült, 21 személyes Li-2P hangszigetelt utastérrel, toalettel, valamint egyéni világítással és szellőztető rendszerrel rendelkezett, míg a Li-2T teherszállítók nagyméretű rakodóajtóval és megerősített padlóval készültek. A szovjet érdekszférába tartozó országok – az NDK és Kuba kivételével – egyaránt üzemeltettek polgári és katonai változatú Li-2-eseket.
1946. október 15-én ünnepélyes külsőségek között indították el a Budaörsről Szombathelyre és Debrecenbe az első két menetrend szerinti járatot. A belföldi forgalom csúcspontját az 1954-es nyári szezon jelentette, amikor a Maszovlet-járatok már 11 belföldi várost kötöttek össze Budapesttel, illetve részben egymással. A Li-2-esekkel rendszeresen végeztek áruszállítást, s a gépeiket különleges feladatokra is gyakran igénybe vették. 1955. április 30-án például nyolc magyar ejtőernyős, 6270 méter magasból rekordugrást hajtott végre a Malév egyik Li-2-es gépéből.
A magyar légierőben a sokoldalúan hasznosítható, „Teve” kódjelű Li-2-eseket 1949 és 1975 között kormánygépként, teherszállításra, ejtőernyős ugratásra, térképészeti célú légifotózásra és célzsák vontatására használták, az egyik átalakított gép pedig „repülő tanteremként” megfigyelők (navigátorok) kiképzését szolgálta.
1957-ben a Malév már 20 darab Li-2-essel rendelkezett, mert a magyar légierő időközben 13 gépet átadott a légitársaságnak, de az 1960-as évek elejére az Il-14-esek és Il-18-asok fokozatosan kiszorították az elavult típust, amelyet 1963-ban végleg kivontak a forgalomból. Az üzemképes gépek közül néhányat átadtak a légierőnek és a sportrepülésnek, a kiselejtezett Li-2-esek egy részét pedig magyarországi nagyvárosok parkjaiban helyezték el.
1946-tól 1963-ig a magyar polgári repülés összesen 25 Li-2-est üzemeltetett. Közülük az 1993-ban létrejött Goldtimer Alapítványnak sikerült újjáépítenie a HA-LIX lajstromjelű gépet, amely négyévi munka után, 2001. szeptember 21-én emelkedett újra a levegőbe. Az alapítvány azóta a Li-2-essel Magyarországon és külföldön végez bemutató- és emlékrepüléseket, nosztalgiajáratokat és sétarepültetést.
