Banális hiba okozta az ausztrál megfutamodást

Mint emlékezetes, november ötödikén futamodott meg egy kétszázötvennyolc vagonból álló, rakott ércszállító szerelvény Ausztrália észak-nyugati részén, ami a lejtő pályán kilencvenkét kilométert tett meg vezető nélkül és több mint száz kilométer per órás sebességgel haladt a kikötő felé, amikor sikerült egy kitérőnél kisiklatni. A helyszínen apokaliptikus felvételek készültek, a vagonok nagy része romokban hevert.

A történet előzöngéje, hogy a megfutamodás helyszínén a mozdonyvezető azért szállt ki, mert egy meghibásodást észlelt az elsődlegesként használt elektronikus fékrendszert vezérlő kábeleknél. Igen ám, de nem kevés idő egy ilyen hosszú szerelvényt végig ellenőrizni, és itt jön a dolog lényege: az elektromos fékrendszer vezérlője úgy van programozva, hogy az akkumulátorok kímélése végett egy óra múlva kiengedjenek a fékek. Így történhetett meg, hogy a vonat megindult, de ebből még nem kellett volna szükségszerűen komolyabb megfutamodásnak történnie.

A szóban forgó vasútvállalat mozdonyai ugyanis fel vannak szerelve vonatbefolyásoló berendezéssel, ami a vonatot szükség esetén megállítaná. Csakhogy, mint az ausztrál közlekedésbiztonsági szervezet vizsgálatából kiderült, a vonatbefolyásoló meg úgy volt programozva, hogy akkor se fékezzen be újra, ha közben a vonat elkezd gurulni, hovatovább még az is kimaradt a programozásból, hogy a tartalék levegőfékes rendszert aktiválja ilyen esetben a berendezés.

A közlekedésbiztonsági szervezet felhívást intézett az ausztrál vasúttársaságokhoz, akik használnak elektromos kocsifékezést, hogy ellenőrizzék, megfelelően van-e programozva mozdonyaikon a vonatbefolyásoló és működteti-e a levegős féket, amennyiben az elektromos fékberendezés kikapcsol egy órás ácsorgást követően. A szóban forgó balesetet egyébként úgy lehetett volna megelőzni, ha a mozdonyvezető, mielőtt leszáll, vészfékezéssel kényszeríti ki a levegős fékrendszer működését.

* * *