Bizonytalan a 2030-ra kitűzött éghajlat- és energiapolitikai célok elérése

Az Európai Unió törekvéséről van szó, miszerint 2030-ig az 1990-es szinthez képest 55 százalékkal csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsájtását. Ám egyelőre elégtelenek az erre irányuló intézkedések.

Az Európai Számvevőszék különjelentése szerint az EU 2020-ra kitűzött éghajlat- és energiapolitikai céljainak elérése részben olyan külső tényezőknek tudható be, mint a koronavírus okozta világjárvány hatásai, amelyek elősegítették a kibocsátások csökkentését. A számvevők szerint a 2009-es pénzügyi válságból és a koronavírus-járványból eredő alacsonyabb energiafogyasztás nélkül az EU tagállamai nagy valószínűséggel nem érték volna el a célkitűzéseket. Megjegyezték ugyanakkor, hogy az EU zöld teljesítményéről készített értékelése nem fejti ki világosan, hogy milyen hatást gyakorolhattak a külső tényezők.

Megállapították azt is, nem átlátható, hogy az uniós tagállamok miként érték el a kötelező nemzeti céljaikat. Egyes országok hozzájárulása nem érte el a tervezett mértéket, és ezek a cél érdekében más olyan eszközökhöz is folyamodtak, mint kibocsátási jogosultságok vagy megújulóenergia-részarányok vásárlása más olyan tagállamoktól, amelyek túlteljesítették célkitűzéseiket.

A számvevők kevés információt találtak a sikeres intézkedésekről és arról, hogy a célok elérése milyen tényleges költségekkel járt az uniós költségvetés, a nemzeti költségvetések és a magánszektor szempontjából. Emiatt nehezen megállapítható, hogy az unió költséghatékonyan valósítja-e meg átfogó céljait, továbbá gondot okoz a tanulságok levonása is a 2030-ra kitűzött célok tekintetében.

Kiderült az is, hogy az EU egésze a többi iparosodott országhoz képest jól teljesít az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésében, nem számol azonban egyes kibocsátásokkal. Az unió összes kibocsátásának értéke ugyanis körülbelül egytizeddel magasabb lenne, ha a kereskedelem, a nemzetközi légi közlekedés és a hajózás által okozott kibocsátásokat is figyelembe vennék. Véleményük szerint tehát az EU egésze által okozott valamennyi üvegházhatásúgáz-kibocsátást számításba kell venni, beleértve a kereskedelemből, valamint a nemzetközi légi közlekedésből és hajózásból származó kibocsátásokat is.

Közölték: „aggasztóan hiányoznak" az arra utaló jelek, hogy az EU elegendő finanszírozást bocsátana rendelkezésre a 2030-ra kitűzött célok eléréséhez. Megjegyezték: az uniós országok nem elég elkötelezettek a 2030-ra kitűzött energiahatékonysági cél elérése iránt, miután e téren már a 2020-as célt is a nehezen megvalósíthatónak találták. A 2030-as célok elérésére irányuló javaslatok, köztük az Irány az 55 százalék! és a REPowerEU elnevezésű javaslatok még komolyabb finanszírozási igényeket vonnak maguk után.

Mint ismeretes, az Európai Unió a Green Deal zöld megállapodás, valamint a fenntarthatósági és intelligens mobilitási stratégia elfogadásával nagyon erős vállalásokat fogalmazott meg a közlekedési szektor, ezen belül a vasút szempontjából is. Ez Európai Bizottság ugyanis célul tűzte ki, hogy a több mint háromszáz kilométer távolságot meghaladó közúti árufuvarozás harminc százalékát 2030-ig más (vasúti vagy vízi) szállítási módokra terelje, és ezt az arányt 2050-ig több mint ötven százalékra növelje. Ez hazánk esetében 2030-ra körülbelül 15 millió többlettonna vasúton való megjelenését jelenti, majd a következő két évtizedben meg kell duplázni a vasúton jelenleg szállított 52 millió tonnás árumennyiséget, vagyis ezt kellene 104 millió tonnára növelni 2050-ig.

A kampányok ellenére sem érezhető elmozdulás: az utasoknak csak hét, az áruknak mindössze 11 százaléka utazik vasúton, a közút pozíciói nemtó inogtak meg inog. A sűrű európai vasúthálózat ellenére nem csak a régi és új tagállamok között vannak infrastruktúrabeli hiányosságok és technológiai eltérések, hanem szomszédos EU-s tagállamok között is.