Bombardier vs. Siemens

Molnár András   ·   2011.07.31. 15:00
desiro_vs_electrostar

A minisztérium (Department for Transport, DfT) még 2008 novemberében írta ki a pályázatot új járművek beszerzésére, melyet követően három konzorcium jelentkezett. Közülük egyet, az Alstomot kizárták 2009-ben, mert újításokkal teletűzdelt járműterve magasabb tengelyterhelést mutatott, mint a Siemens és a Bombardier által benyújtott tervek. Utóbbi cégek a szigetországban sikeresen üzemeltetett motorvonatok továbbfejlesztett változataival pályáztak: a Siemens a Desiro City, míg a Bombardier az Electrostar (az Overground hálózatán Capitalstar) új generációját szánta London észak-déli tengelyére.

Ilyen lesz a Thameslink hálózata a tervek szerint 2018-ra (forrás: Thameslink)

Idén június 16-án végül eldőlt: a Siemens szállíthatja az új járműveket a Thameslinkre, miután a pályázati kritériumokat figyelembe véve ők kínálták a legmagasabb színvonalat „az adófizetők és az utasok számára”. Ez önmagában még nem gond, de míg a Siemens csak részegységeket gyárt, illetve összeszerelő üzemet működtet Nagy-Britanniában, addig a kanadai vállalat egy teljes gyártósorral rendelkezik Derby mellett, amelyben a bukott pályázat után várhatóan elbocsátások lesznek. Az ott dolgozókat az sem vigasztalja, hogy a német cég ígérete szerint mintegy kétezer új munkahelyet teremt a gyártás idejére, hiszen a Bombardier üzeme tartós megélhetést biztosított, amitől most akár több száz család is búcsúzni kényszerülhet.

Az Electrostar-Capitalstar jelenleg is sikeresnek számító modell az Overground flottájában, azonban a csúcsidei terheléshez időnként kevésnek bizonyul. Az új modell pedig minden jel szerint már csak kelet-nyugati irányban fogja megtudni, milyen érzés szardíniakonzervvé alakulni a London belvárosában (fotó: Bombardier)

A döntés miatt komoly támadások érték a DfT vezetőit, sokan azt állították, hogy a közlekedési államtitkárnak jogában áll felülvizsgálni és módosítani a pályázati döntést. A hangulatkeltést megelégelve a DfT a napokban közleményt adott ki, amelyben minden őt ért kritikára reagál – nem csak szavakkal, tettekkel is.

Egyértelműsítették, többek között, hogy mivel a világpiac résztvevője a brit gazdaság is, a pályázatok elbírálásának összhangban kell lennie a nemzetközi joggal, ugyanakkor összevetve a tenderek kiírásának szabályozását más EU-tagállamok hasonló gyakorlatával, kilátásba helyezték a kritériumrendszer módosítását.

Balra a régi, a brit elővárosi és városi vonalakon ma is közlekedő Desiro UK, Jobbra ennek továbbfejlesztett változata, a Desiro City. Mindenesetre szebb, mint bármelyik jelenleg a brit fővárosban közlekedő ingavonat (képek: Siemens)

A Derbyben esetlegesen előálló nehéz helyzet kezelésére akciótervet dolgozott ki a kormányzat, ugyanakkor hangsúlyozták: a Bombardier elég komoly győzelmi sorozattal rendelkezik a brit kötöttpályás járműbeszerzések történetében, és nem látják okát, amiért ez a sorozat ne folytatódhatna. A célzás minden valószínűség szerint a már folyamatban lévő Crossrail pályázatra vonatkozik, amely legalábbis egyenértékű a Thameslink programmal.

A Siemens óvatos duhaj módjára kimaradt a pályázat körüli pengeváltásokból, hiszen a tárgyalások még folynak a végleges szerződésről, ezalatt a tervek is bizalmasan kezelendők, és a kanadaiaknak (és Derby sok munkavállalójának) még ott a halvány remény, hogy ha a németekkel nem tud megegyezni a kormány, a második helyen befutott cég kapja meg a megrendelést. Új tender kiírására a közlekedési államtitkár nem nagyon lát esélyt, mivel az akár három év csúszást és jelentős költségnövekedést is okozhat a projektben.

Kapcsolódó hírek