Bukta volt a szolgáltatóváltás Máltán

Mint arról beszámoltunk, a máltai buszközlekedés igazi kuriózumnak számított Európában, hiszen a járműpark átlagéletkora 35 év volt, ami azt jelentette, hogy a néhány új, alacsonypadlós modell mellett még az akár 50–60 éves matuzsálemek is normál, menetrend szerinti forgalomban voltak. A helyi közlekedési társaság nagyjából a mi BKK-nknak felelt meg, magyarán ők (ATP) szabták meg a menetrendet, az útvonalat, a tarifákat, az arculatot, és minden más forgalommal, irányítással kapcsolatos dolgot is, a mintegy 500 busz üzemeltetését viszont több mint 400 vállalkozó végezte, tehát majdnem minden busznak külön gazdája volt. A gazda szót itt szó szerint is lehetett érteni, hiszen általában a sofőr volt a tulaj, a szerelő, a takarító és minden más is. Utóbbi tevékenységekre egyébként minden másnap volt idő, ugyanis a munkabeosztás szerint az egy nap szolgálatot egy nap pihenő követte, tehát az 500 buszból egyszerre mindig csak körülbelül 250 volt forgalomban.

A fura máltai tömegközlekedés már-már turistalátványosságnak számított, a helyiek körében viszont nem aratott osztatlan sikert; 1979 és 2009 között az utasszám a felére esett vissza. A reform a számok szerint tehát szükséges volt, ennek keretében pedig 2011 nyarán a Deutsche Bahn tulajdonában álló Arriva vette át a buszközlekedést.

Szinte mindent megváltoztattak: a járműpark majdnem teljes egészében megújult; közel kétszáz alacsonypadlós szóló buszt állítottak forgalomba, amelyeknek a döntő többsége a kínai King-Longtól származott, emellett közel ötven csuklós Mercedes Citarót is idehoztak, amelyek korábban Londonban váltak feleslegessé. A korábbi máltai buszok közül csak a néhány legmodernebbet vették át.

Ennek következtében jelentősen nőtt az összférőhelyszám (6600-ról 20 ezer 500-ra), de átalakították a teljes vonalhálózatot, a menetrendet, és a díjszabást is, ráadásul mindezért kevesebb állami támogatást kértek, mint a korábbi szolgáltató.

Amilyen szépek voltak a tervek, sajnos annyira problémás volt a megvalósítás: az Arriva már a kezdetek óta sofőrhiánnyal küzdött, amit először úgy próbáltak megoldani, hogy hetven járművezetőt csoportosítottak ide átmenetileg az Egyesült Királyságból, valamint alvállalkozókat alkalmaztak. Ennek ellenére a problémát soha nem sikerült megoldani, ebből adódóan gondok voltak a menetrend tartásával is, és magát az átalakított hálózatot is érték kritikák.

Londonban nem váltak be a csuklós Mercedesek (igaz, a méregdrága, egyedi, emeletes utódjukról se lehet sok jót hallani), és hasonló kritikák fogalmazódtak meg velük szemben Máltán is: túl nagyok, nehezen mozognak az ottani szűk utcákon, ráadásul az ősszel 48 órán belül három is kigyulladt. A (valóban) furcsa tűzesetek mögött sokan szabotázst sejtenek, ennek ellenére a Citarókat ezek után kivonták a forgalomból.

Az Arriva Malta két és fél év alatt négy igazgatót fogyasztott el és 50 millió euró veszteséget termelt, így jóval a tíz évre kötött szerződés előtt, már az idei év elejétől kivonult a cég az országból, feladatát (az ingatlan és ingó eszközeivel együtt) pedig átmenetileg az állam vette át, mindössze egy euróért.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!