Eltűnt 777-es: megtalálják-e valaha a gépet?
A légitársaság MH370-es járatát teljesítő Boeing 777-200ER típusú gép idén március 8-án Kuala Lumpurból felszállva Peking helyett ismeretlen céllal délnyugatnak fordult a Dél-Kínai tenger fölött, ismét átszelte a Maláj-félszigetet, mindez történt úgy, hogy közben valakik, a vizsgálat eddigi megállapításai szerint szándékosan, lekapcsolták a gép összes külső kommunikációs rendszerét, válaszjeladóját. A szélestörzsű utasszállító végül déli irányba fordult az Indiai-óceán fölött, és a feltételezések szerint addig repült, amíg ki nem fogyott az üzemanyaga.
Azt lehetetlen pontosan meghatározni, hol érhette el a víz felszínét a gép, a rendelkezésre álló adatok szerint a legvalószínűbb helyszín egy hosszú, de viszonylag keskeny íves szakasz az óceán déli részén, hangzik az Australian Safety Transport Bureau, az ASTB közleménye. A korábbi verziókhoz képest azonban ez a terület még messzebbre esik Ausztrália nyugati partjaitól.
Mint arról korábban beszámoltunk, ennek a kijelentésnek a hátterében újabb analízisek állnak. A műholdakon fogott automata jel, amely a gép rendszerei felől érkezett, kiegészült egy sikertelen műholdas telefonos kapcsolatfelvétel adataival, ezek közös elemzése azt mutatta ki, a gépet a korábbi elképzelésekhez képest még délebbre kell keresni. A szimulátorokban végzett próbák szerint a Kuala Lumpurban feltöltött üzemanyagmennyiségnek megfelelően először a gép jobb hajtóműve kellett, hogy leálljon, ezért a 777-es, ha a pilóták nem nyúltak a kormányokhoz, egyfajta zuhanóspirálban kellett, hogy elérje a felszínt.
Ebben a pillanatban is zajlik még az adott óceáni szakasz domborzatának felderítése, ezt a Fugro Equator nevű kutatóhajó végzi, miközben két másik, a Fugro Discovery és a GO Phoenix készül a bevetésre. A GO Phoenix már megérkezett a kutatási zónába, a Fugro Discovery Fremantle kikötőjéből indul két nap múlva. Az eddigi adatok szerint a kérdéses tengerfenék igen nehéz terepnek ígérkezik, kialudt vízalatti vulkánokkal, olykor 1400 méter mély árkokkal és hegyláncokkal tarkítva, itt húzódik ugyanis két kontinentális plató között egy törésvonal.
A kutatás költségeit az ausztrál és a malajziai kormány megosztva fedezi.
Ezalatt a műholdas kommunikációval foglalkozó Inmarsat, az a cég, amely a gépről automata üzemmódban érkező utolsó jeleket elemezte és ezzel a kutatás helyszínét is meghatározta, eldöntötte, hogy elemzését bárki számára hozzáférhetővé teszi, eddig ugyanis csak a vizsgálatot végző nemzetközi testület kapta meg az anyagot. A cég azonban úgy véli, a történések túlságosan fontosak, és ezért minden részletet meg kell osztani a világgal.
Mindeközben továbbra is szép számmal keletkeznek újabb összeesküvés-elméletek a gép titokzatos eltűnését illetően, amint ezeket a Daily Telegraph csokorba szedte. Az, hogy a gépet a Dél-Kínai tenger felett véletlenül lelőtték volna egy ott zajló hadgyakorlat résztvevői, nehezen igazolható, mivel ott már alaposan végigkutattak minden zónát és nem találtak roncsokat. Továbbra is tartja magát a terrorista akció verziója, ennek a legvadabb változata már ott tart, hogy a géppel atomtámadást hajtanak végre az Egyesült Államok ellen, igaz, ennek szeptember 11-én az elmélet szerint már meg kellett volna történnie.
A „gépcsere-teória”, vagyis hogy az Ukrajna felett lelőtt 777-es tulajdonképp az eltűnt 370-es járat gépe, eleve telezsúfolva hullákkal, elsősorban az orosz média egyik kedvence volt az ukrajnai katasztrófa után, ezt most már egyesek egyenesen a Moszad akciójának tekintik(!). Inkább amerikai elkövetőket (CIA) tartanak bűnösnek azok, akik azt állítják, a gép valójában valamely kisebb szigeten szállt le az Indiai-óceán körzetében, netán Diego Garcián, az amerikai támaszponton, és ott szedték szét egy hangárban majd tüntették el a tengerbe a darabjait, de hogy ezt mi okból tették volna, és mi lett a sorsa a fedélzeten lévőknek, erre még a teória híveinek sincs válaszuk.
Egy „veterán összeesküvéselmélet-gyártó” szerint az MH370-es járat egy új titkos fegyver áldozata volt, amely úgy tüntet el egy hatalmas gépet az égről, hogy annak a legkisebb nyoma sem marad, ennek a teóriának az az előnye a megalkotója szemszögéből, hogy ha a legkisebb bizonyíték is eltűnik, akkor persze bizonyítani sem kell a verzió igazát.
A legkomolyabb valódi szakértők egyike, a Flightglobal repülésbiztonsági szemleírója, a világszerte ismert David Learmount ugyancsak szkeptikus a tekintetben, megtalálják-e valaha a gép roncsait, tekintve, hogy a gép nagy sebességgel kellett, hogy becsapódjon és ezért a roncsai nagyon kis részekre szakadhattak. De az ő teóriája tűnik az eddigi adatok szerint a legkevésbé regényesnek és a leginkább valószínűnek, vagyis hogy a gép pilótái, leginkább a kapitánya lehetett az a személy, aki úgy tüntethette el a gépet, hogy közben az összes rendszert ki tudta kapcsolni, ami a nyomára vezetett volna.
Ennek kapcsán zajlik egy másik vita is az MH370 eltűnése után szükséges tennivalókról. Abban elég nagy a konszenzus, hogy új követőrendszert kellene kötelezővé tenni, amely a lakatlan vidékek és óceánok fölött is képes a gép helyzetének és állapotának automata sugárzására a kijelölt műholdakra. A vita arról szól, hogy ezt a rendszert többen úgy képzelik, mint aminek a jeladója a fedélzeten lévők számára lekapcsolhatatlan lenne. A pilótaszervezetek azonban elképzelhetetlennek tartják, hogy a gép fedélzetén bármiféle olyan berendezés legyen, amely nem hozzáférhető, működése nem befolyásolható a személyzet részéről.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
