F-35: repedések a szárnyszerkezetben és a jövőképen

Repedéseket fedeztek fel a Pentagon szakemberei annak az F-35-ösnek a szárnyszerkezetében, amelyet az élettartam-teszteken használtak a típus C, azaz hajófedélzeti változatából.

Amint az a gyártáskor készült fotón is látszik, a szárnynak tizenhárom tartóeleme van, ezek egyikén találták a repedéseket. A javítás mikéntjét most dolgozzák ki a gyártó Lockheed Martin és a hadügyi tárca szakértői, de ez nem jelent hatalmas súlynövekedést, becslések szerint gépenként fél fontnyi – 20-25 dekagrammnyi – lesz csak a gyarapodás. A módosítást valamennyi, már szolgálatban lévő példányon végre kell hajtani, de a hiba nem befolyásolja a jelenleg repülő példányok üzemeltetését, nem kell korlátozásokat bevezetni a típus egyik változatánál sem, tehát a hajófedélzeti, a szárazföldi repterekről üzemeltethető A-, és a helyből fel- és leszállni képes B-variáns egyaránt az eddigi feltételekkel repülhet tovább.

Az élettartamtesztre használt gép a próbák során 13 ezer 700 órát teljesített, ami  6850 repült órának és körülbelül húsz évnyi üzemnek felel meg, ehhez képest a jelenlegi F-35-ös géppark példányai egyenként kevesebb, mint 250 órát voltak a levegőben. Az élettartamteszt során ráadásul a tűréshatárig terhelik a szerkezetet, egyébként a C-változatnak a többihez képest valamivel nagyobb a szárnya, erősebb a futóműve és felhajthatók a szárnyvégei, amint azt a hordozókon történő üzemeltetés megkívánja.

Némi repedések tapasztalhatók ugyanakkor a programban és a típus jövőképén is. Egy, a kormányprogramok külső ellenőrzésével foglalkozó szervezet, a POGO jelentése szerint a tengerészgyalogság kötelékében repülő gépek óraszáma nem érte el azt a mennyiséget, amelynek alapján a gépeket hadrafoghatónak lehetett volna minősíteni, és a próbák a jelentés szerint nem voltak eléggé realisztikusak a valódi harci körülményekhez képest. A Marines részéről cáfolták az állítást, de az F-35-öst ellenző washingtoni politikusok persze lecsaptak a jelentésre, és újra támadták a programot a törvényhozásban is.

Kétségessé vált a kanadai F-35-ös szerződés jövője, az új kanadai kormány már a választási kampányban is hangsúlyozta, ki akar szállni, ami azért lenne igen kemény csapás, mert Kanada ebben a pillanatban nemcsak hatvanöt gépre feliratokozott vásárló, hanem a típus fejlesztésének is részese, és Trudeau miniszterelnök mindkettőből szeretne visszavonulni. Kanada lenne az első olyan partnerország, amely ilyen elhatározásra jutna.

Más vélemények szerint az F-35-ös még a bonyodalmak közepette is olcsóbb megoldás, mint ha külön-külön fejlesztettek volna mindhárom haderőnem számára megfelelő új típust. Ráadásul gond van a finanszírozással is, „a kormányzat limuzinokat akar venni, száz helyett kettőt, leértékelve”, fogalmazott egy ugyancsak a kormányprogramokkal foglalkozó szakértő, aki az F-35-ös fejlesztésének csúszásait elsősorban azzal magyarázza, hogy bármilyen új funkciót, feltételt, fegyvert integrálnak a típushoz, ez új programsorok ezreinek megírását feltételezi. Ugyancsak szokás a gép képességeit akár az orosz, akár a jelenlegi amerikai típusokkal szemben leminősíteni, különösen a közeli manőverező légi harc terén, amire az ellenérv az, hogy egyrészt még a típus nem érte el ebben a tekintetben a teljes képességet, másrészt elsősorban nem is arra a funkcióra tervezték, mint „apáink vadászgépeit”.

Persze vannak azért jó hírek és a program körül: a tesztsorozat és az új gépek átadása zajlik tovább, elkészült a norvég légierő első két F-35-öse, a britek és az olaszok után már a harmadik partner- illetve vásárló ország hajózói folytathatják a kiképzést a Luke légibázison. Sikeresen vizsgázott a levegőben is a Gatling-rendszerű gépágyú.

És még egy érdekes hír: azért az F-35-ös van olyan jó konstrukció, hogy másoknak is vonzó legyen. A tekintélyes szakportál, a Jane’s amerikai szakértői véleményekre hivatkozik, amelyek szerint a kínaiak egy 2009-es hackertámadás alkalmából sikeresen feltörték a Lockheed Martin számítógépes rendszerét és ellopták az F-35-ös dokumentációját, ez magyarázza az új ötödik generációs J-31-es harci gép érthetetlenül gyors fejlesztését és tavalyi megjelenését. Nem beszélve a hasonlóságokról: nemcsak a gépek általános, kívülről is megfigyelhető elrendezése és a szenzorok elhelyezése azonos, hanem még a fesztávolságuk is centire (pontosabban hüvelykre) megegyezik.

* * *