Fogyóban a műholdas sávszélesség?
A Dubajba látogató Jean-Paul Palomeros tábornok szerint az olyan, nagy hatótávolságú, távolról irányított repülőgépek, mint az amerikai MQ–1 Predatorok, MQ–9 Reaperek, de a francia EADS Harfangok is óriási tempóban foglalják le a jelenleg rendelkezésre álló sávszélességet. Nemcsak a repülőgépek irányítása igényel adatátviteli kapcsolatot, hanem a gépekről érkező, valós idejű fotó- és videofelvételek, a radar- és infravörös rendszerek képei is műholdakon keresztül közlekednek. Erre a feladatra viszont a gépek növekvő száma miatt egyre kevésbé lesz alkalmas a jelenlegi műholdas kommunikációs rendszer.
Ahhoz, hogy a közeli jövőben egyszerre egyre nagyobb számban lehessen alkalmazni a pilóta nélküli felderítő- és támadógépeket, másodpercenként legalább húsz gigabites teljesítmény lenne szükséges Palomeros tábornok szerint. Ez viszont már több annál, mint amit a jelenlegi, 13,45 GHz-es frekvencián 1,67–2,4 centiméteres Ku hullámhosszon dolgozó műholdas rendszerek képesek.
„Számomra a Ka (11,5 gigahertzes frekvencián 0,75–1,2 centiméteres) hullámhossz tűnik egy érdekes lehetőségnek”, tette hozzá a tábornok. Ez a hullámhossz viszont sokkal érzékenyebb az időjárási viszonyokra, mint a most használt Ku hullámhossz. A már fejlesztés alatt álló adaptív modulációra alapuló kódolási technológiákkal csökkenthető az időjárás hatása a jelátvitelre a repülőgépek és a műholdak, illetve a műholdak és az irányítóállomások, vezetési pontok között, de az igazi megoldást egy kettős, Ku-Ka hullámhosszon egyaránt működő antennarendszer kifejlesztése és használata jelentené.
A tábornok több más javaslattal is élt, mely a pilóta nélküli repülőgépek lehetőségeit terjesztené ki. Ilyen például az UAV-k üzemeltetői között működő csevegőszoba, a fotók, videók, elektromos felderítésből származó jelek és más adatok megosztása, az ember vezette és a távolról irányított gépek egy műveleten belül egyszerre történő használata, a gyanús mozgásokat, jeleket észlelő és kiszűrő szoftverek fejlesztése, s végül az autonóm repülés fejlesztése, természetesen a mindenkori emberi beavatkozás lehetőségének fenntartásával.
Arra már egyre több támadó- és vadászbombázó-típus képes, hogy a távolról irányított gépek kamerájának jeleit felhasználja. Az már egy újabb irányzat, hogy repülőgépről, de akár harci helikopterekről is irányítani tudják az UAV-ket: ez komoly munkaterhelést jelent a hajózóknak, így csak két- vagy többszemélyes gépeken fog valószínűleg elterjedni ez a lehetőség.
A műholdas adatátviteli képességek fejlesztése fontos lehet még a polgári repülés számára is. Ha valóban teret nyernek azok az elképzelések, melyek szerint okulva az Air France 447-es járatának sorsából, a repülőgépek kritikus rendszereinek állapotát nem csak a feketedobozokban, a fedélzeten rögzítik, hanem továbbítják is, akkor igen nagy mennyiségű adatmozgást kell megoldani az óceánok felett is. Ehhez pedig ismét csak a műholdakhoz lehet és kell is fordulni.
