Griff-szárnyalás és egy hatalmas tender
A korábbi, óvatosan megfogalmazott szándékok és kiszivárogtatások után hivatalossá és nyilvánossá vált, hogy a Saab nagy vállalkozásba kezdett a Boeing oldalán. És talán nem véletlen, hogy a bejelentés csaknem napra egybeesett a svéd gyár mostani „gyermekének” születésnapjával: 25 éve, 1988 december 9-én repült először az ma már jónéhány országban használatban lévő svéd harci gép, a Magyar Légierő alaptípusa, a Saab JAS-39 Gripen.
Ami a T-X tenderen való részvételt illeti: a verseny egyike a legfontosabb katonai programoknak, amelyek meghatározzák a következő évtizedeket. Az amerikai légierő elöregedett kiképzőgépeinek, a szuperszonikus T-38-asoknak a leváltása nem egyszerűen egy új repülőgép, hanem egy teljes képzési rendszer megrendelését jelenti, amelyben a Boeing mint elsődleges szerződő fél, a Saab mint elsődleges partnert vesz részt az új kiképző tervezésében, fejlesztésében, gyártásában, az üzemeltetés támogatásában, valamint a piaci munkában, az eladásban és a marketingben is.
A Boeing katonai repülőgépekkel foglalkozó divíziójának elnöke az összefogást a jelenlegi legerősebb és egyben leghatékonyabb hadiipari szövetségnek nevezte. Kétségkívül a két gyártó rendkívül komoly hagyományokkal rendelkezik a szektorban. Hogy csak a sugárhajtású harci gépekről beszéljünk, a Boeing adja jelenleg az amerikai fegyveres erők két döntően fontos alaptípusát, az F-15-öst és a tengerészet F-18-asait, a Saab pedig a második világháború utáni korszak óta van jelen a modern harci gépek piacán a különféle típusaival, az elmúlt évtizedekben a Drakennel, a Viggennel majd a Gripennel.
A tét hatalmas, a megrendelendő gépmennyiség legalább 350-re tehető, a kiképzőknek negyven éven át kell megbízható platformként szolgálnia az amerikai harci pilóták új generációinak nevelését. Ráadásul nyilvánvalóan olyan konstrukciókról lehet csak szó, amelyek révén ezek a jelöltek az ötödik generációs harci gépek irányítására, rendszereinek kezelésére képesek majd felkészülni. Egyes korábbi feltételezések szerint a T-X-re a Boeing–Saab páros a Gripen valamiféle könnyített, egyszerűsített változatát nevezné be, a teljesen új konstrukció bejelentése azonban egyebek mellett olyan fontos különbségekre mutat rá, mint hogy a Gripen egy hajtóművel repül, de a T-38-as – és gyanítható, hogy ehhez a fontos jellemzőhöz a megrendelő továbbra is ragaszkodik – két hajtóműves gépként valamivel nagyobb biztonságot jelent a kiképzésben.
Érdemes azt is elmondani, hogy a Boeing–Saab-team pokolian erős csapatokkal versenyez. A Saab mellett egykor intenzív partnertevékenységet végzett a Gripen fejlesztésében és piaci munkálataiban a BAE Systems, azonban a brit cég most a T-38-as eredeti gyártója, a Northrop Grumman szövetségeseként indul. A csapat vezető cége a BAE, és az alapkonstrukció valószínűleg a most is roppant sikeres, bár egyhajtóműves kiképzőgép, a Hawk lesz. A másik kemény ellenfél az amerikai Lockheed és a koreai KAI alkotta csapat, amely a szintén már bizonyított T-50 Golden Eagle továbbfejlesztett változatát ajánlja. Végül az olasz Alenia az M-346-os továbbfejlesztését indítja a tenderen. Kérdés, hogy a Boeing–Saab-programja a vadonatúj típus kialakításával vajon előny-e a már létező gépekkel induló vetélytársakkal szemben, mert egészen biztosan a jövő évtizedek igényei szerint építhető az új gép, vagy a megrendelő inkább a fokozott kockázatot mérlegeli, ami egy teljesen új típus fejlesztésében rejlik.
Az, hogy az első Gripen már 1988-ban repült, és ehhez képest kilenc évvel később került a svéd légierő hadrendjébe (és közben két tesztpéldányt is elvesztett), jelzi, hogy manapság, a korábbiakhoz képest összehasonlíthatatlanul magasabb követelmények és bonyolultabb rendszerek következtében egy új harci gép fejlesztése rendkívüli és sok évre kiterjedő feladat. Ez egyébként ugyanúgy érzékelhető a mára már ugyancsak rendszerbe állított negyedik generációs harci gépek fejlődéstörténetében, mint az európai Typhoon, a francia Rafale, vagy az ötödik generációsok: a Raptor és a Lightning-II, amelynek első példányai mostanság kerülnek az amerikai alakulatokhoz.
A Gripen azonban végül is igazán kiforrott és becsült típusa lett a mai harcigép-kollekciónak, annak ellenére, hogy túl sok tapasztalatot igazi háborús körülmények között még nem szereztek vele: Líbiában elsősorban légtérbiztosító és felderítő feladatokat kapott. Annyiban bízvást összehasonlítható a vele egy generációs típusokkal, hogy ugyancsak eleve multifunkciós harci gépnek tervezték, glass-cockpittal, fontos követelmény volt a kiváló manőverező képesség, de leginkább a halózat-alapú hadviselés képessége. A gép ugyanakkor tükrözi a svéd védelmi doktrína akkori jellegzetességeit, a rövid, rejtett erdei pályákról történő üzemelés lehetőségét, a például a gyors fékezést a földetérés után csaknem függőlegesbe forduló előszárnyak révén, a Viggennél ezt például sugárfordítóval érték el, és ugyancsak fontos tényezője ennek az üzemeltetésnek a gépek gyors földi kiszolgálása. A Gripent tehát elsősorban a svéd követelmények szerint építették, de ahogy a stratégiai helyzet változott, egyre inkább lett alkalmas a NATO-integrációra is, és ebben a magyarok számára átalakított változat volt az egyik legfontosabb lépcsőfok.
Az iho/repülés értesülései szerint már nincs nagyon messze a Gripen új E-változata első igazi prototípusának befejezése. Az NG demo-példányon túl, amelyen az új rendszereket próbálják ki és mutatják be, az új Gripen-változat kissé nagyobb törzsátmérőjével, újabb GE-hajtóművével, nagyobb üzemanyag-kapacitással nagyobb hatótávolságot és komolyabb fegyverzet hordozását ígéri. A svéd légierő és beszerzése és a svájciak döntése a Gripen mellett a típus továbbélését még sok évre előre garantálja, nem beszélve arról, hogy a gépet a gyártó igen esélyesnek tudja más piacokon, például az F-35 késése miatt újrainduló dán harcigép-tenderen is. A Griffmadár 25 éve repül, és a szárnyalásának még bőven nincs vége.
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!