Halálos találkozás Tenerifén

Ezen a végzetes napon a KLM 4805-ös járatának PH-BUF lajstromjelű Boeing 747-206B típusú gépe és a N736PA lajstromjelű Boeing 747–121-ese ütközött össze a tenerifei Los Rodeos repülőtér felszállópályáján. A katasztrófában összesen 583-an veszítették életüket, míg a 61 túlélő zöme kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedett.

A Los Rodeos repülőtéren véletlenül volt aznap mindkét 747-es: egy korábbi bombarobbantás és egy újabb fenyegetés miatt lezárták a nagygépek által inkább használt Gran Canaria repülőteret, így számos járatot a kisebb Los Rodeosra irányítottak. Itt a megjelent gépek mennyisége alaposan túlterhelte az ekkora forgalomhoz nem szokott légiirányítókat. A repülőgépek száma meghaladta a repülőtér állóhelyeinek számát is, így számos gépet a gurulóúton kellett leállítani. Ez viszont felborította a repülőtér megszokott üzemeltetési rendjét, és komoly mértékben járult hozzá a katasztrófa bekövetkeztéhez is.

Miközben a Gran Canaria megnyitására várt mindenki, sűrű köd ereszkedett Tenerife több területére, így a Los Rodeos repülőtérre is. A látási viszonyok is erősen leromlottak: egy újabb lépés a katasztrófa felé. A két 747-esnek megfelelő gurulóutak híján a pályán kellett a megfelelő irányba gurulni és a felszálláshoz megfordulni. A köd miatt egyik gép személyzete sem látta a másikat, de a torony sem látta a gépeket. A repülőtéren nem volt gurítóradar, így a légiirányítók csak a pilóták jelentéseire, rádiózására hagyatkozhattak. Itt már a sokadik lépést tették meg az ütközés felé.

A rádiózás azonban ugyanis nem volt tökéletes: a többszörös félreértéseknek köszönhetően a KLM 747-ese megfelelő felszállási engedély nélkül, úgy kezdte meg a nekifutást, hogy a Pan Am óriása még a pályán gurult, mert annak személyzete ráadásul túlvitte a gépet a lefordulásra kijelölt keresztező gurulóúton. Az ütközést már nem lehetett elkerülni. A KLM Boeing fedélzetén lévő mind a 248 fő életét veszítette, míg a Pan Am legénységéből és utasaiból, azaz az összesen 396 emberből 61-en maradtak életben, többek között a Pan Am-járat két pilótája és a fedélzeti mérnöke.

A vizsgálat adatai szerint a katasztrófa elsődleges oka a KLM gépének szabálytalan felszállása volt. A gép kapitánya, akit egyébként keményen szorított a személyzet lejárófélben lévő megengedett szolgálati ideje, nem kapott még engedélyt a légiirányítóktól az indulásra. A kapitány ugyanakkor nem szándékosan hágta át a szabályokat: a rádiózásban tapasztalt félreértések miatt hitte azt, hogy megkapta a szükséges engedélyt a felszálláshoz. Bár ezt a KLM inkább a légiirányítók és a pilóták közötti nem megfelelő kommunikációt hangsúlyozta, de végül elismerte a kapitány felelősségét és kártérítést fizetett az áldozatoknak.

A mai napig ható változások között említendő a kommunikáció „gatyába rázása”: a pilóták és a légiirányítók rádiózását szabványosítottá tették. Így a meghatározott kifejezések, fordulatok, mondatok alkalmazásával csökkent a félreértések és az ebből eredő veszélyes helyzetek, katasztrófák esélye, most már nem tévesztheti össze senki az útvonalra vonatkozó „clearence”-t a felszállási engedéllyel.

A pilótafülkében is változott a világ: mára már nem a kapitányé az utolsó, tévedhetetlen szó. Az eset tanulságait figyelembe véve indult el az a tanulási, szabályozási folyamat, melynek eredménye a ma már Crew Resource Management néven ismert és oktatott tudomány. Ugyancsak azóta vált a nagyobb repülőterek elengedhetetlen tartozékává a gyenge látás esetén is biztos információkat adó gurítóradar.

A katasztrófáról és a vizsgálatról Robert Bragg, a Pan Am járat másodpilótájának gyűjtéséből készült el egy weben látogatható fotógaléria.