Harmadszor kapott rangos műemlékvédelmi elismerést a MÁV

iho/vasút   ·   2016.04.18. 16:15
400px_tapiogyorgye

Icomos-díjat kapott a MÁV a 120a számú, Budapest–Újszász vasútvonalon található állomásépületek felújításáért, helyreállításáért. A műemlékvédelmi elismerést egyedülálló módon immár harmadszor ítélték oda a vasúttársaságnak a tulajdonában álló épületek rekonstrukciójáért. A 120a vonalon megvalósított projekt a 2014. évi Brunel-díj – „a vasútépítészet Oscar-díja” – után másodszor részesült rangos, ezúttal hazai kitüntetésben.

Először 2008-ban a szegedi vasútállomás felvételi épületének modernizálása, másodszor 2012-ben a gödöllői Királyi Váró műemléki rekonstrukciója érdemelte ki a Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa (Icomos) magyarországi szervezetének díját. A 2016-os oklevelet a Nemzetközi Műemléki Világnap alkalmából hétfőn vehette át Békési László, a MÁV Zrt. Ingatlan Üzemeltetési és Fejlesztési Főosztályának vezetője az Icomos Magyar Nemzeti Bizottságtól.

„A Budapest–Újszász vasútvonal állomásépületeinek felújítása és új típusépületek építése” projekt keretében a vonalon jellegzetesen előforduló, szinte azonos típusépületek az eredeti tervek, fotók felhasználásával műemléki igényű rekonstrukción estek át, miközben korszerű szerkezetet, energiatakarékos világítást, vandálbiztos és víztakarékos mosdókat, komfortos padlófűtést kaptak. Ezeknek a munkálatoknak az eredménye vívta ki a példaértékű műemléki rekonstrukciókat díjazó Icomos bizottság elismerését.

A 120a számú vasútvonal állomásfelújításaival a MÁV nyerte el a 2016-os Icomos-díjat. A képre kattintva galéria nyílik

A fent említett nagyszabású felújítási program keretében tíz állomáson és megállóhelyen – Maglód, Mende (átadása májusban várható), Sülysáp, Szőlősnyaraló, Tápiószecső, Nagykáta, Farmos, Tápiószele, Tápiógyörgye és Újszász – a meglévő épületeket újította fel a MÁV 2011-2012-ben, Rákoskert, Pusztaszentistván, Tápiószentmárton és Zagyvarékas megállóhelyen pedig modern formájú esőbeállókat alakítottak ki a szakemberek. A vonal két jelentős utasforgalmú megállóhelyén, Maglódi nyaralón és Szentmártonkátán a meglévő épületeket teljesen elbontották és új, de a régiekhez méltó megállóhelyi épületeket hoztak létre, míg két helyszínen, Rákoshegyen és Ecseren a meglévő épületeket karbantartották emelt minőségben. A felújítások korszerű mosdók, várótermek, jegypénztárak kialakítását is tartalmazzák; az utasok kényelmes, könnyen tisztán tartható, világos utastereket kapnak. Az igényes kialakítású és egységes arculatú terek mozgáskorlátozottak által is akadálymentesen használhatók. Az új épületek és esőbeállók „típustervek” szerint készültek: azonos kialakításuk és a felhasznált burkolóanyagok, berendezések, lámpatestek egységes építészeti arculatot biztosítanak. Az esőbeállók kialakítása lehetővé teszi a jegykiadó automaták későbbi beépítését.

A MÁV saját forrásból, tizenkilenc helyszínen megvalósult projektjének célja az volt, hogy az utasok számára huszonegyedik századi, akadálymentes, családbarát szolgáltatást és környezetet, a vasúti dolgozóknak korszerű munkakörülményeket teremtsen a teljes elővárosi vonalszakaszon. A Budapest–Újszász–(Szolnok) vasútvonalat 1882. március 12-én adták át, ezzel biztosítva saját vonalon a vasúti kapcsolatot Brassóig. A jelentős belföldi és nemzetközi személy- és áruforgalmat lebonyolító fővonal a Budapest közeli elővárosi forgalom szempontjából jelenleg is fontos szerepet tölt be. Az Icomos-díj már a második jelentős elismerés, amelyet a vonal MÁV általi, huszonegyedik századi felújítása kapott. 2014-ben ugyanis a Brunel-díj elnevezésű nemzetközi vasút-építészeti dizájndíjat vehette át Amszterdamban a társaság.

Az amszterdami díjátadáson a magyar államvasút-társaságot képviselő Kormányos Anna építészeti fejlesztési szakértővel és Madácsi Gábor építészeti vezetővel készített interjú az Indóház 2014. decemberi számában olvasható.

Nem egyébről, mint egy nemzetközi dizájn pályázatról van szó: 1985 óta háromévente hirdetik meg a Brunel-díj nemzetközi dizájn pályázatot a Watford-csoportban résztvevő vasúttársaságoknak. Az értékelés szempontjai között az értékvédelem, az innovatív dizájn, a fenntarthatóság és az utasbarát terek kialakítása szerepelt. Idén összesen 92 pályamű érkezett be a négy kategóriában, és a zsűri húsz díjat és 11 dicsérő oklevelet ítélt oda.

– Nem ez az eső elismerés, amit ezen a magas fórumon a MÁV kiérdemelt – fogalmaz Kormányos Anna. – Korábban kétszer kapott dicséretet a vasúttársaság, előbb a Keleti pályaudvar Lotz-terméért és a felújított szegedi felvételi épületért, majd a pápai állomáson kialakított perontetőért. A mostani díjat is nemzetközi zsűri ítélte oda, a testületet a holland állami főépítész, Frits van Dongen vezette, és a résztvevőket üdvözölte az UIC, a Nemzetközi Vasútegylet elnöke, Jean-Pierre Loubinoux is.

Az ítészek ezúttal is a beküldött tablók alapján véleményezték a pályaműveket. A magyar vasúttársaság építészei a 120a vonal mentén jellegzetesen előforduló, szinte azonos korhű és modern típusépületekkel pályáztak. A II. osztályú, 1880-as években épült típusépületek az eredeti tervek és fotók felhasználásával műemléki igényű rekonstrukción estek át, miközben korszerű szerkezetet, energiatakarékos világítást, vandálbiztos és víztakarékos mosdókat és komfortos padlófűtést kaptak. Maglód, Mende, Sülysáp, Tápiószecső, Tápiószele és Tápiógyörgye a régi értékeket megőrző, de megújult felvételi épülete mellett a vonal két, jelentős utasforgalmú megállóhelyére – Maglódi nyaraló és Szentmártonkáta – új, de a régi típusépületekhez méltó megállóhelyi épületet terveztek a MÁV által megbízott Hajnal Építész Iroda Kft. mérnökei. Mende és Szentmártonkáta kivételével a kivitelezés is megtörtént, ezen a két településen a munkálatok 2015 második felében fejeződhetnek be.  Négy kisebb forgalmú megállóhelyen – Rákoskert, Pusztaszentistván, Tápiószentmárton és Zagyvarékas – modern formájú esőbeállókat alakítottak ki.

– Hihetetlenül izgalmas feladat volt – veszi át a szót Madácsi Gábor. – Sokat küzdöttünk az időnként nehéz helyzetbe kerülő projekt sikeréért. Ezek műszaki jellegű problémák voltak, működő állomásépületeket kellett felújítani, sokszor ért minket meglepetés, és az sem titok, hogy a közbeszerzési környezet sem könnyíti meg a tervezők és a kivitelezők dolgát.

A 120a vonal átépítésének 2011-es kezdetekor érkezett a vasúttársasághoz öt fiatal építész.  Mindannyian hasonló gondolkodásúak, azonos iskolázottságúak, elképzelésük egybeesett arról, hogy mit érdemelnének ezek a rekonstrukcióra váró felvételi épületek. S, jóllehet, jelenleg más szervezeti keretek között dolgoznak – Anna például a fejlesztési és beruházási főigazgatóságon, Gábor a vagyonkezelési és gazdálkodási igazgatóságon –, a projektben résztvevő szakemberek egymást motiválták, igényes munkakapcsolatot alakítottak ki, közös célt határoztak meg. Madácsi Gábor szerint „a fejlesztés nem tud meglenni az üzemeltetők nélkül, és viszont: az üzemeltetők fejlesztőkre utaltsága is nyilvánvaló.”

– Az épület a fejlesztés arca – vallja Kormányos Anna. – Elsőként ezzel találkozik az utas.  Hasonló felfogást tapasztaltunk az amszterdami gálán is. Szakmai szempontból lenyűgöző a vasúti építészetben érzékelhető dinamizmus, igazi felüdülést jelentett a díjátadó köré szervezett konferencia. Remek érzés volt megtapasztalni a nyitottságot, a kollegialitás megannyi megnyilvánulását, megismerni a sok friss gondolatot. Elképesztő, hogy milyen ígéretes szakmai kapcsolatrendszert tudtunk kialakítani. Csak egy példa: érdeklődtünk a hollandok állomási bútorai iránt, vajon megtudhatunk-e ezekről többet. Persze, mondták szívélyesen, elküldik a dokumentációját. És elküldték. De nem ám e-mailben, hanem postán, egy méretes csomagban...

Az újszászi oldal saját MÁV-forrásából megújult vasúti épületei nem csak a mának épültek. Örvendetes, hogy esztétikumuk, igényes kivitelezésük a rongálás szempontjából visszatartó erő. És hogyan fogadták az utasok? Vegyes érzelmekkel...

– Azt tapasztaltuk, hogy a rosszat észreveszik, a jót pedig természetesnek tartják – így Madácsi Gábor. – Bár ebben az esetben a rossz nem is annyira helyes kifejezés, inkább arról van szó, hogy néhány megoldást kritizáltak, például azt, hogy az esőbeállónál oldalt bever az eső. Az utasok azt azonban nem tudják, hogy a tervezésnél és a kivitelezésnél tekintettel kellett lennünk a forgalmi viszonyokra, a menetrend szerinti vonatközlekedésre, a rendelkezésre álló terület szűkösségére, a szigorú biztonsági előírásokra és így tovább. A településektől viszonylag távoli megállók rombolhatók, pusztíthatók, nem alkalmazhattunk plexit, üveget, alapvető szempont volt, hogy lehetőleg semmit se lehessen ellopni, szétszedni. De ezektől a hangoktól eltekintve sikerült megvalósítani a célt: a mai igényeknek megfelelő kiszolgálást és vasúti környezetet. És ezt azért az utasok érzik, tudják.

Tekintsék meg az Építészet XXI. magazinműsor a Brunel-díjról forgatott epizódját!

 

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!

Kapcsolódó hírek