Háy György új könyve a levegő csodabogarairól

A repülő autóktól a gondolkodó drónokig.

Nagyon nehéz ezt a különleges kötetet bármiféle mód összefoglalni, merthogy a szerző bevezető szavaival: „Csodálatos világba lép be, aki a repüléssel kezd foglalkozni”. És ez a csodálatos világ tele van különös alkotásokkal, a kezdetektől fogva, amikor mai szemmel nézve furcsa és nem igazán sikeres szerkezetek születtek azzal az egyszerű céllal, hogy egyáltalán a levegőbe emelkedjenek, folytatva a háborúk inspirálta furcsaságokkal, amelyek soha nem döntötték el a világégések végkimenetelét.

És persze a rengeteg további különlegességgel, létrehozva valamit mondjuk azzal a feladattal, hogy leszállás és légitankolás nélkül. két vagy akár egy emberrel, körbe repüljék a földet, vagy hogy hordozórakétákat indítsanak róluk. Van legnagyobb és legkisebb gép, leggyorsabb és olyan, ami már nem visz magával tüzelőanyagot, mégis nagy távokat repül, szóval rengeteg féle.

Az egykori közlekedési mérnök, Malév-kapitány, repülésbiztonsági szakértő és szakíró látásmódja révén a pilóta és a műszaki ember gondolkodását egyaránt követhetjük, amikor végig lapozunk ennek az új könyvnek a fotókkal alaposan ékített lapjain. Például nem csak azt tudjuk meg, hogy miképp kísérleteztek és kísérleteznek ma is az autó és a repülő egy szerkezetbe ötvözéséről, hanem azt is megérthetjük, hogy ez mindezidáig miért nem hozott átütően sikeres konstrukciót, melyek azok az ellentmondó igények, követelmények, amelyek aláaknázzák ezt az olyannyira vágyott koncepciót. Az ilyen alapos bepillantások egy-egy konstrukció logikájába különösen értékessé teszik ezt a könyvet

Az is nagyban tanulságos, hogy miért nem sikerült meghonosítani a nukleáris meghajtást, de miért ígéretesebbek az elektromos repülőgépek, annak ellenére, hogy még korántsem jelentenek teljes környezeti tisztaságot, mert az áramot a számukra is valahogy elő kell állítani...

Minden mozzanat, minden típus, minden kísérlet hordoz magában érdekes tanulságokat az aviatikára nézve, mint például egyfelől a „palacsinta-repülőgépek” tündöklése és bukása, vagy a csupaszárnyak megjelenése és „kísértése” a múlt század húszas évei óta, míg végül megszületett az első igazi siker, a B-2-es, és ennek kapcsán is megérthetjük, miért volt ennek a fejlődési vonalnak a döntő eleme a digitális repülésvezérlés belépése. Persze itt is van kivétel, annál egyszerűbb csupaszárnyat el sem képzelhetünk, mint az a motor nélküli vitorlázó, amelynek a futóművét is a pilóta lábai helyettesítik.

Nem annyira csodabogarak, mint inkább kis számban gyártott remek konstrukciók az olyan gépek, mint a borítón látható, háromszoros hangsebességgel tartósan repülő SR-71, a szovjetek egyetlen hatalmas feladatra tervezett nagy hatótávolságú Ant-25-öse, vagy a kéttörzsű óriás, a Stratolaunch. Izgalmas konstruktőri dilemmákról értekezhet a szerző az aszimmetrikus gépek kapcsán, és igazán érzékletes példáit kapjuk annak, hogyan lehet elcsúfítani egy amúgy szép repülőgépet mondjuk egy kísérleti hajtóművel, egy plusz pilótafülkével vagy egy (két) ronda nagy radarral.

Ezügyben egyébként egy hiányosságát látom Háy György könyveinek, egyszer csak el kell szánnia magát arra, hogy megalkossa a világ legrondább gépeinek fejezetét, netán együtt a legszebbek kiemelésével: értem én a szerző húzódozását, merthogy egy a realitások világában létező szerző hogyan is merészkedne az ilyen szubjektív területre. De mégis, egyrészt azért olykor-olykor ebben is létezhet közmegegyezés, például a csúnyaságok díját elvihetné akár a kötet fedőlapjának belsejét sok példányban díszítő F-117-es, vagy a nálunk is járt Belphegor, a szépségek közt biztos helye lenne például a Concorde-nak. Node miért is olyan nagy baj, ha egy témáról vitatkoznak az emberek?

Háy György az egyik, ha nem a legfontosabb alakja annak a sokévtizedes erőfeszítésnek, amelynek célja a repülés korábban olyannyira misztikus világának bevilágítása a laikus nagyközönség számára. Aki köteteit végig olvassa, ha nem is válik szakértővé (nem is ez a cél), alapvetően érteni fogja a repülés alapjelenségeit, nagy vonalakban képet kap arról, miféle fejlődés vezetett ahhoz az utasszállítóhoz, amelynek kabinjában üdülni indul, mi zajlik a pilótafülkében, vagy a gépi ndulása előtt és érkezése után, és arról is, mi minden vezethet balesethez és mégis miért olyan biztonságos a légiközlekedés.

Az új kötet (a Typotex gondozásában) a korábbiakhoz képest is különlegesen gazdag, e sorok írója fel is adja, hogy tovább idézzen érdekes gépeket és történeteiket. Gyanítom, hogy a könyv megalkotása is élvezetes munka lehetett, összeszedni ennyi furcsaságot, érdekességet, és újra átélni annak élvezetét, hogy a szerző az emberiség egyik legkülönösebb tevékenységével foglalkozhat: elszakadni a földtől, és újra és újra rádöbbenni és rádöbbenteni a közönséget, hogy ez a kihívás mennyire intenzíven készteti az embert új dolgok megalkotására, kipróbálására.

A repülés maga mondhatni formabontó tevékenysége az emberiségnek az előző évezredekhez képest: erről szól a további formabontó repülőgépekről megjelent új kötet, amelynek szerzőjével személyesen is találkozhatnak majd december 3-án, a FUGA központban, délután négykor.