Húsz eltemetett Spitfire kelhet életre Burmából!

David Cameron április közepi látogatásán sikerült tető alá hozni azt a megállapodást, melynek keretében a 62 esztendős, gazdálkodóként dolgozó David Cundall 15 éves álmát, munkáját koronázhatja siker. A ma már nyugdíjas brit szerint 20 vadászgépet rejt a burmai föld. Reményei szerint a beládázott, gyári védőcsomagolással és zsírzással ellátott gépek restaurálás után repülőképes állapotba kerülhetnek.

A második világháború egyik leghíresebb harci gépének példányairól van szó: a Spitfire-ek a légcsavaros harcigép-korszak csúcsmodelljei voltak, jelentős részben ezek a gépek és persze főképp pilótáik mentették meg Angliát a náci lerohanástól, egyben sokak szerint a valaha alkotott legszebb repülőgépek közé tartoztak.

David Cundall a második világháborúban Burmában szolgáló veterán katonáktól hallott először a bulldózerekkel ásott gödörbe temetett, még össze sem szerelt, ládákba csomagolt Spitfire-ökről. Az általa összegyűjtött adatok szerint a gépek 1945. augusztusában, tehát már a háború legvégén kerültek a ma Myanmarnak nevezett Burmába. A Spitfire Mk XIV-es, Rolls-Royce Griffon 65-ös sorozatú motorokkal szerelt gépek a Castle Bromwich melletti gyárból kerültek Burma egyik kikötőjébe, ahonnan a ládákat vasúton vitték egy meg nem nevezett repülőtérre.

A gépek ugyanakkor Burmában sosem emelkedhettek a levegőbe: arról viszont már eltérőek a vélemények, hogy miért is temettette el a gépeket még szétszerelve Earl Mountbatten, a hadszíntér brit parancsnoka. Feltételezések szerint már nem tudta volna hasznosítani a gépeket, mert az ázsiai főhadszintér akkorra már a Spitek hatótávolságán kívül esett, ezért döntött a gépek megmentéséről. Mindenesetre abban már mindenki biztos, hogy a gépek tényleg a föld alá kerültek, és idővel a pontos helyszín is feledésbe merült.

A három gyermekes és nem mellékesen a repülésért rajongó Cundall 1996-ban hallott először a történetről egy barátjától, aki amerikai veteránokkal találkozott, ők állításuk szerint bulldózerekkel ástak gödröt beládázott brit gépek eltemetéséhez. Innen már nem volt visszaút, David Cundall a University of Leeds szakértőinek segítségével, a veteránok beszámolóit összegyűjtve és elemezve igyekezett megtalálni a kincset. Nyilvánosan elérhető iratok, adatbázisok, dokumentumok átnyálazása, szemtanúkat, információkat vadászó hirdetések feladása szakújságokba: Cundall mindent megtett a gépek megtalálásáért.

15 év, 12 burmai kutatóút, 130 ezer angol font kiadás: a bejelentés szerint meglett a gépek pontos helye. Ehhez egy komoly teljesítményű, a föld alá betekinteni képes, hordozható radar kellett. Itt is a második út vezetett sikerre, az első, kisebb radar nem volt képes megtalálni a rengeteg fémet tartalmazó ládákat. A helyszínt természetesen gondosan titokban tartja Cundall, csak annyit tudni, hogy a Brit Királyi Légierő egyik volt bázisa az. Több szemtanút is elvitt magával a feltételezett helyszínre, és számos kutatóásást is végzett a myanmari kormány engedélyével. A helyiek egy idő után már ismerősként és egyfajta szent őrültként tekintettek a kitartó britre, aki saját elmondása szerint annyira összebarátkozott a rá felügyelő katonákkal, hogy azok rábízták AK-géppisztolyaikat, míg megették a nekik vásárolt ebédet.

Nagy-Britannia miniszterelnöke, David Cameron és Myanmar elnöke, Thein Sein megegyezett: a gépeket ki lehet ásni és a brit restaurátorok kezdhetik majd meg a felújításukat. A programhoz a brit kormány adja a nevét és támogatását. A helyszínen már dolgozik egy brit szakértői csapat és Myanmar felfüggesztette a hadieszközök kivitelét tiltó törvényét. Így a Spitek Nagy-Britanniába szállításának már nem lesz jogi akadálya.

Kérdés persze, hogy a külön csomagolt géptörzsek és a jellegzetes, elliptikus szárnyak milyen állapotban vészelték át a 67 éves föld alatti pihenőt. Ha valóban a gyári védőcsomagolásban temették el a gépeket, szakértők szerint remény nyílhat arra, hogy repülőképes állapotba lehet hozni a gépek egy részét vagy a legszerencsésebb esetben az összeset. A gépek összesen körülbelül 35 repült órával tértek pihenőre…

Hogy milyen fantasztikus élményt képesek nyújtani a mai világban ezek a régi harci madarak, arra jó példa ez a felvétel: a híres duxfordi repülőmúzeum az Angliai Légicsata 70. évfordulójára 16 Spitfire kötelékét hozta össze egy bemutatóra. Micsoda parádé  lenne még plusz húsz ilyen gyönyörű vadászt a levegőben látni! (És persze hallani a Merlin- és Griffon-motorok ugyancsak esztétikus dörejét.)