Iskola a magasban – a magyar repüléstörténet egy nagy generációja

Amikor az első öt Tréner megérkezett... Az aranydiplomások egyike, Pokoraczki András értékes kötetet állított össze: az első nyíregyházi végzettek sorsa kirajzolja az elmúlt ötvenegynéhány évet a honi aviatikában.

Kicsit elfogódottan ültem neki ennek az ismertetőnek, pedig nem szoktam túl sokat hezitálni, de ebben az esetben az gondolkodtatott el, mennyire szabad teret adni a személyes érzelmeknek, amelyek elfogtak már csak a végiglapozásakor is ennek a könyvnek. Emlékszem, valamikor a hetvenes évek végén Őcsényben találkoztam először azzal, hogy van Nyíregyházán egy iskola, ahonnan olyan pilóták kerülnek ki, mint akik a Gemenc Kupa vitorlázórepülő verseny megnyitóján (akkor még) sárga-fekete festésű Trénerekkel adtak elő káprázatos műsort. És persze az egész versenyt meghatározta az RSZ gépeinek és embereinek jelenléte, akár versenyzőként, akár vontatópilótaként, akár a bajnokság segítőiként, védnökeiként.

Biztos sokan vannak, akiknek ebben nincs semmi meglepő, de engem azért, kívülálló, repülést szerető nem-pilóta emberként, nagyon megfogott, hogy jónéhány, számomra oly kedves figuráról nekem csak most vált világossá, hogy egy fészekalja, egy legendás közösség szülöttei, az első Nyíregyházán végzett évfolyamé.

Hadd sorolom fel ezeket az aranydiplomásokat, akikhez tehát különleges élmények fűznek: Darida Tamás, aki hatósági pilótaként volt ott az Il-18-as fedélzetén, amikor életemben először a pilótafülkében repülhettem végig egy gyönyörű cargo-utat Algírba és vissza, és akivel később is összehozott a jósorsom, például amikor megérthettem, mekkora feladat egy légitársaság felépítése.

Pokoraczki András, aki mellett egy Kamovban forgolódva éltem meg mindazt, amit egy helikopteres repülés élményként nyújthatott, amikor elfújtunk egy ottrekedt „lufit” a távvezetékek fölül, amikor megrángatással ellenőrizhettem, helyén van-e a sportpálya reflektora, és vele lehettem a  „gerendagyakorlat” részese a Nyírség-2 ultralight szellős ülésében. Pusztai László, akivel emlékeim szerint először Őcsény mezején találkozhattam, és akivel ugyancsak az RSZ a forgószárnyasaival és még emlékezetem szerint a számomra különösen érdekes „huzivoni” Skymasterrel is megismerkedhettem. És Somogyvári József, vagyis Soma kapitány, akinek a történetei, a repülés mellett művészetekre is kitekintő szellemi kalandozásai elgondolkodtató beszélgetésekre adtak alkalmat akár egy 767-es fedélzetén, akár a rádióstúdióban.

És a többi név, akikkel erős a gyanúm, hogy szintén, bár inkább futólag találkoztam, de szintén legendás figurák: Döme István, Fodor Zoltán, Kaposvári Zoltán, Karácsony Gábor, Kiss M Jenő, Matyikó Ferenc, Zámbó Mihály – vele is találkozhattam Malév-gépeken. De a sajnos már elhunyt osztálytársak sorában is volt, akivel összehozhatott a Hiéna-sorsom: Kécsán János, aki azt az MD-500-ast vezette, ahonnan a magyar aviatika történetében először – sajnos a viharos szél miatt csak röviden – időjárásjelentést és közlekedési összefoglalót adhattam élőben a levegőből a Magyar Rádióban, vagy Oláh Attila, aki az An-2-es „bűvölésére” adott leckét Budaörstől Őcsényig.

Ennyit a kötet által gerjesztett személyes élményekből. Ami a lényeg: 1971-ben bocsátotta szárnyra Nyíregyháza az első, huszonegy fős csapatot, amelynek tagjai felsőfokú pilótaképzés keretében kaphatták meg jogosításukat repülőgépvezetőként illetve mezőgazdasági pilótaként. Ahogy az aranydiplomások emlékünnepélyén a Nyíregyházi Egyetem rektora fogalmazott, a hazai polgári repülés új korszaka kezdődött a felsőfokú hivatásos pilótaképzés beindulásával, és sokan voltak ebből az első csapatból, akik különböző fontos beosztásokban saját maguk is alakíthatták, befolyásolhatták a magyar polgári aviatikát a következő évtizedekben.

Ezért is érdemes végigolvasni az akkor végzettek összefoglalóit életútjukról, szakmai karrierjükről, mert tulajdonképp elég pontosan kirajzolódik a sorsuk mögött a különféle honi ágazatok történelme is. Legelsősorban a mezőgazdasági repülésé, amelynek fénykorában az RNA majd RSZ országosan kiterjedt, meghatározó hálózata lett a hazai repülésnek, de valamiféleképp ugyanolyan szomorú befejezéssel, a mezőgazdasági repülés visszaszorulásának és a Szolgálat eltűnésének tanulságos történetével, mint ahogy mostanság a nemzeti légitársaság elmúlását taglaljuk sokan sokféleképp.

Már maga az is nagyon érdekes, és eddig nehezen hozzáférhető volt a kívülálló számára, hogyan vállalta fel más repülési ágazatokkal ellentétben a mezőgazdasági tárca az első magyarországi polgári felsőfokú repülőiskola megalapítását, milyen akadályokat kellett legyűrni, mit tanultak akkor a sikeresen felvételizettek a három év alatt, hogyan éltek a nyíregyházi koleszban, milyen volt, amikor megérkeztek az iskola Trénerei, aztán hogyan alakultak az első évek a brigádoknál. Az is sokszor különösen tanulságos, hogyan vezetett át többek útja a mezőgazdasági repülésből a közforgalomba, akár a legnagyobb utasszállítók pilótafüléjéig.

De van, akinek a sorsán keresztül bepillantást nyerhetünk a hatóság életének változásaiba is, épp azokban az izgalmas időkben, amikor át kellett állni a nagyvilág követelményei szerint. Olvashatunk a mezőgazdasági pilóták egy csapatának kalandjairól, amikor Afrikában dolgoztak, és mondjuk egy kisgépet kellett átrepülni a sivatagon, minimális navigációs felszereltség mellett a gépen és a földön egyaránt. Külön kaland: helikopterrel kellett menteni a Tisza jegén ragadt embereket, és érdekes leírások magyar utasszállítók nagy útjairól egzotikus úticélokra. Hogyan változtatta meg a gépparkot a nyugati technika, és mennyire volt megrázkódtatás átállni az új piaci viszonyokra, és persze az is tanulságos, hogy sok évtized után ki hogyan búcsúzott el az aktív repülőélettől – ez is bizony része már ezeknek az életutaknak.

Történésekben, sztorikban és tanulságokban gazdag kötetet állított össze tehát az aranydiplomások egyike, Pokoraczki András, későbbi nyíregyházi RSZ üzemegységvezető, aki bevonta a kötetbe a nyíregyházi repülőoktatás mai örököseit, az Egyetemet és a Tréner Kft.-t is, ezzel válik teljessé a kép. Szóval aki meg akarja érteni, mi miért történt ebben az országban az elmúlt ötvenegynéhány évben napjainkig a repülés terén, az mindenképp rendelje meg ezt a kötetet, a maga módján többet ér egy klasszikus repüléstörténeti összefoglalónál.

Aranydiplomás pilóták – Iskola a magasban

PGMI kiadó Nyíregyháza

pgmi.kiado@pokigroup.hu