Koszosak, szemetelnek, csak a baj van velük? Nem!

Egy ideje már hozzátartozik az Indóház térhez a MigSzol faháza, a csapok, a párkapu, a mobilvécé. A szegedi önkéntesek itt mindent megtesznek azért, hogy a kontinenseken át Nyugat-Európába tartó menekültek egy hosszú idő után újra embernek érezzék magukat. Nem győznek nekik hálálkodni.

Csütörtökön, az utolsó Budapestre induló Kárász IC utolsó, „Csoportos elhelyezésre fenntartott kocsijába” negyven–ötven menekült szállt föl. Ásványvizet kaptak az útra, és jó tanácsokat, mi mindent lehet, és mit tilos csinálniuk az út alatt. Minden csoportban vannak ketten-hárman, akik beszélnek valamennyire angolul, így ha lassan, „konyhanyelven” is, de el tudják nekik magyarázni az önkéntesek a legfontosabbakat. Persze mint mindenhol, ebben a csoportban is voltak „rendetlenek”: egyikük az üres ásványvizes flakont gondolkodás nélkül dobtak a sínek közé, amelyet egy fiatal önkéntes szedett össze, majd dobta a szemetesbe – az illető végül utólag bocsánatot kért.

Megnéztük azt is, Szegeden mennyi időt fordítanak a kocsi fertőtlenítésére. Kettő perc alatt végzett, „szemmel takarított” ugyanannak a cégnek a munkatársa, amelynek fővárosi dolgozói „elektronmikroszkóppal robbantották le az összes koszt” a vagonról a Nyugatiban. Igaz, neki nem volt szájmaszkja sem olyan fertőtlenítő szere, amellyel végig befújták például a kapaszkodókat; a sokat látott, vastag műanyag szatyrába talán két, a folyosón eldobott szemetet tett bele – ennyiszer hajolt le – egyet otthagyott az átjárónál. A fülkék szemeteseit nem ürítette – üresen jött volna a vagon Pestről?

Miután elindult a vonat a Pfaff-épület kiürült, gond nélkül föl lehetett mosni a padlót, sokadszor. A takarítónő elmondta, amióta „helyzet van”, azóta géppel naponta kétszer takarítanak, és négyszer pedig így, felmosóval, korábban elég volt egy gépi és két kézi fölmosás... Az állomás és az épület nem tűnik retkesebbnek mint korábban, a padok a menekültek megjelenése előtt is ragadtak az épületben, az ablakok ugyanolyan koszosak, ebből a szempontból alig van változás. A kukák viszont tényleg tele vannak mindenhol. Ami különösen érthetetlen, hogy olyan holmik is vannak benne, amelyek nem oda valók: bontatlan(!) hálózsákok, új, alig használt ruhák, cipők, hogy ezektől a menekültek egy része miért szabadul meg, nem tudni.

A MigSzol önkéntesei a szemetesekkel kapcsolatban rendszeresen segítenek, náluk mindig van szemeteszsák, az Indóház téren is folyamatosan takarítanak, fertőtlenítik a padokat, a mosdókat, a mobil vécéket. Szalai Balázs az önkéntesek csoportjának egyik főszervezője elmondta, a menekültek semmivel nem szemetelnek többet, mint mi magyarok. Köztük is van, persze, aki eldobja azt, amire nincs már szüksége, ott ahol éppen van, de, ilyet azért látunk a magyarok között is szép számmal...

Hétfőtől egy kicsit nehezebb lesz a helyzetük: Dorozsmáig vágányzár lesz, így onnan indulnak a szerelvények Budapest felé, de meg fogják oldani. – Az biztos, hogy itt maradunk a téren, egy hasonló segítő központot nem tudnánk ott is fölépíteni. Egyeztetünk a MÁV-val, a bevándorlási hivatallal, hogyan mozoghatnának. Igyekszünk segíteni a pótlóbusz személyzetét is, meg fogjuk oldani – közölte Szalai Balázs.

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!