Megjelent az Indóház 2022. december–2023. januári kiadása

XVIII/6., a sínek java a nagyvasúttól a modellvasútig.

Voltaképpen még időben megjelent, ami a körülményekhez képest kisebb csodával ért fel, és mivel ezen sorok írását időről időre meg kell szakítanom, hogy sms-eket és messenger üzenetek válaszoljak meg – rendre azt kérdezik a kedves olvasók, a mostani, már kapható kiadásban nincs februári előzetes, ugye azért megjelenünk jövőre is –, sietek leszögezni, persze, meg, csak szíves megértésüket kérve november eleje óta annyira besűrűsödtek a teendők, hogy képtelen voltam két hónappal korábbra tervezni.

Hozzáteszem, a besűrűsödés egyik magyarázat a 100 év a patakok völgyében című, a LÁEV történetét elmesélő kötet tartalmának sajtó alá rendezése. Ne vegyék el tőlem a saját lovunk dicséretének lehetőségét, de az album a honi, kisvasúti tárgyú könyvészet csúcsa, nagyszerű szerzők írásai alapján, hiteles szakmai támogatással, remek kivitelben készült, amint néhány napon belül kapható lesz, részletesebben is olvashatnak majd róla.

A friss Indóházról szólva, legelébb a Mit lát a mozdonyvezető? című írásra hívom fel a figyelmüket. Előzmény: a közelmúltban két tehervonat is nagyon hasonló módon siklott, és balesetek után azonnal megindult a közösségi médiában a találgatás: miért nem állították meg a vonatokat a mozdonyvezetők azonnal a siklás után? Szerzőnk, Porpáczy Richard Domonkos megadja a választ, és az is kiderül, hogy melyik, a hazai vaspályákat koptató mozdonyból a legjobb a kilátás – hátra (spoiler, magyar gyártmányú, 48 év átlagéletkorú sorozatról van szó, a Vectron a fasorban sincs).

Pöstyéni Zsolt tollából fakadt a 009-es, a szenes Bivaly újjáépítését taglaló tartalom. Már önmagában a szöveg is érdekfeszítő, de még ezen az anyagon is sokat dobnak Szágyi Károly az egész folyamatot dokumentáló, fekete-fehér felvételei.

Tasnádi Tamás vetette papírra a dél-erdélyi Brád–Déva, ötven évig épült, de mindössze egyetlen évtizedig működő vasútvonal lehetséges jövőképét – a brádi indóház már átépült. Németh Ferenc és fia, Márk kereste fel az osztrák Waldviertelbahn dízelfesztiválját, és magam is lelkesen olvastam Gere József balassagyarmati csomóponti főnök Szűcs Miklós vasútmodellezővel készült interjúját, avagy A mesebeli kert, ahol vasúti jelzők teremnek. Ha valakinek szemet szúrna a cím, Tankszállítmány baráti áron, a képeken viszont a Tillig pőrekocsijaira halmozott BMP-1-es lövészpáncélosokat látni, az egészet meg tudom magyarázni: utóbbi megnevezés nem fért volna ki egysorban.