Merre tovább, iparvágányok?

A vasúti teherszállítás szerepe erősen átértékelődött az elmúlt évtizedekben. Ha tehervonattal találkozunk mostanában, az általában egységes összeállítású: tartály-, gabona-, konténervonatok szelik át az országot, nem ritkán külföldi magántársaságok fuvarjaként és vonógépeivel. Pedig az ipar és a mezőgazdaság – ha nem is a nyolcvanas évek szintjén – termel, és van, ahol igény is lenne vasúti kiszolgálásra.

Elvileg nem panaszkodhatunk: jelentős ipar- és kiszolgálóvágányok épültek a közelmúltban is. Elég csak a kecskeméti Mercedesre, a foktői növényolajgyárra (amely a szünetelő személyforgalmú kalocsai vonal jó részét használja), a törökszentmiklósi Claasra gondolni, és ott van a már megépült, de lényegében kihasználatlan gönyűi kikötő is. Vajon mi lehet az oka, hogy még sincs pezsgő teherforgalom az egy időben gombamód szaporodott ipari parkokban?

Az ördög a részletekben, többek között a szabályozásban rejlik, melyek olyan kötelezettségeket és elvárásokat támasztanak az „iparvágányt” használó – mai nevén saját célú pályahálózatot üzemeltető –  társaságokkal szemben, amelyek a gyakorlatban nem, vagy csak aránytalan, értelmetlen erőfeszítések árán teljesíthetőek. Ennek legfőbb oka, hogy a vasúti törvény láthatóan a  fővasútra íródott, feladata az uniós szabályoknak való megfelelés és e szabályokat a hazai jogalkotók – annak ellenére, hogy az EK rendeletek és irányelvek a saját célú vasutakat nem vonják szabályozásuk alá – automatikusan kiterjesztették az iparvasutakra is, egyként kezelve az országos és a saját célú vasútvonalakat, az azokra vonatkozó szabályokat, műszaki előírásokat. Nehezíti a helyzetet az is, hogy külön az iparvágányokra, a saját célú pályahálózatra szóló szolgálati utasítást a kilencvenes évek óta nem adtak ki, nem követik a nagyvasúti szabályok változásait.

Ha egy vállalat mégis úgy dönt, hogy vasúton szállítaná termékeit, illetve azon hozná nyersanyagait, többszörös eljáráson kell átesnie. Az alap – mint minden új vasúti pálya építésénél – az engedélyeztetéssel kezdődik. Jóvá kell hagyatni a Nemzeti Közlekedési Hatósággal (NKH) a pálya, és az ahhoz tartozó létesítmények, műtárgyak terveit, ezután az NKH a ténylegesen megvalósult beruházást is ellenőrzi és engedélyezi a működést. Ezek után a saját célú pálya-, és saját célú árutovábbítási engedélyek megszerzése következik, majd az ezt követő lépés a vasútbiztonsági tanúsítvány megszerzése. Mindezeken túl a saját vontatójárműnek is rendelkeznie kell a hatóság által kiadott üzemeltetési engedéllyel. A saját célú pályahálózaton foglalkoztatottaknak is meg kell felelniük a vasútegészségügyi és szakmai elvárásoknak, sokszor azonos feltételekkel, mint a „nagyvasúton”, dolgozóknak.

A Vasúti Pályahasználók Egyesülete (VAPE) 2013. március 19-én tartotta alakuló ülését, mint a saját célú vágányhálózatok szakmai érdekképviselete.  Az ilyen esetekben megszokott bejegyzési folyamatot követően a szervezet várhatóan június elején kezdheti meg érdemi tevékenységét. A tíz alapító tag között több, különböző szegmensben működő társaság van, és közös pont, hogy mindannyian saját célú vasúti pályák használóiként nagy üzemek kiszolgálását, mindennapi működését szolgálják. pl:  Audi Hungaria Motor Kft, ISD-Dunaferr Zrt, MÁV-REC Kft, és így tovább.

Az egyesület célkitűzései:
– Lobbitevékenység kifejtése a hatályos jogszabályok élő vasúti gyakorlathoz történő közelítése érdekében. A saját célú vasúti tevékenység végzése sok tekintetben specializálódott, amelyeket a hatályos jogszabályok figyelmen kívül hagynak, egyként kezelik az országos közforgalmú vasúthálózaton végzett tevékenységekkel és hasonló szigorú megfelelést kényszerít rá.
– A tagok és egyéb érdekeltek tájékoztatása, mely hivatott a jogszabályoknak megfelelő, jogkövető magatartást elősegíteni, fórum biztosítása az információk megosztására, valamint kapcsolatteremtés és kapcsolatépítés céljára,
– A vasúti hálózatot üzemeltető társaságok oldalán meglévő vasúti szakmai és gyakorlati tapasztalat továbbadása jogalkotó (NFM) és a jogalkalmazó (NKH), valamint egyéb érintett szervek (például a KTI) felé,
– A hatályos jogszabályban jelen lévő problémák allokálása és a szükségesnek ítélt változtatás kezdeményezése a jogalkotó felé, melynek célja egy olyan jogszabályi környezet kialakítása, mely megfelelő szakmaisággal képes szabályozni a saját használatú vasúti pályahálózatok mindennapos működését,
– A jelenleg is érvényben lévő Iparvágányok Szolgálati Utasítása (ISZU) megújításának kezdeményezése, mely utasítás igazodik a fejlett technológiákat használó működtetők igényeihez,
– A 2015-re tervezett Vasúti Törvény módosításában, szakmai szempontú véleményezésében közreműködés,
– A 19/2011 MFM rendelet (a vasúti közlekedés biztonságával összefüggő munkakört betöltő munkavállalók szakmai képzésének és vizsgáztatásának, a vasúti vizsgaközpont és képzőszervezetek működésének, a képzési engedély kiadásának, továbbá a vasúti járművezetői gyakorlat szabályairól) módosításában való közreműködés, a saját célú pályahálózat működtetés tapasztalatai alapján.

Az egyesület emellett vállalja tagjainak folyamatos tájékoztatását a jogkövető magatartás elősegítésében, fórumot biztosít az információk megosztására és a kapcsolatteremtésre, kapcsolatépítésre. Az elsődleges cél tehát a saját célú pályahálózatokat üzemeltetők összefogása, a szükséges szabályozási környezet megteremtése. Szándékaik szerint ezzel elsősorban a vasúti teherszállítás, a különböző üzemek, telephelyek vasúti kiszolgálásának folyamatos csökkenését lehet megállítani. A helyi szállítás növelése – ha nem is a vasútforgalomban legendás hetvenes-nyolcvanas évek szintjére – csak a kellő törvényi, jogi szabályozás megalkotása után lenne lehetséges. Ehhez az új utasításokon kívül komoly, forgalmi jellegű változások is szükségesek, a jelenlegi vasútépítési tendencia nem kedvez a klasszikus iparvágányi, tolatós tehervonati, rendező-pályaudvari rendszernek sem a pálya vagy az állomások, sem pedig a személyzet foglalkoztatása terén.

Az egyesület épp ezen kíván dolgozni: az egyértelmű, az igényeknek, lehetőségeknek maximálisan megfelelő szabályozás esetén a saját célú pályák, iparvágányok kihasználtsága nőhet, az eddig csak elviekben előnyben részesített vasúti szállítás valóban teljesítheti azt, amire a technikai feltételek máris adottak. A szerveződés, amely összefoglalja a saját célú hálózatot használókat, komoly előrelépést jelenthet az ipari, mezőgazdasági létesítmények vasúti kiszolgálásának erősödésében, a szolgálati utasítás megújítása, egyértelműsítése a könnyebb engedélyeztetési folyamatot, a zökkenőmentesebb oktatást, mindezekkel együtt a vasúti szállítási kedv növekedését is hozhatja.