Norwegian: lehet, hogy végleg vége a hosszútávnak

Új tervek a túlélésre, egy sokkal kisebb, és csak skandináv-európai utakat repülő társaságról. Long-haul/low cost: eleve hibás koncepció?

Európa egyik legjelentősebb diszkont légitársasága, amely április óta csődvédelem alatt működik, már a járvány kitörése előtt komoly pénzügyi nehézségekkel küzdött, és néhány hónap elteltével már a második tervet fogadták el néhány napja a részvényesek a cég átalakítására. A végleges állapot ugyanakkor a banki elemzések szerint egy, a jelenleginél jóval kisebb cég lesz, amely elsősorban Norvégián illetve Skandinávián belüli, illetve európai vonalakat repül, és még ha túl is éli a válságot, végleg fel kell, hogy adja úttörő vállalkozását, a low-cost keskenytörzsű észak-atlanti repülést, valamint a többi, szélestörzsű gépekkel fenntartott hosszútávú járatát, Ázsiába, az Egyesült Államok több nagyvárosába és Dél-Amerikába, amelyek jelenleg amúgy sem üzemelnek.  

A társaság bajait erősen tetézte a MAX-ok leállása, ami eleve 18 gép kiesését jelentette, ráadásul épp azokét az egyfolyosósokét, amelyekkel a megnövelt hatótávolság révén a társaság észak- és nyugat-európai repterekről tudott átrepülni az USA keleti partvidékére. Ezeket az ígéretes járatokat azonban a Norwegian már tavaly ősszel leállította, mert nem bizonyultak gazdaságosnak. A járvány pedig végképp földre kényszerítette a teljes flotta nagy részét.

A nyári átmeneti fellélegzés idején, amikor úgy tűnt, lazul a vírus szorítása és nő a forgalom, a Norwegian az eredeti százhatvanas flottából húsz körüli gépállománnyal repült hetvenhat vonalat, de aztán jött az őszi visszazuhanás, és jelenleg mindössze hat 737-ese dolgozik. A norvég kormány tavasszal komoly hitelgaranciák formájában támogatta meg a céget, amihez a részvényesek és a lízingcégek hoztak össze kölcsönt, de Jacob Schram augusztusban jelezte: mindez „nem elégséges az elhúzódó krízis átvészeléséhez”.

A norvég sajtó közlése szerint az igazgatótanács tagjai most a hosszú távú hálózat, ha nem is végleges, de úgymond permanens leállását akarják, ez lenne a csődeljárás lefolytatásának és a cég túlélésének egyik feltétele. Az elképzelések tehát egy a mostaninál sokkal kisebb légitársaságot feltételeznek, miközben már korábban is szó esett a harmincöt leparkolt szélestörzsű, nagy hatótávolságú 787-8-as eladásáról.

Jacob Schram ugyanakkor friss nyilatkozatában hangsúlyozta, egyelőre nincs végleges döntés, miközben sok a spekuláció a társaság sorsáról.

Ami a long-haul/low-cost üzleti modellt illeti, a Ryanair-főnök Michael O’Leary nemrég kijelentette, noha a MAX-ok újbóli szolgálatba állításával és a cég első ilyen gépeinek átvételével lehetségessé válna az ír diszkont számára is Európán bőven túli célpontok elérése, a Ryanair nem él ezzel, mert a koncepció „alapvetően hibás”.

A probléma a Ryanair-főnök szerint az, hogy a low-costok a lakosság nagy százalékára alapozzák a forgalmukat, de sokkal kevesebben vannak, akik kifizetnék a hosszú táv plusz költségeit, amelyek mindenképp meg kell, hogy jelenjenek a jegyárakban. A long-haul-t viszont mindig is „a gép orrában lévő”, vagyis (a diszkontoknál nem létező) prémium-utasok tartják el, még akkor is, ha nem töltik meg az összes ülést. Ráadásul ebben a kategóriában lehetetlen a diszkontokra jellemző rövid fordulóidő.