Öt éve ment el az utolsó UV Dél-Pesten

A vég kezdete

A 2006 márciusa és 2007 májusa között folyamatosan Budapestre érkező Combino villamosok verték az utolsó szöget a legendás UV-k koporsójába. Előtte forgalomcsökkenés miatt, valamint a hannoveri villamosok vásárlásának következményeként a BKV az UV motorkocsik mintegy kétharmadát már a huszadik század kilencvenes éveiben, illetve a 2000-es évtized elején selejtezte. Maradékuk 2006 és 2007 folyamán búcsúzott a 42-es, 52-es, 19-es, 49-es, 41-es és 47-es vonalakról.

Az első Combinók július elején álltak forgalomba. A hónap végén már nyolc alacsonypadlós óriáshernyó szolgálta a 4-es villamossal utazók kényelmét. Minden Combino üzembe helyezésével felszabadult egy Ipari csuklósokból álló ikerszerelvény. Szétcsatolást és szóló közlekedésre való felkészítést követően mindkét csuklós egy-egy UV páros pótlását tette lehetővé. Ahol a két motorkocsi mellett egy EP vagy FP típusú pótkocsit is helyettesíteni kellett, ott járatsűrítéssel egyenlítették ki az Ipari csuklós kisebb befogadóképességét.

Típuscserére először a kisforgalmú dél-pesti vonalakon került sor. Aki tehát öt éve a Határ út környékén járt, az UV búcsújának első felvonását láthatta. A 42-es és 52-es viszonylatokra feltehetőleg a csekély járműszükséglet miatt esett a választás. Hiszen csúcsidőben mindössze kilenc szerelvényt kellett kiadni, amihez Száva kocsiszín állományában huszonkét UV motorkocsi, azaz tizenegy kétkocsis szerelvény állt rendelkezésre.

Az utolsó hónap

Július 9-én Száva kocsiszín Budafok és Kelenföld javára megvált a legjobb állapotú UV motorkocsiktól. Cserében Szávába Buda déli részéről már selejtezésre kijelölt UV-k érkeztek, hogy Kispesten és Pesterzsébeten fejezzék be hamarosan BKV-s pályafutásukat. Ezek közül akadtak olyan csemegék is, mint például az 1962-től 1965-ig gyártott UV5 széria első két példánya (3800 és 3801), valamint hosszú évek után ismét UV1-es sorozatú motorkocsi is gazdagította a dél-pesti flottát: Méghozzá a Kelenföldről áttelepült 3203-as több mint ötvenéves korával a 3200-as forgalomból kivonása és múzeumi járműnek nyilvánítása után egyben a típus legidősebb aktív tagja is volt. Ezenfelül az UV-k eredeti, kizárólag keskeny futófelületű kerékpárok csapágyazására alkalmas forgóvázával is utoljára itt lehetett találkozni nagyobb számban.

Néhány kocsin meg is látszott, hogy selejtezésre érett járművekről van szó; a négy-öt évtizednyi használat közben az idő nem nyomtalanul haladt el felettük. Vagy állapotuk talán mégis inkább annak volt betudható, hogy – tekintettel a közelgő selejtezésükre – az utolsó években már alig költöttek rájuk, és csak a legszükségesebb karbantartásban részesültek? Mindenesetre ez nem riasztotta el a villamosbarátokat, akik a típuscsere közeledtével egyre többen és egyre gyakrabban látogatták meg a hamarosan nyugdíjba vonuló villamosokat.

Július utolsó napjaiban a 42-esen és 52-esen több olyan fiatal járművezető is szolgálatot teljesített, akiknek munkájuk egyfajta szenvedélyt is jelentett és örültek annak, hogy UV-t vezethetnek. Az utazóközönséget rendszeresen azzal üdvözölték vagy búcsúztatták, hogy már csak néhány napig közlekednek itt „ezek a hangulatos, ötvenéves villamosok”. Ha nem is mindenki, a legtöbben azért felfigyeltek, és rövid időre még azok körében is beszédtémává vált a küszöbön álló típuscsere, akik amúgy csupán használati tárgynak tekintik a villamost. Sőt, volt akit a dolog ennél mélyebben érintett meg: példaként említsünk meg egy nagymamát, aki elhozta unokáját Kispestre villamosozni. A kisfiút utána le is fényképezte az UV előtt, mondván, hogy így évek múlva is lesz neki egy maradandó emléke azokra a villamosokra, amelyekkel gyerekként utazott.

Eljött az utolsó nap

Július 31-e ragyogó napsütéssel kezdődött. Sajnos a nap folyamán egyre fülledtebb levegő érkezett, ami nem tette könnyebbé sem a járművezetők, sem a fáradhatatlan UV rajongók dolgát, akik kívülről-belülről, fényképeken és videón is megörökítették kedvenc villamosaikat a kispesti és pesterzsébeti sínpárokon.

Az esti órákban az amúgy bevált gyakorlattól eltérően – tudniillik 2005 novembere óta az 52-esen esténként és hétvégeken ex-hannoveri TW 6000-es villamosok közlekedtek – a szűk pesterzsébeti utcák házfalai üzemzárásig visszhangozták az UV-k összetéveszthetetlen muzsikáját. Negyed tizenkettő előtt néhány perccel a 42-es és 52-es legutolsó forgalmi UV villamosai a Határ úti végállomáson egymás mellé állva randevúztak. Kispest irányába 23 óra 15 perckor indult útjának a 3379-3378-as szerelvény, homlokfalán „Az utolsó forgalmi UV” feliratú fekete táblával. Ezt követően fél tizenkettő előtt két perccel a Pesterzsébet felé tartó, villamosbarátokkal zsúfoltságig megtelt 3203-3310-es is elhagyta a búcsúmenetek kiindulópontját.

Éjfél után a visszaérkező villamosok a Száva kocsiszín többi UV szerelvényeivel együtt a langyos éjszakán át Zugló kocsiszínbe költöztek, ahol további sorsuk eldőléséig tárolták őket.

Nem tértek vissza

Másnaptól a Nagykörúton addigra feleslegessé vált tizenkét, 1470–1481 pályaszámú csuklós villamos töltötte be az UV-k szerepét Száva telep vonzáskörzetében. Habár a 1478-1479 páros a Combinók gyermekbetegségei indokolta leállítása miatt szeptemberben erősítésként rövid időre még visszatért Hungária kocsiszínbe, a dél-pesti típuscsere mégis véglegesnek bizonyult. Attól persze eltekintve, hogy a Ganz gyártotta csuklósai alig két évig közlekedtek csak a 42-es és 52-es vonalakon. De ez már egy másik történet...

Mi lett a sorsuk?

Négy ex-szávás UV haladékot kapott, ők ezentúl Kelenföld kocsiszínhez tartoztak, és ottani testvéreikkel együtt még néhány hónapig a 19-es és 49-es járatokon dolgoztak. A többit a BKV augusztus 2-án törölte állományából, ám felkínálta őket megvételre. Ennek köszönhetően a selejtezett tuják többsége megmenekült a lángvágó elől, mivel civil szervezetek vagy magánszemélyek tulajdonába került.

Hosszabb távon persze ez sem feltétlenül biztos jövőt jelentett. Így például kilenc villamost Mogyoródra szállítottak, hogy egy ottani panzió színfoltjaként folytassák életüket. Azonban végül csak a 3413-as lett kiállítva. A többi kocsi egy szomszédos telken pihent, mígnem internetes források szerint 2011 márciusában és áprilisában szétvágták őket. A legszerencsétlenebbül mégis az a villamos végezte, amelyet egy szovjet harckocsi lánctalpai törtek ketté a Festetics utca és Mosonyi utca kereszteződésében: Az 1963-ban gyártott 3843-as motorkocsi 2006. november 19-én filmforgatás alatt vált hadi erőszak áldozatává, miközben barikádot „alakított” egy amerikai sorozat 1956-os forradalom idején játszódó epizódjában.

Kép és szöveg: Hauenstein Mátyás