Rohanó nép, puskalövések, rendőr, tört üvegek
A századfordulót követően még csak elég szűk réteg rendelkezett szavazati jogokkal. Az egyre rosszabb körülmények között élő, és egyre népesebb munkásság ennek megváltoztatására, valamint Tisza István kinevezése ellen tüntetést szervezett a 1912. május 23-ra. A külvárosokból százezres tömegek érkeztek a Parlament elé, ahol általános választójogot és Tisza István lemondását követelték. A kivezényelt rendőrség és a katonaság azonban véres harcok árán feloszlatta a megmozdulást. Az összecsapásoknak hat halálos áldozata és több száz sebesültje volt.
A feldühödött tömeg kirakatokat tört be, kockaköveket szedett fel és egy A típusú villamospótkocsit is felborított. A 40-es pályaszámú kocsit 1890-ben gyártotta a Weitzer gyár. Az újonan beszerzett F típusú villamoskocsik érkezésekor, 1903-ban a pótkocsit – 19 társával együtt – átalakították. Megnövelték a kocsik tengelytávját, ezzel párhuzamosan beálló tengelyeket és légféket is kaptak. Innentől kezdve egészen az 1912-ben kezdődött selejtezésükig párban jártak az F típusú villamoskocsikkal.
Az események természetesen költőinket is megihlették, Ady Endre ekkor írta a Rohanunk a forradalomba című versét, Babits Mihály pedig Május huszonhárom Rákospalotán címmel írt versében a forrongó várost és a nyugodt falut állítja párhuzamba, a kettőt pedig a „bús villanyos” köti össze.
